Skip to main content

Külföld

Yehuda Lahav: „Tévedtem”

Vladimír Meciarral beszélget Yehuda Lahav


– Az önálló Szlovákiát sokan a háború alatti, Hitler-csatlós szlovák állam folytatásának tekintik. Vannak, akik az akkori állam elnökét, Józef Tiso papot (akit mint háborús bűnöst végeztek ki) „korunk legnagyobb szlovák államférfijának” tartják. Az utcákon „Szlovákia 1939–1993” feliratos trikókat árulnak.

– Örülök, hogy nincsenek komolyabb érvei ezen állítások bizonyítására. Az ilyen gyanúk sértők a szememben. 1939-ben az önálló Szlovákia Hitler parancsa szerint született meg, míg 1993-ban ez egy, egész Európát felölelő demokratikus folyamat eredménye.


Gyurovszky S. László: Pozsonyi színjátékok


Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) hibát hibára halmoz, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagy hanggal követelt önállóság megvalósítására sem koncepcióval, sem szakembergárdával nem rendelkezett.

Zirkuli Péter: Például Franciaországban

Egyházi pénzek


A templomok, rendházak, kápolnák java része 1789 után, a forradalmi törvények értelmében került köztulajdonba, azaz állami vagy helyhatósági tulajdonba. A tulajdonjogot a francia katolikus egyház nem igényelte és nem kapta vissza, noha a forradalom teremtette helyzetet csak a huszadik század elején törvényesítették. Az egyházi vagyon újabb hányada 1903 és 1905 között vált köztulajdonná, amikor – a missziós rendek kivételével – kiűzték a szerzetesrendeket Franciaországból. Visszatérésük után, másfél évtizeddel később, nem tartottak igényt elvett ingatlanaikra.

Paksi János: Félelem a békétől

Szerb–horvát–muzulmán háború


A múlt hét végén úgy tűnt, a genfi béketárgyalások racionális keretek közé kerülnek, mivel Radovan Karadzics, a boszniai szerb vezér fordulatos és fárasztó „dramaturgiai” effektusokkal „kipréselte” a boszniai szerbek parlamentjéből az új boszniai alkotmánytervezet jóváhagyását. A terv szerint a háborús térséget kantonizálnák, a tartományoknak nagyfokú önállóságot juttatnának.

Ágoston Vilmos: Műbalhé?

Beszélgetés egy román ellenzéki vezetővel


Beszélő: A romániai politikai életben ma nemcsak az „Erdély-kérdés” számít kényesnek, hanem Besszarábia ügye is. Ön egyesüléspárti?

Horia Mircea Rusu: Véleményem szerint a hatalom nagy hibát követett el azzal, hogy elismerte Besszarábia függetlenségét. Besszarábia a balti államokkal együtt a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében került a Szovjetunióhoz, de azoktól eltérően sohasem volt különálló, független ország: 1940-ig Romániához tartozott.


Somos Péter: Vyšehradnak nem kell Visegrád


Még most, két héttel a párizsi Figaróban megjelent Václav Klaus-interjú után is folyik a találgatás, miért rúgta föl a cseh miniszterelnök a visegrádi megállapodást.

Tadeusz Olszanski: Ne félj a szextől


Marzena Domaras huszonöt éves csinos szőkeség, a férfiakat lázba hozó „szexi” típus. 1967-ben, a gdanski vajdaságban lévő Zblewo faluban született. Elvégezte a középiskolát, majd a gdanski Wieczór Wybrzeza című lapnál dolgozott. Egyszer járt Franciaországban, két hétig volt ott, állítása szerint jól beszél franciául, de ezt nem ellenőrizte senki. Épp a francia nyelvtudás adta az ötletet, hogy Varsóba visszatérve a párizsi Figaro tudósítójaként mutatkozzék be. Ennek a lapnak ugyanis a lengyel parlamentben nem volt tudósítója.

Kőszeg Ferenc: A keletnémetekkel együtt a történelmüket is átvettük

Beszélgetés a Kursbuch szerkesztőjével


– Azt hiszem, a legtöbb németet feszélyezi, hogy Honecker, egy rendszer rettegett és hírhedt képviselője ilyen módon kibújt a felelősségre vonás alól. Ugyanakkor általános szabálya a nyugatnémet, illetve német jogállamiságnak, hogy aki ilyen súlyosan beteg, azt ne terhelje az eljárás: a jogállam azoknak az emberi méltóságát is tiszteletben tartja, akik mások emberi méltóságát súlyosan megsértették. A kielégítetlenség érzésétől úgy szabadulhatunk meg, hogy megpróbáljuk végiggondolni, miről is kellett volna szólnia a tárgyalásnak.

Juhász József: Fordulóponton?


Karadzics boszniai szerb vezér ugyan a belgrádi „különítmény” (Milosevics, Csoszics, Bulatovics) nyomására mondotta ki az igent a genfi megállapodásra, de ez mégis azt jelentheti, hogy ezúttal először sikerül olyan rendezési formulát találni, amely mindhárom harcoló fél számára minimumként elfogadható. A horvátok és a bosnyákok beleegyezése, ha nem is mentes a taktikázástól, nem meglepő.

Neményi László: A háború másod-unokatestvére

Neményi László
Az iraki konfliktus


Szaddám Huszeinben aligha a halálvágy munkált, amikor kiprovokálta az Egyesült Államok vezette Irak-ellenes koalíciótól önmaga újbóli megleckéztetését. Egyfelől számíthatott arra, hogy az erőszak alkalmazása a legrosszabb esetben is csak korlátozott lesz, másfelől pedig reménykedhetett abban, hogy a leckéztető célzatú bombázások nem fognak olyan általános támogatást élvezni, mint a Kuvait felszabadításáért indított Öböl-háború. Öt nappal az első büntetőakció után nagyon úgy néz ki, hogy Szaddám nem számította el magát.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon