A kínai parlament szokásos évi ülésén 67 százalékos többséggel jóváhagyta a Jangcén felépítendő óriási gát és erőmű évtizedek óta vajúdó tervét. Ez a szavazatarány egy olyan testületben, amelynek tagjait Kínában csak „karlengetőknek” csúfolják, erős fenntartásokat jelez.
A Jangce a világ harmadik leghosszabb, Kína legbővízűbb folyama, vízgyűjtő medencéjében mintegy 400 millió ember él.
Mi okozta ezt a rendkívül éles különbséget a Magyar Polgári Párt, illetve a „többség”: a Polgári Demokrata Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom álláspontja között?
Mint ismeretes, néhány hete kettészakadt az addig legerősebb szlovákiai kormánypárt, a Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom, s Ján Klepác parlamenti alelnök vezetésével kivált belőle egy nacionalista jellegű radikális csoport – Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom néven.
A péterváradi vár sétányán figyelem a városra boruló csendet: lecsillapodik a felbolygatott élet, a város eltávolodik, majd lebegésszerűen közeleg felém, feltárul előttem legtisztább értelme, mondhatnám, lényege. Arra gondolok, hogy amikor lépteink dobognak lefelé a lépcsőn, és találkozunk a folyosók süketségével, akkor valójában nem teszünk mást, mint újrajátsszuk a vár groteszk történetét. Szeretnénk megnyugvássá csillapítani ürességérzésünket.
A Duna Gibraltárja hangzatos elnevezés groteszk vártörténetet rejteget, amelynek azonban tanulságait ez idáig nem mertük levonni.
„Rettentő veszélyes, ha valaki nagyon pontosan tudja, miként kell másokat boldogítani és felemelni, s elég erőszakos is ahhoz, hogy akaratát véghezvigye (…)”
Ezt a mondatot egy olyan lapból idézem, mely erdélyi viszonylatban is végvárnak tekinthető helyen, Csíkszeredában jelenik meg: a HELYZET című szabadelvű közéleti lapról van szó, melynek első száma 1991 augusztusában látott napvilágot.
Az örmények nem titkolták, hogy harcolni fognak Hodzsaliért, hiszen itt van Karabah egyetlen légikikötője. Ide erőszakosan telepítettek be embereket, elsősorban meszhet törököket. Az ütközet előtt az örmény fél ún. „humanitárius folyosót” létesített, ám az azeri vezetők nem engedték az ott élők távozását… A háború az háború. S a háború kegyetlen dolog. Az azerbajdzsáni fél módszerei azonban egyenesen borzalmasak.
Lehet, hogy a középkor, amely másfél évtizedre elárasztotta Irán földjét, visszahúzódik természetes helyére, azaz a történelembe, és átengedi a jelennek a jelent? Ez még korántsem biztos. De Iránban és Irán határain kívül, Európában és kivált Amerikában sokan remélik, hogy Rafszandzsani pragmatista irányzatának parlamenti győzelmét komoly változások követik. Kétségtelen, hogy a pillanat kedvez a változásoknak. A Khomeini ajatollah halála utáni választások vasárnapi első fordulóján a mérséklet erői 210 mandátumot már magukénak mondhatnak az új 270 tagú Madzsliszban.
Dél-Afrikában megszűnnek a fekete townshipek, megszűnnek a homelandnek nevezett rezervátumok. De a történelem cseles. Amott megszűnnek, emitt épp most alakulnak az új homelandek. A regionális konfliktusok megszüntetését elhatározó egyik szuperhatalom épp a saját területén fellobbant regionális konfliktusok megoldására – illetve megoldhatatlanságuk féken tartására – véli legjobb megoldásnak őket. Az „új típusú homeland” mintadarabja alighanem Krajina, a Horvátországban lévő szerb sziget.
Csodálatos győzelmet arattunk – jelentette ki még a választási előrejelzések alapján, de a végleges eredmények megismerése előtt John Major, a toryk vezetője. Helyesebb lett volna, ha azt mondja: csodával határos módon győztünk. Ezt azonban politikus legfeljebb hallgatag bizalmasainak mondhatja. Győzelmükkel a konzervatívok azt érték el, ami utoljára Lord Liverpoolnak sikerült: negyedszerre is megszerezték a felhatalmazást az Egyesült Királyság kormányzására.
A nagy vesztes, Neil Kinnock, a hétvégi mérlegelés után, hétfőn bejelentette: visszalép a párt vezetésétől.
Miután az Úr jó idővel ezelőtt, ígéretének megfelelően, kiűzte „előlem” a kivveust, a hitteust, a jebuzeust stb., kerek másfél hónapja immár, hogy naponta próbálom beleélni magam ebbe a városba, Jeruzsálembe, melynek egyszerre égi és földi ragyogása már több ízben elvakított. Beszélik, hogy az itteni elmeorvosok számon tartanak egy tünetegyüttest, melyet egyszerűen Jeruzsálem-szindrómának hívnak.
Gorbacsov 1987 elején határozta el, hogy félresöpri az útjában álló örmény pártfőnököt, s kitartó hadjáratot indított ellene. A válasz nem sokáig váratott magára: ugyanezen év tavaszán az Örmény SZKP Központi Bizottságában párthatározat született Karabah és Örményország újraegyesítéséről, s hogy nyomatékot adjanak neki, hatalmas tömegdemonstrációk szervezéséhez kezdtek. Az elsőt 1988 februárjára időzítették, amely azonban az örmények jórészét úgy érte, mint „derült égből a villámcsapás”. Az ellenállás e különös formáját azonban a központ pillanatok alatt a saját javára fordította.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét