Skip to main content

Külföld

Kraszimir Kranev: Rendőri erőszak a pazardzsiki cigánynegyedben


1992. június 28-án este 8 óra tájban öt vagy hat cigány férfi behatolt a helyi rendőrkapitányság gyümölcsösébe, hogy cseresznyét lopjanak. Ezt két fegyveres őr felfedezte. Segítséget hívtak, és elkergették a cigányokat. Később egy ittas cigány férfi visszatért egy machetével; a levegőbe leadott figyelmeztető lövések hatására azonban elmenekült. Ekkor csődület támadt: mintegy 200 cigány férfi, nő és gyermek gyűlt össze. A tömeg szembefordult az üldöző rendőrökkel, és kővel dobálta meg őket.

Krasztev Péter: Országomat egy döntetlenért!


„Bulgáriának két nagy baja van: a kommunizmus és az antikommunizmus.”
Szolomon Paszi volt parlamenti képviselő


A kormány hallani sem akar tárgyalásokról, a szakszervezeti központok bejárata elé dühös tömeget verbuváltak, telefonvonalaikat kikapcsolták, a rendőrség elkobozta az őrszemélyzet fegyvereit, Konsztantin Trencsev, a Podkrepa vezetője konspirációs lakásból vezényli az akciót.


Václav Havel: Viszontlátásra, Havel!


Kedves Polgártársak!

Ma, a déli órákban Karel Schwarzenberg kancellár átadta a szövetségi parlamentnek a levelemet, melyben tudatom, hogy 1992 július 20-án 18 órakor lemondok a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöki tisztéről. Erre a lépésre érett megfontolás után határoztam el magamat, miután megállapítottam, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyekhez a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasághoz és alkotmányához való hűségesküm kötött, nem tudom már tovább teljesíteni olyan módon, amely összhangban lenne beállítottságommal, meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel.


Gaál László: Szuverén Szlovákia: kezdet vagy vég?


Ha nem számítjuk az 1938 és 1945 között a fasiszta Németország közreműködésével létrehozott Szlovák Államot, a cseh és a szlovák nemzet 1918 óta, az első Csehszlovák Köztársaság megalapítása óta él közös államban. Az 1968-ban elfogadott és máig érvényes csehszlovák alkotmány pedig kimondja, hogy Csehszlovákia (azaz Csehszlovák Szocialista Köztársaság, majd Csehszlovák Szövetségi Köztársaság) a szuverén cseh nemzet és a szuverén szlovák nemzet közös föderatív, azaz szövetségi állama.

Neményi László: A „harmadik út” csábítása

Neményi László


A Mozgalom az Igazságosságért nevet viselő új szülemény pártokon felüli szervezetként a keletnémet érdekek védelmét hivatott szolgálni, s mint ilyen egyelőre nyomásgyakorló csoportként kíván működni, de alapítói nem zárják ki, hogy alkalmas időpontban párttá szerveződik, így bővítve a (kelet)német politikai kínálatot.

A mozgalom kiáltványát mintegy hatvan prominens keleti és nyugati személyiség írta alá, akik között az írók és más „szabadon lebegő” értelmiségiek határozottan túl vannak reprezentálva.


Vajna János: Német keserédes


Az említett lélektani tényező összefügg egy előzménnyel: azzal a vélt vagy valós ténnyel, hogy a keletnémet ipart az indokoltnál, a gazdaságilag ésszerűnél jóval nagyobb mértékben számolták fel, s nem törődtek azzal, hogy a keletnémet munkavállalók fele az utcára kerül, ehelyett főleg a belső terjeszkedésre átállított nyugatnémet ipar érdekeit tartották szem előtt. Ez a folyamat, ami miatt egyesek a második világháború utáni Morgenthau-terv késői és részleges megvalósulására célozgattak, valószínűleg fontos szerepet kapott a Mozgalom az Igazságosságért nevezetű csoport életre hívásában.

Mink András: A világnak tüköre – a sevillai világkiállítás

Mink András


„A földrajz a tények tudománya. A hajósok az egyedüliek, akik a súlyos hibákat kijavítják.”

A fenti mondat nemcsak azért kívánkozik a tudósítás elejére, mert a rendezvény egyik legszínvonalasabb – tegyük hozzá – legkönnyebben megrendezhető, bár ehhez képest mégsem elég jó kiállításán olvasható, hanem azért is, mert ez az egyetlen gondolat, amely a szabadság, világegység, technika szentháromságának eme kritikátlan önünnepéből, kaotikusan ötlettelen giccskavalkádjából kilóg. Andalúziába persze nagyon is érdemes eljönni, de nem a világkiállításért.


V. J. [Vajna János]: Klestilnek lapot osztanak


Átvette hivatalát Waldheimtől, és nyomban meglepetéseket okozott az új osztrák köztársasági elnök. Szombaton megnyitotta termeit a látogatók előtt, a gyerekeknek megengedte, hogy egy percre beüljenek az elnöki székbe, s szépeket mondott a virágcsokrot nyújtó öreg dámáknak. „Friss levegőt eresztett be a fülledt melegbe” – írta róla a Die Presse főszerkesztője, de nem a volt diplomatára valló gáláns vendéglátásra gondolt, hanem az interjúra, amit a lapjában közölt.

Dimitrije Boarov: A katasztrófa végkifejlete?


Noha Panicsot a kormányfői posztra Dobrica Csoszics, a „nemzet atyja”, Kis-Jugoszlávia író-elnöke javasolta, olyan hírek is terjengtek, hogy e káderpolitikai lépést a szerb vezető, Szlobodan Milosevics köre gondolta ki. Hamarosan kiderült azonban, hogy Milan Panics, egy jelentős kaliforniai gyógyszeripari cég tulajdonosa, Jugoszlávia egykori kerékpárosbajnoka, aki az ötvenes években menekült el az országból, sokkal szélesebb körű kapcsolatokkal rendelkezik.

Rostoványi Zsolt: Útvesztő Algériában


Az arab világ egyik legnépesebb, mintegy 26 millió lakost számláló országa 1962, a függetlenség elnyerése óta nem először került nehéz helyzetbe. A mostani gazdasági, társadalmi és politikai válság megoldása azonban szinte megoldhatatlan feladat.

„Algériai szocializmus”

A franciákkal vívott függetlenségi háború egyik legendás alakját, Ahmed Ben Bellát 1965-ben katonai puccs távolította el a hatalom éléről.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon