Skip to main content

Külföld

Tatár György: Újabb jelentésvázlat Jeruzsálemről


Két és fél hónapja vagyok itt: a fülem már megkülönbözteti a héber beszédet az arabtól akkor is, ha semmit sem értek. A szemem nem szokott bele semmibe. Hazafelé tartok a Jeruzsálemtől mintegy 60 kilométerre eső repülőtérről. A busz majdnem üres, a könyörtelen nap újabb és újabb lángcsóvákat vet a kocsi belsejébe. Az utat kétfelől szegő sziklák közt a függetlenségi háború emlékműként ottfelejtett harci járművei hevernek, kereke és ajtaja vesztett vontató, mind rozsdaszínűre festve.

Ara-Kovács Attila: Kínai vándorutak


A kínaiakkal szembeni honi fellépés ugyanakkor nem áll példa nélkül. Mi több, azok az országok, ahova a korábbi évtizedekben százezrével, milliószámra áramoltak az emberek, az utóbbi években rendre becsukták kapuikat a kínaiak előtt, limitálták az ázsiai negyedek befogadóképességét, és ma elég drasztikus módszerekkel toloncolják vissza azokat, akik az elrettentő példák ellenére mégis megpróbálkoznak a bevándorlással.

Kik is azok a bevándorlók?

Az 1989-es Tienanmen téri vérengzést követően Kínában nemcsak a politikai légkör romlott meg vészesen.




Ara-Kovács Attila: Nincs kedvezmény Bukarest számára


Lawrence Eagleburger amerikai külügyminiszter a múlt hét közepén Romániában járt.

K. M. [Kovács Miklós]: Thaiföld fél évszázada


1932: Vértelen államcsínnyel véget ér a 700 esztendős abszolút monarchia. Az ország államformája ettől kezdve: alkotmányos királyság.

1942: Thaiföld Japán mellé áll a háborúban, hivatalosan azonban nem üzen hadat az Egyesült Államoknak.

1946: Titokzatos körülmények között meghal II. Ráma király, és utóda, a mindmáig uralkodó Bhumibol Andjadedzs.

1957: Újabb vértelen puccs, hatalomra kerül Sarit Thanarat marsall.






Csorba Béla: Választási komédia


Szerbiában ugyan egy tucat bábpárt jelentette be indulását, ennek azonban nincs meghatározó jelentősége. Többnyire nacionalista és kommunista csoportocskák állítottak jelölteket, és természetesen a Szerbiai Szocialista Párt mellett a szerb fasizmus legális képviselői, Seselj filozófiaprofesszor szerb radikálisai. A nemzeti kisebbségek pártjai és politikai érdekszervezetei a következőképpen reagáltak a kiírt választásokra.

Kovács Miklós: Puccsok és ellenpuccsok


Fél évszázad puccs- és ellenpuccssorozata után ezen a tavaszon remény csillant arra, hogy tartósan polgári kabinet veheti kezébe a kormányzást, s talán vége szakad annak a folyamatnak, melynek során a hatalomra lépő katonák – miközben a rend hiányát, a korrupciót vagy netán az errefelé legendás erkölcsi szabadosságot kérték számon egy-egy tiszavirág-életű polgári kormányzattól – csupán ürügyet kerestek az erő bevetésére.

Az egy éve élre került katonai vezetés ismét demokratikus választásokat ígért.


Sonja Licht: Szankcióháború


A szankciók minden bizonnyal nagyon sok átlagpolgárt ösztönöztek a választáson való részvételre, annak ellenére, hogy az ellenzék a következetes bojkottra szólított fel mindenkit. És az ellenzéknek jó oka volt a bojkottra. Először is: Milosevics oly hirtelen jelentette be a választásokat, hogy még csak elő sem lehetett készíteni a kampányt. Igazi kampányra persze úgysem lett volna lehetőség: a fő médiákat Milosevics pártja kontrollálja.

Az eddigi eredmények szerint több mint hatvan százalék jelent meg a választáson.


Gyurovszky S. László: „Újabb bécsi döntés előtt állunk?”


Bős kérdése ma már egyértelműen a választási harc egyik fő ütőkártyája. A szlovák álláspont teljesen egyértelmű: a vízi erőmű kérdése „nemzeti ügy”. Az egyik legtekintélyesebb napilap, a Národná Obroda mérvadó kommentátora a lap hétfői számában a következő címmel vezeti be kommentárját: „Újabb bécsi döntés előtt állunk?” Igor Cibula véleménye szerint budapesti kormánykörök az eredetileg környezetvédelmi kérdést nyilvánvalóan politikai problémaként kezelik, és arra használják fel, hogy befolyásolják Cseh–Szlovákia belpolitikai stabilitását.

R. Zs. [Rostoványi Zsolt]: Koszovó voksai


A boszniai harcok könnyen átterjedhetnek az albán többségűt Koszovóra is. A csaknem kétmillió lakosú tartomány – amely 1990-ig autonóm területként Szerbiához tartozott, akkor azonban autonómiáját felfüggesztették – az új Jugoszlávia legszegényebb része.

R. Zs. [Rostoványi Zsolt]: Hogyan lesz a vallásból nemzet?


Bosznia-Hercegovina helyzete, ha lehet, még bonyolultabb, mint Szlovéniáé vagy Horvátországé, bár függetlenségét az utóbbi két országéhoz hasonlóan számos ország (az EK is) elismerte már, s az elmúlt hét végén mindhárom ország felvételt nyert az ENSZ-be. Bosznia-Hercegovínát ugyanis alapvetően három nemzetiség, a szerb, a horvát és a „muzulmán” lakja. Világviszonylatban is meglehetősen egyedülálló, hogy a volt Jugoszláviában a muszlimok több mint két évtizede „államalkotó nemzet”-nek számítanak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon