Skip to main content

Külföld

Ioan Buduca: A lehetetlen lehetősége

Campania elektorala


Szeptember 27-én este nagy volt a meglepetés: az RDK a közvélemény-kutatásokban jelzett százalékarányánál 10 százalékkal bizonyult gyengébbnek, a DNMF pedig az előrejelzéseknél 10 százalékkal magasabb eredményt ért el. Tehát a DNMF és az RDK közötti konfrontációs arány 27 százalék a 23-hoz képest. A felületesen tájékozódott közvélemény lebénul. A DNMF hívei ujjonganak. Az RDK-val rokonszenvezők döbbenten szemlélik a történteket. Ezeket az eredményeket nem egy akármilyen közvélemény-kutató intézet, hanem a neves német INFAS hozta nyilvánosságra.

Yehuda Lahav: Város a vakbél végén


Eszék ódon városházának portása egyben a telefonközpont kezelője is, és ha kell, a városatyák titkári tevékenységét is ellátja. Várakoztunk, hogy az alpolgármester befejezze tanácskozását a helyi labdarúgócsapat vezetőségével. A megbeszélés elhúzódott, és az alpolgármester semmi jelét nem adta, hogy meg kívánná rövidíteni. A portás-telefonos-titkárnő mint magától értetődő dolgot jegyezte meg: „A futball nagyon fontos!

Végel László: A modernizáció megbuktatása


Az idei forró nyárelőn a happening, a politikai színház, a modern irodalom diskurzusának evokálása volt az a pillanat, amikor a sztrájkoló belgrádi egyetemisták a szerb képviselőház épülete elé vizet és mosóport tettek le, hogy a honatyák lemossák magukról a szégyent, majd Dedinjére, a tegnapi és a jelenkori pártelit luxusnegyedébe vonultak, hogy Szlobodan Milosevics villája előtt követeljék az elnök lemondását. Az erős rendőrkordon ezt megakadályozta, mire az egyetemisták bejelentették, másnap megostromolják a bevehetetlen erődöt.

Jovo Paripovics: A nagy balkáni csisztka


A horvátok „ezeréves álmukat”, az önálló és független Horvátországot kívánják megvalósítani, a szerb nacionalisták a „minden szerbnek egy államban kell élnie” szlogenből indulnak ki. Márpedig az egykori Jugoszlávia térségében lehetetlen etnikailag tiszta területeket szervezni.

Bíró Béla: Funar úr kétes hasznai


Budapest román embere

„Függetlenül attól, mit gondolunk mi, egyfajta háború folyik Bukarest és Budapest között. Arról az ideológiai konfliktusról van szó, melyben mindkét fél arra törekszik, hogy a maga oldalára állítsa a nemzetközi közvéleményt. (…) 1990-ben – a vásárhelyi eseményekre és a Frontkormányzásra való tekintettel – Budapest vádaskodásainak a Nyugat hitelt adott.


Ara-Kovács Attila: Ők ketten – egyedül

Bukarest, Belgrád


Ám elég csak röpke sétát tenni Nyugat-Erdély nagyvárosainak központi negyedeiben ahhoz, hogy saját szemmel győződhessünk meg arról: embargó ide, embargó oda, virágzik a két ország közötti kereskedelem.

Vajna János: „Hogy megóvjuk őket démonaiktól”


Szeptember 20-án, amikor a franciák a Maastrichti Szerződésről szavaznak, nagy tét forog kockán. Ha jóváhagyják a szerződést, különösen, ha meggyőző többséggel hagyják jóvá, utólag valamiképp igenné fogják átalakítani a dán nemet is, és a kocsi megy tovább úgy, ahogy a holland városkában elindították.

De ha a dánok után a franciák is visszadobják a szerződést, az már nagy baj lesz.


Kiss Ilona: Moszkva lángokban


Az orosz–szovjet vezéreknek nincs szerencséjük a Kuril-szigetekkel. 1991 tavaszán Gorbacsov akarta egyetlen tollvonással elintézni a Kuril-kérdést: e legfőbb politikai (és gazdasági) adujával akarta megerősíteni inogni látszó hatalmát. Ez volt egyúttal az új Gorbacsov-doktrínát elindító lépés is: a napvilágra került adatok szerint a szovjet elnök így akarta elszigetelni az egyre nagyobb tekintéllyel bíró orosz elnököt: így akarta stabilizálni a szovjet birodalmat az orosszal szemben (ld. Beszélő, 1991. április 20).

Petr Pithart: Lesre futva


A csalhatatlan játékvezető – a választópolgár – lest jelzett nekem is, az általam képviselt politikai tömörülésnek is. A futball játékszabályaitól eltérően azonban büntetésünk nem abból áll, hogy az ellenfél szabadrúgást végezhet a szabálytalanság helyéről: a játéktér elhagyására kényszerültünk a parlamentáris demokráciák szabályainak megfelelően.

Tegnap még külföldi államférfiakat fogadtam, ma az üvegvisszaváltó pultja előtti sorban álldogálok. Üres üvegjeim közül ugyan jó néhányat nem vesznek vissza, de a többiek is ugyanígy járnak.


Oleg Rumjancev: „Véget kell vetni a nyugatos, neoliberális külpolitikának!”


„A tokiói út elhalasztásához a biztonsági szempontoknak semmi köze: már júliusban, a parlamenti meghallgatáson kiderült, hogy a tárgyalások nincsenek jól előkészítve. A halasztás első igazi oka tehát: a kurili területi viták rendezési elvei ügyében nincs egységes álláspont sem az elnöki hivatalban, sem a kormányban, sem a parlamentben.

A második ok: sem nemzetközi jogi, sem belső jogi szempontból, sem geopolitikai aspektusból nincs rögzítve, miképp őrizhető meg e kérdés rendezése során Oroszország nemzeti szuverenitása.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon