Skip to main content

Külföld

Szergej Baruh: Töpszli vagy messiás?


Rövid hatalomtörténet

A bolgár példa alapján cáfolni lehetne azt a marxi tételt, mely szerint a történelem az osztályharcok története. Bulgária legújabb történelme ugyanis az utcai küzdelmek története. Az első szabad választások előtti eufóriában még természetesnek tűnt, hogy az emberek hóban-fagyban az utcán tiltakoztak és éljeneztek, éjszakai gyertyás tüntetéseket szerveztek, élőláncba kapaszkodtak, és telefirkálták Dimitrov mauzóleumát. Az első válaszásokat 1990 tavaszán a szocialistává „vedlett” kommunisták nyerték meg.


Ara-Kovács Attila: Hetedhátország


Katonapolitikai szempontból eddig Szerbia volt a térség egyetlen „ütőképes” állama. Nem véletlen hát, hogy a korábbi egyensúly felbomlásának vesztesei a belgrádi erő szétforgácsolódása láttán saját befolyásukat is végveszélyben látják. Új helyzetbe került az a néhány szomszédos ország is, amelyek számára eddig – balkáni viszonylatban – ugyancsak Szerbia jelentette a nagyon is biztos hátországot.

Gyurovszky S. László: Független magyar polgárok


A közgyűlést megelőző vitákból egyértelműen kiderült, hogy az FMK vezetői és tagjai egyaránt szükségét érezték a radikális változásoknak. „Megelégelték” a laza, mozgalmi politizálást, úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi helyzet kötöttebb szervezeti formát és igazi pártszerű kereteket, ugyanakkor szélesebb politikai spektrumot követel. Az első cél megvalósítása érdekében a közgyűlés szinte teljesen „átírta” az FMK, illetve ma már MPP alapszabályát. Jelentősen bővült az elnök jogköre, s a párt minden szintjén nőtt az egyéni döntés, valamint az ezzel járó egyéni felelősség szerepe.

Bíró Béla: Román katolikus csángó moldovánok?


E pillanatban azonban már létezett a „legkorszerűbb európai normák szerint összeállított” népszámlálási kérdőív, melyen a székely, a magyar, a csángó külön etnikumként szerepel, sőt anyanyelv gyanánt egy vadonatúj nyelvi képződmény, a székely nyelv is felbukkan.

Ezúttal is bebizonyosodott tehát az ellenzéknek az a korábban többször is megfogalmazott gyanúja, miszerint Stolojan urat a hatalom háttérben meghúzódó voltaképpeni birtokosai „üvegbura alatt tartják”.


Kolumbán Gábor: A fordulat éve?


Az „új év” valójában Teodor Stolojan miniszterelnök átmeneti kormányának beiktatásával kezdődött, aki rövid idő alatt átvette a kezdeményezést. Receptje így hangzik: politikai stabilitásra van szükség. Ehhez kell az alkotmány, helyhatósági, általános és elnöki választások. Mindezt fűszerezni kell egy népszámlálással, egy kis privatizálással. Hetekig kell egyezkedni a szakszervezetekkel a minimálbérekről és a létminimumról. Hadd végezze mindenki a dolgát! Közben meg kell győzni a Nyugatot arról, hogy Románia a nyugalom, békesség és stabilitás szigete.

K. I. [Kiss Ilona]: A bomlás virágai


Január 15-én Jurij Bondarjev orosz író és társai az Orosz írószövetség udvarán „Ki a zsidókkal és a zsidóbérencekkel!” jelszót skandálva elégették Jevtusenko kitömött bábuját. A jeles irodalmárok, úgy látszik, vajmi keveset törődtek azzal, hogy az etnikai konfliktusok feldolgozásának van már tudományos módszere is: a moszkvai Etnopolitikai Intézet elkészítette azoknak az „etnikai egységeknek” a listáját, amelyek meg akarják változtatni lakóhelyük jelenlegi jogi státusát.

Kovács Miklós: Algéria fegyverben


Katonák és harckocsik özönlöttek el a hét végén Algír utcáit. Algéria most vagy eltűri az Iszlám Üdvfront (FIS) térnyerését, vagy elviseli, hogy – ha átmeneti időre is – katonák gyakorolják a hatalmat. Az ország lakosságának jelentős része az iszlám fundamentalizmustól reméli az ország és saját sorsának jobbra fordulását: a választások decemberi első fordulójának eredménye is, hiszen a FIS mindössze 28 szavazatnyira, valóban egy hajszálra maradt el a parlamenti többségtől.

Nagy Gábor: Bush, az autóügynök


Az amerikai elnök ázsiai körútja sokak szerint nemigen volt méltó a Fehér Ház gazdájához. A japán lapok például úgy vélték, Bush leginkább egy detroiti szuper autóügynökre hasonlított, aki a három nagy amerikai autógyár termékeit igyekszik eladni… Így aztán rendkívül kétséges, hogy a mostani ázsiai tárgyalásokkal tudta-e növelni népszerűségét a recesszió terheit nyögő amerikai választópolgárok körében.

Vitalij Moszkalenko: Hétköznapi „nasizmus”


Alig egy hete beállított hozzám az unokaöcsém. Öt éve végezte el az egyetemet, ócska kis mérnöki állást kapott, pár kopejkát keresett. Család, két gyerek, szóval, egyhamar lelépett. Most kamionsofőr, tele pénzzel, bejárja az egész országot. Hozzám is benézett. Napraforgóolajat hozott Mihajlovkából, Moszkvában úgysincs. Nagy szíve van, idecipelt vagy tíz litert. Hálálkodok, asztalhoz ültetem, vodkával kínálom. Hat éve nem láttuk egymást. Öles vállú, szőke óriás. Ilyenekre mondják nálunk a Don-vidéken: igazi orosz. Lassan kezd berúgni. Nézzük a tévét.

Vajna János: A kéksisakosokra várva


Lothar de Maziere, a NDK utolsó miniszterelnöke – aki eltűnt a süllyesztőben, de nemcsak azért, mert a Stasi-aktákban szerepelt –, elvezetvén népét az ígéret földjének határáig, érdekes, de a saját karrierje szempontjából valószínűleg végzetes kijelentést tett: „Németország ezután kissé protestánsabb és kissé északibb lesz.”

Talán furcsa, hogy ilyen messziről kezdem, amikor Horvátország és Szlovénia függetlenné válása a témám.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon