Skip to main content

Külföld

lt [Solt Ottilia]: Csőcselék


Bush elnök szegény pár napig kutyaszorítóban érezte magát. Újraválasztási kampányának kellős közepén kapta a nyakába a Los Angeles-i véres faji zavargást. Mit mondhat erre az Egyesült Államok nyugalmáért felelős, ugyanakkor a választók szavazatokban kifejezett kegyeiért esengő elnök. Néhány nap után megtalálta a megoldást: LA-ben nem polgárjogi harc folyik, nem. Ez a csőcselék. S ha ez a csőcselék, akkor a nem csőcselék amerikai zavarodottsága, bűntudata, szorongása elpárologhat.

Juhász József: Államalapítás Belgrádban


Hétfőn Belgrádban a szövetségi parlament maradékának ülésén kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, és elfogadták az „új” állam alkotmányát. A „minden szerbet egy államba” jelszó után igen sovány eredmény lenne a kéttagú föderáció, így aligha tételezhetjük föl, hogy Belgrád máris letett volna a nagyszerb álmokról. Ehhez még ma, az amerikai Jugoszlávia-politika megváltozása után sem eléggé erős a külső nyomás.

Neményi László: Pokol az angyalok városában

Neményi László


Sokkoló dolog történt a múlt héten, magyar idő szerint csütörtök hajnalban a kaliforniai Ventura megyében. Egy esküdtszék kétségbevonhatatlannak tűnő terhelő bizonyítékok ellenére felmentett négy fehér rendőrt, akik tizenhárom hónappal ezelőtt állati kegyetlenséggel összevertek, csaknem agyonvertek egy huszonöt éves fekete férfit. A sokkot az iszonyat követte. Az ítélet elleni tiltakozás órákon belül véres faji zavargásba torkollt, amely negyvennyolc órán keresztül tombolt Los Angeles több kerületében.

Csorba Béla: Helikopterekkel a magyar autonómia felé?


A fasiszta fenyegetőzés tájunkon nem új dolog, még ha Seselj csetnikvajda magyar- és horvátellenes kirohanásai agresszivitásukban minden eddiginél félelmetesebbnek tűntek is, főleg azáltal, hogy pár héttel korábban Milosevics elnök nyilvánosan megdicsérte a szélsőjobboldali vezért „elvszerű” politizálásáért.

Kolschitzky Gaszton: Sanyarú győzelem, diadalmas vereség

Osztrák elnökválasztás


A kormánykoalíció nagyobbik pártja, a szociáldemokraták jelöltje, aki március végéig az állami iparért és a közlekedésért felelős tárcát vezette, a szavazatok 40,7 százalékát kapta meg. Igaz ugyan, hogy a mintegy 4,7 millió szavazatból (a választásra jogosultak 83,81 százaléka voksolt, ami Ausztriában nem sok).

Vajna János: Hermész visszavonul


A dolgok összefüggnek: az orosz képviselők mégsem buktatták meg Jelcint; féken tartotta őket a 24 milliárd dolláros segélycsomag kilátása. A gazdaságilag elhibázott és a vártnál jóval költségesebb német egyesülés következtében a német jegybank a kamatláb emelésére kényszerült, s – lévén a márka kulcsvaluta – más jegybankoknak is követnie kellett a példát: a kamatemelést vagy legalábbis az előkészületben lévő kamatleszállítás elhalasztását. Az egyesülés születési hibáinak van még egy következménye: a német közvélemény elpártolása az ECU-tól, a készülő közös európai pénztől.

Andrei Schwartz: „Maga eltűnik, de mi itt maradunk”

Romániai börtönök


A betonfalak és a többszörös kordon mögött, amely a jilavai büntetőintézetct a behavazott földektől elválasztja, a látogatót gyanús rend fogadja. Persze amit majd itt tapasztal, látta már kint is, a román mindennapokban, sőt, ott sokkal nagyobb nyomornak is tanúja lehet. Monotónia és szegénység mindenütt… A foglyok gyakran régi, átszabott katonaruhát hordanak, amelyekre csak utólag varrtak föl néhány csíkot…

A Bukaresttől húsz kilométerre lévő jilavai intézet az 1989-es forradalom kitöréséig majdnem minden politikai fogoly első állomása volt.


A „forgatókönyv”


1973 – Mohammed Daud tábornok eltávolítja a trónról unokabátyját, Zahir Sahot, s ezzel véget vet a két évszázados királyságnak Afganisztánban.

1978 – Államcsíny: Nur Mohammed Taraki balról támad, sikerrel, a Forradalmi Tanács elnökévé választják. Daudot megölik.

1979 – Taraki csak egy évvel éli túl elődjét.




V. J. [Vajna János]: És mi lesz holnapután?


„Elvesztették a közös ellenséget” – írja az afgán gerillavezérekről a Süddeutsche Zeitung. Fején találta a szöget; ez a mai helyzet lényege. És a holnapi helyzeté? Megtalálják, mégpedig egymásban az ellenséget. A kabuli rezsim összeomlása gyorsuló ütemben folytatódik. A helyőrségek rendre megadják magukat vagy átallnak a felkelőkhöz. Nadzsibullahot, aki a szovjet kivonulás után még három évig tartani tudta magát, megbuktatták a saját alvezérei, abban a hiú reményben, hogy szövetkezhetnek a felkelők egyik részével a felkelők másik része ellen.

Kovács Miklós: Prológus vagy epilógus?

Afganisztán


Most az a nagy kérdés, ki kit győz le a következő napokban, hogy a felülkerekedő győzelmét politikai eszközökkel vagy fegyverrel vívja-e ki. Nem tudni, lesz-e olyan meghatározó egyéniség, aki tömegeket képes maga mögé állítani. Annyi bizonyos már, hogy a helyzet megoldása nem Nadzsibullah hátrahagyott híveinek kezében van, s a (még) kormányzó Vatan (Haza Pártja) mindinkább defenzívába kerül. Személyi kombinációkra nem érdemes vállalkozni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon