Skip to main content

Külföld

Gyurovszky S. László: Az ellenzékiség látszata és valósága

Széljegyzetek Duray Miklós néhány kijelentéséhez


Először is: nem felel meg a valóságnak Duray azon állítása, hogy „a magyar politikai erők egy része kormánypárti politikát folytat, a másik pedig ellenzékben van”. Mint ismeretes, Vladimír Meciar egy évvel ezelőtti visszahívása és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom kettészakadása óta Szlovákiában hivatalosan kisebbségi kormány létezik. A 150 tagú szlovákiai törvényhozó testületben ugyanis a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Magyar Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Párt csupán 66 képviselővel rendelkezik.

Juhász József: Nyílik a második front?

Bosznia–Koszovó


E sorok írásakor még bizonytalan a hét eleji brüsszeli Bosznia-értekezlet kimenetele, de félő, hogy megegyezés híján megállíthatatlanná válik a háború további terjedése. Az egyetlen biztató jel pillanatnyilag az, hogy az összecsapások ellenére sem függesztették fel az ENSZ-csapatok Jugoszláviába küldését.

Forrongó Bosznia

A boszniai helyzet sokáig kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak számított a szerb–horvát viszonyhoz képest.




Vitalij Moszkalenko: Köpni vagy kopogni?

avagy: mindenkinek megvan a maga spiclije


1979-ben egy Amerikába készülő barátunkat búcsúztattuk. Timur Georgiadze, a neves színházi rendező akkor már öt éve nem dolgozott. Nem hagyták. Végül elszánta magát. Feleségül vett egy amerikai nőt, és úgy döntött, kivándorol. A búcsúestre csak mi, a legszűkebb baráti kör tagjai kaptunk meghívást. Erre mit látunk? Hatalmas buli, amúgy grúz módra: vagy száz ember szorong a kétszobás lakásban. Mozdulni se lehet. Jó, ha tíz embert ismerek az alkoholgőzös seregletből.

Vajna János: A spanyol nemzeti érdek


Decemberben, az Európai Közöség maastrichti csúcskonferenciáján új tervvel állt elő a spanyol miniszterelnök. Javasolta, hogy létesítsenek úgynevezett konvergenciaalapot a közösség már hosszabb ideje létező alapjainak, például a regionális vagy a szociális alapnak a mintájára. Erre szükség lenne, hangoztatta González, mert az integráció következő lépcsőfoka, a Maastrichtban végső formát öltő gazdasági és pénzügyi unió igen szigorú előírásokat tartalmaz.

–AS–: Európa törzsei


A történelmi fordulatot hozó 1989-es év óta különös élességgel jelentkezik egy ellentmondás. Nyugat-Európa gyors ütemben halad az integráció útján: a tavaly decemberi maastrichti csúcskonferencián az Európai Közösség országai kötelezték magukat a gazdasági és politikai unió megteremtésére, ami már az utolsó állomás az Európai Egyesült Államok kikiáltása előtt. Dél- és Kelet-Európában ugyanakkor sodró lendületű dezintegrálódás van folyamatban: Jugoszlávia és a Szovjetunió részállamokra hullott szét.

Neményi László: Spicli, nem spicli…

Neményi László


A Stasi archívuma azonban nem tiszta forrás. Az ott tárolt dokumentumok értelmezéséhez – mint az alábbiakból remélhetőleg ki fog tűnni – forráskritikai eszköztár mozgósítására van szükség. Már a meztelen tények tisztázása is nehéz, bár legtöbb esetben nem lehetetlen feladat. Az erkölcsi kétértelműség azonban azután is megmaradhat.

Senki földjén

A Spiegel ez évi nyolcadik számának egyik negatív hőse Manfred Stolpe, Brandenburg jelenlegi szociáldemokrata miniszterelnöke, a keletnémet evangélikus egyház hajdani konzisztóriumi elnöke.




Vajna János: Válaszutak, választások


A francia választók vasárnap kifejezésre jutó véleménye nem fog közvetlenül hatni a vezetésre; bármi is lesz az eredmény, attól még nem bukik meg sem a köztársasági elnök, sem a miniszterelnök. A parlamenti ülésrendben sem lesz semmiféle változás. De ha igazat szólnak az előzetes becslések, akkor alaposan megrendül az elnök és a – valószínűleg egyébként is leváltás előtt álló – kormányfő pozíciója. A közvélemény-kutatók szerint 10 százalékkal is kevesebbet kaphatnak, mint az előző, az 1986-os regionális választáson. Vagyis, mindössze 20 százalékot.

K. M. [Kovács Miklós]: Kék sisakban


Az ENSZ Biztonsági Tanácsa február 22-én döntött a békefenntartó erők jugoszláviai telepítéséről, s a hét elején meg is kezdődött az UNPROFOR angol nyelvű rövidítéssel azonosított misszió felvonulása.

A világszervezet fennállásának közel 50 esztendejében 20 alkalommal rendeltek ki ENSZ-csapatokat a világ különböző zugaiba. Az ENSZ-missziók és kontingensek összlétszáma félmillióra tehető, s nyolcszáz körül van azoknak a kéksisakosoknak a száma, akik életükkel fizettek a gyakorta törékenynek bizonyuló béke fenntartásáért.


V. J. [Vajna János]: Háború és tévé


A vérengzés tettesei nem valami importált horror alakjai, hanem a jugoszláv tévéháború termékei; pillanatképek a szörnyűségekről, amelyeket mindkét fél elkövetett a horvát konfliktusövezetben. Az áldozatok szünet nélküli látványa félelmet, gyűlöletet, hisztériát keltett, vérszomjat szított az etnikai határ mindkét oldalán.

A Jugoszláviát elsüllyesztő szerb–horvát háború hét hónapig tartó izzásának a tévé fontos, talán a legfontosabb eleme volt.


Dobos Ferenc: Együttélés – külön?

Beszélgetés Duray Miklóssal


Két éve tart a cseh–szlovákiai rendszerváltás. Ezt várta tőle?

Bizonyos értelemben: igen. Oszlóban van az 1989-ben kialakult politikai ősköd: a politikai szerkezet folyamatosan és dinamikusan változik. A törvényhozó testületekben például az eredeti hat-, illetve hétpárti struktúra teljesen átformálódott: a szövetségi gyűlésben ma 17 frakció létezik, melyek nagy része a volt kormánykoalíció pártjaiból jött létre. Mindezt pozitív folyamatnak tekinthetjük.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon