Skip to main content

Külföld

Sonja Licht: Levél Abszurdisztánból


Az elmúlt pár hónapban, július végétől a mai napig jó néhányan próbáltak választ adni a világ minden sarkában, de főleg Európában arra a kérdésre, hogy mi is történt és történik a Balkán-félsziget Abszurdisztán nevezetű országában: miért torkollt a kommunizmusból a demokráciába való átmenet véres polgárháborúba, van-e kilátás arra, hogy ezt a háborút meg lehessen állítani, vagy szükségszerűen ki fog terjedni Jugoszlávia többi részére, ne adj’ Isten, az egész Balkánra, sőt Európára is.

Ezek az aggodalmak már csak azért is megalapozottak, mert még a legoptimistábbak is kénytelenek


Kiss Ilona: Grúz, grúzabb, leggrúzabb


A szentatya csak egy dologról nem szólt széles körben terjesztett „intelmében”: mit érdemel az a bűnös, aki nem grúz embert gyilkol le, hanem abházt, oszétot, meszheti törököt, netán orosz az áldozata? A „nép” mindenesetre így is jól megtanulta a leckét: néhány nappal ezelőtt a tbiliszi kormánypalota ostromára váró ellenzéki (?!) harcos az alábbiakat nyilatkozta egy újságírónak: „Azt mondják, csecseneket küldenek az elnök támogatására. Nem grúzokat, hanem idegeneket. Grúzokra nem lövünk.

Eörsi István: [Csorba Béláról]


Rögeszmélet című verseskötetében (Fórum, Újvidék, 1989) Csorba Béla költő és publicista, a vajdasági magyar értelmiség egyik elismert szellemi vezetője a következő egysoros vallomást engedte meg magának:

közéletem közhalálom


Balga történelmek – mint például a mi közép-kelet-európai históriánk – gondoskodnak arról, hogy egy-egy jól hangzó szóvicc utólag profetikus jelentésre tegyen szert, és véres valósággá lényegüljön át.



Juhász József: Mégiscsak tűzszünet?


Úgy tűnik, az eddigi tűzszünetek taktikai jellegűek voltak: a külföld, az ellenfél és a hazai közvélemény manipulálását, illetve a katonai erőátcsoportosításokhoz szükséges minimális nyugalmat szolgálták, esetleg csak egy-egy nagyobb hóesés következményei voltak. Most viszont a szokatlanul hosszú fegyvernyugvásból arra következtethetünk, hogy ezúttal másról vagy legalább másról is szó van.

Változó számítások

Zágráb engedett, hiszen a békeerők a válságövezetekbe, és nem a határokra mennének.




Csorba Béla: Miért nem tettem eleget a behívóparancsnak?


hírügynökségi jelentés

a tavasz
nem lesz a tiétek
sem a miénk
hatósági utasításra
a népiesen
tavasznak nevezett évszak
további intézkedésig
ideiglenesen elmarad

Csorba Béla

Sok száz vagy ezer vajdasági férfihoz hasonlóan január 3-án délután én is (kis híján) megkaptam az aranyos kis újesztendei tábori piknikre invitáló alezredesi dögcédulát.













Ara-Kovács Attila: Alkotmányos önkény?


Sokan úgy vélekedtek, hogy Románia legújabb alkotmányát legalább oly lelkesedéssel szavazza majd meg a lakosság, miként az 1990-es választásokon a Nemzeti Megmentési Front ma is tartó uralmát. A múlt vasárnapi referendumon azonban a lakosságnak alig kétharmada járult az urnák elé – főként azokon a vidékeken, például a Székelyföldön mentek el sokan szavazni, ahol a szavazókedvet eleve az alkotmánnyal szembeni indulat motiválta. Az alkotmányt szentesítő és oly keveseket boldogító Igen így is megszületett.

Rostás Zoltán: Front-átvonulás?


Alig érkezett félidejéhez Romániában a parlamenti választási ciklus, a Nemzeti Megmentési Front máris megkezdte előkészületeit az újabb kampányra. Az akciósorozat a vasárnapi népszavazáson tetőzött, ahol is a sokak által egyszerűen csak Front-alkotmánynak titulált dokumentumra kellett hogy áldását adja Románia lakossága.

Az őszi bukaresti „bányászzavargás” óta egymást követik a Front-történet fordulatai.


Vitalij Moszkalenko: A hulla él…


Az esti híradó után az egész ország ráveti magát a tévére: kezdődik a „Belügyi hírek”, a népszerűségi listát magasan vezető moszkvai „Kék fény”-adás. Sziréna, fékcsikorgás, csahol a rendőrkutya, kattog a telex: ennyi és ennyi meggyilkolt ember, ennyi és ennyi kifosztott lakás, lövöldözés Jekatyerinburgban, Moszkvában.

K. I. [Kiss Ilona]: „Visszaszerezhetjük szláv identitásunkat”


Ukrajna függetlenné válásának másnapján Jelcin jóformán még szóba sem akart állni az ukránokkal: a diplomáciai elismerést pedig különösen kemény feltételekhez kötötte, a hét végén viszont már minden további nélkül aláírta az ukrán–orosz–belorusz paktumot. Mi történt a két időpont között? Mit jelent a második breszti béke Oroszország számára? – Ezt kérdeztük a Beszélő puccs-gyanús időkben immár megszokott Fehér Ház-beli hírforrásunktól, Oleg Rumjancevtől, az orosz parlament alkotmányügyi bizottságának elnökétől.

– A breszti paktum elsősorban megnemtámadási szerződés.


Vajna János: Már nem politikai törpe


A tudományos dolgozatok utolsó oldalán olykor fel van tüntetve, hogy az anyaggyűjtést lezárták ekkor és ekkor. Újságcikknél nem szokás ilyesmi, de ezúttal mégis ideírom, hogy utolsó felhasznált forrásom az International Herald Tribune december 26-i száma. Az Európában kiadott amerikai újság egy hosszú és bizonytalan kimenetelű történet első felvonásának, talán csupán előjátékának végéről ad hírt. Az írás megpróbálja eloszlatni a benyomást, hogy az Egyesült Államok és Németország között ellentét alakult ki a jugoszláv probléma eltérő megközelítése miatt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon