Skip to main content

Külföld

Yehuda Lahav: Szerepcsere – lépéshátrányban


1947-ben az ENSZ határozata szerint Palesztina területének 45 százalékát kaphatták volna meg, de akkor egész Palesztinát maguknak igényelték; 1948-tól az 1967-es „hatnapos” háborúig arab testvéreiken kívül senki nem gátolhatta volna meg őket, hogy az arab kézben levő területeken megalapítsák az önálló palesztin államot, akkor azonban visszasírták az 1947-es ENSZ-határozatot, és csak annak alapján lettek volna hajlandók tárgyalni, ha egyáltalán valamilyen tárgyalási alapot elfogadtak volna; pár évvel a „hatnapos” háború után viszont kijelentették, hogy az 1967-es határokon belül – tehát az

Rostoványi Zsolt: Az iszlám kapcsolat


Az EK hosszas huzavona után május 11-én Brüsszelben kemény hangú nyilatkozatot fogadott el, amely Szerbiát teszi felelőssé a vérontásért, s „megszálló hadseregnek” nevezi a Bosznia-Hercegovina területén tartózkodó szövetségi erőket, s követeit is menten visszahívta Belgrádból. Egy napra rá Helsinkiben EBEÉ-határozat született, amely felfüggesztette Belgrád szavazati jogát a válsággal kapcsolatos döntésekben. A Biztonsági Tanács május közepén egyhangúlag elfogadott 752.

Neményi László: Nátha vagy tüdőgyulladás?

Neményi László
Válsághangulat Németországban


S valóban, valami bűzlik Németországban. A politikusok egymásra mutogatnak, az újságírók a politikusokra, a közvélemény pedig aggódik. Két évvel a német egység létrejötte után Németországban eluralkodott a kedvetlenség, a pesszimizmus és a jövőtől való félelem.

Igaza lehet az amerikai Newsweeknek: a jelenlegi német „káosz” Olaszországban hozzátartozik a mindennapi élethez, Bulgáriában pedig ennyi „rendetlenség” maga lenne a paradicsom. Mégis hiba lenne félvállról venni a német kedvetlenséget és általában a német politika kevésbé örvendetes jelenségeit.


A történelemben nincsenek happy endek


Konrád: Adam Michniket 1976-ban ismertem meg Párizsban. Talán Kende Péter társaságában találkoztunk először. Beszélgettünk valamiről, és azt mondtam Adamnak, hogy erről mindkettőnknek írni kellene. Ó, veled nagyon szívesen – mondta Adam. Így kezdődött a mi 16 éves barátságunk. 1978-ban Nyugat-Berlinben voltam, a Deutscher Akademischer Auslandsdienst ösztöndíjával. Átmentem Varsóba, hogy találkozhassam az édesanyámmal, mert ő nem jöhetett ki, én nem mehettem haza. Michniket is kerestem telefonon, de nem találtam. Többen mondták, hogy éppen most jött ki a letartóztatásból.

Viktor Meier: Magyarország Európában

A remény Nyugatról, a gond Keletről jön


Ami az általános életérzést és demokráciafelfogást illeti, Magyarországon ilyesféle szakadás nem tapasztalható, az ország földrajzi helyzetét azonban tévesen fogják fel, és ennek következtében tévesen alakítják külpolitikáját. Sok magyar, többek között Antall miniszterelnök szívesen lenne minél előbb az Európai Közösség, a NATO és minden egyéb nyugat-európai intézmény teljes jogú tágja, jóllehet ez nemcsak előnyöket, hanem gondokat is hozna magával, amelyekhez Magyarország valószínűleg még sokáig nem nő fel.

Vajna János: Előhang egy német újságcikkhez


Szemérmetlenségnek, más alkalommal hazaárulásnak nevezte a miniszterelnök a kétely leghalványabb árnyékának fölmerülését a „sikerágazattal”, a magyar külpolitikával kapcsolatban. Noha nem fukarkodik a bírálattal, legalábbis a második vétekben nem lehet elmarasztalni a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítóját, akinek írását most a Beszélőben is közreadjuk.

Latinka Perovics: A nacionalizmus megölte a nemzetet


A „Két Szerbia” kifejezést először a szerb szociáldemokrata mozgalom vezetője, Dimitrije Tucovics használta 1910 decemberében a 12 000 belgrádi munkás tüntetését kommentálva. Van egy burzsoá és egy proletár Szerbia – mondotta –, ami azonban az elmaradott paraszti országban, amilyen a századelő Szerbiája volt, igencsak túlzásnak számított. Akkoriban éppen csak felsejleni látszott e két társadalmi érdek: teljes mértékben soha nem is fejlődött ki, és politikai síkon megfelelő módon nem fogalmazódott meg.

Idővel aztán a „Két Szerbia” kifejezés különböző előjeleket kapott.


Végel László: A másik Szerbia


Idestova egy hónapja tart Belgrádban az ellenzéki, liberális beállítottságú értelmiségiek nagy visszhangot kiváltó vitafóruma a „másik Szerbiáról”. A fórumot a Belgrádi Kör néven ismertté vált, számos írót, filozófust, szociológust, művészt, újságírót felölelő értelmiségi csoport szervezi, az elhangzottakat pedig a belgrádi Borba című független napilap közli.

Gyurovszky S. László: Kis szlovák abszurd vagy nagy szlovák káosz?


A kormánykoalíció és az oppozíció viszonya a szlovákiai parlament utolsó –még be nem fejezett – ülésszakán borult föl végképp. Hogy miként alakult ki ez az állapot? Ennek megértéséhez érdemes felvázolni a szlovákiai törvényhozás struktúráját, s visszatérni a kormánykoalíció megalakulásának kezdeteihez. 1990-ben négy mozgalom alakított Szlovákiában kormányt – a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Független Magyar Kezdeményezés és a Demokrata Párt.

Václav Havel: Vissza a politikához!


Egy brit barátom szerint a posztkommunista államok egyik legnagyobb problémája az, hogy vezetőik nem képesek egyértelműen és világosan eldönteni, mik is ők voltaképpen: független értelmiségiek vagy gyakorló politikusok.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon