Tuba Lajos: Az ökológiai katasztrófa nem jogi vita tárgya
A Csallóköz új látvánnyal ismerkedik: a Duna vize két héttel az elterelés után lényegében ellepte a Bős felett számára kijelölt teret.
A Csallóköz új látvánnyal ismerkedik: a Duna vize két héttel az elterelés után lényegében ellepte a Bős felett számára kijelölt teret.
„Nemzeteink szemében Ön jelképezi a jobb, méltóbb és szabadabb életbe vetett reményt, amellyel az 1968-as év első fele egybefonódott; a világközvélemény szemében Ön a jelképe az »emberarcú szocializmus« megteremtésére irányuló csehszlovákiai kísérletnek. Az emberek becsületes, tisztességes és bátor embernek tartják Önt; Önben látják az igaz ügyért síkraszálló politikust; szeretik az Ön tiszta tekintetét és emberi mosolyát; hiszik, hogy nem képes árulásra” – egyebek közt így vezette be a Dubcekhoz írott 1969. augusztus 8-án kelt levelét Václav Havel.
Jelcin olyan pillanatban indult hétfőn „Nagy Péter nyomdokain” angliai útjára, amikor egy hajszálon múlott, ki tud-e egyezni a lemondását követelőkkel. A trónfosztás ugyan a realistábbak szerint csak későbbre, decemberre várható, azt viszont, hogy hatalmon marad, a közvélemény-kutatók szerint csupán maroknyi kitartó híve jósolja. A december egyébként is a széthullások és bukások évada; a történészek nem győzik eleget figyelmeztetni a Jelcin-csapatot a rossz ómenre: arra, hogy Jelcin elnökké választása óta kísértetiesen ismétli ellenlábasa, Gorbacsov ballépéseit (l. Beszélő, 1992.
Azt is csak találgatni lehet, hogy tulajdonképpen miért is veszített George Bush. A vereség legkézenfekvőbb magyarázata a gazdasági helyzet. Csakhogy egyrészt az amerikai gazdaság Bush népszerűségének tetőpontján, másfél évvel ezelőtt sem állt jobban. Másrészt pedig mérvadó vélekedések szerint (Economist, Wall Street Journal) az amerikai gazdaság nincs is olyan rossz állapotban. Az érthetően elkeseredett republikánus táborból is igen különböző magyarázatokat hallani.
Hová tűnt az ifjúság, kérdem, amikor az újvidéki teniszpályák mellett visz el az utam, és látom, hogy a sivár évekhez viszonyítva milyen sokan vannak a vörös salakon. A távoli hegyekről havat hoznak a szelek, a sorozások felújultak, néhány várost éhhalál fenyeget, de minden teniszpálya foglalt. És gyanúsan megváltozott a játékosok életkora. Az ifjúság eltűnt a pályákról. Helyettük klimaxba lépő hölgyek és kopasz úriemberek vagdalkoznak az ütőkkel, és pattogtatják ügyetlenül a labdát.
A teniszpálya előtt régi ismerősbe botlom. Ez a munkahelye.
– Nekem ritka jó kutyám van. Úgy hidd el, ahogy mondom. Hát persze, a tiédnek a füle meg a színe, az enyém viszont házőrző! De ha mondjuk, csak úgy, például… – a taxis hátrafordul, és vidáman rám mosolyog – …mondjuk, ha a tiéd megharapná az enyémet, én biztos, hogy… nem ott rögtön, hanem később… becserkészném és kinyiffantanám. Vagy nyomorékot csinálnék belőle… A havernak meg nekem van egy olyan hurokcsapdánk is. Egyszer arra felénk szemétkedett egy dög. Na, az is megkapta a magáét. A mi kutyáink nekimentek, de lepattantak róla.
Félig megválasztott államfő, acsarkodó legyőzőitek, újabb vér, szenvedés. A reményteli tavalyi megállapodásokból ez maradt a mai Angolában.
Amikor 1989 végén mindhárom „visegrádi” országban megtörtént a politikai fordulat, szinte azonnal felmerült a háromszög politikai-gazdasági együttműködésének gondolata. Akkor még nem látszott valószínűnek, hogy a Szovjetunióban olyan mértékű fordulat és szétesés következik be, mint amilyen később végbement.
Zviad Gamszahurdia 1991 augusztusa után két legyet akart ütni egy csapásra: nemcsak a volt kommunista funkcionáriusoktól tisztította meg a kormányt – akik pedig kormányzása első hónapjaiban fő támaszai voltak –, hanem egykori, de időközben fő-fő ellenlábassá vált eszmetársaitól is. Így került „hidegre” Tengiz Kitovani és Tengiz Szigua, akik aztán az ősz folyamán Dzsaba Ioszelianival, a Mhedrioni fegyveres alakulat vezetőjével együtt Gamszahurdia-ellenes felkelést szerveztek. (Lásd: Beszélő, 1992.
1992. május első napjaiban Los Angelesben – mint arról személyes benyomást is szerezhettem – megszűnt a békés városi élet. Ma sem dőlt el, hogy ami ott történt, az faji zavargás, szegénylázadás vagy egyszerűen polgárháború volt. A 45 halottat, mintegy 2200 sebesültet, 5500 feletti tűzesetet, a 10 000 személyt érintő rendőri őrizetet és az 1 milliárd dollár értékű anyagi kárt eredményező események közvetlen kiváltója egy bírósági ítélet volt, amely 1992. április 29.-én született meg Simi Valleyben.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét