Horvátországban megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, miszerint megszületett a Jugoszláviával szemben elfogadott általános fegyverszállítási tilalom első (és minden bizonnyal eddig egyetlen) kézzelfogható eredménye, amely számukra is kedvező.
A botrányokban bővelkedő szlovák belpolitikai élet nem szolgált újabb meglepetéssel, amikor hétfőn a cseh–szlovák állam megalapításának 73. évfordulója alkalmából az Amerikából egyenesen Pozsonyba érkező Havel elnököt és a cseh–szlovák kormány más tagjait újból tojászáporral várta a szlovák elszakadást követelő tüntetők néhányezres csapata.
Bár Göncz államelnök és Antall miniszterelnök egy-egy órán keresztül tárgyalt John Galvin tábornokkal, a kérdésre, hogy miért is jött a NATO európai szövetséges haderőinek főparancsnoka Magyarországra, még most sem lehet igazán válaszolni.
Kora reggel indulok a jeruzsálemi Óváros Damaszkuszi-kapujánál lévő arab taxiállomásról: az izraeli állami autóbusztársaság által üzemeltetett buszok a megszállt területekre nem közlekednek. Heten ülünk a nagy, de már meglehetősen ütött-kopott Mercedesben. Bal oldalamon egy sovány, burnuszos öregúr, aki útközben – valahol Qiryat Mal’akhi környékén járhattunk – egy településre mutat az országút mentén: „Ez volt az én falum… 1948-ig csak arabok laktak benne, most már csak zsidók…” Kérdésemre, hogy hol él most, mutatja útlevelét. Rajta aranybetűs felirat: Jordanian Kingdom.
A szót tett követte: Afganisztánból kivonultak a szovjet csapatok, Nicaraguában szabad választásokat rendeztek, és módszeresen nekifogtak az egyik legkeményebb dió – Dél-Afrika – feltöréséhez. Lépésről lépésre: először kivonták a kubai csapatokat Angolából, és fegyverszünetet kötöttek.
Vége a lengyel parlamenti választásnak. Mire az olvasók a lapot kézbe veszik, már nyilvánosságra kerülnek a végső eredmények. Egyelőre annyit bizonyosan lehet tudni, hogy közvetlenül a Demokratikus Unió mögött végzett a volt kommunisták utódpártja által vezetett választási tömörülés, a Demokratikus Baloldal Szövetsége. „Ez az eredmény a hisztérikus kommunistaellenes tömegkampány következménye – nyilatkozta Jacek Kuron Michnik lapjának, a Gazeta Wyborczának. A választók – önvédelmi reflexként – nemet mondtak a boszorkányüldözésre.
A Szolidaritás mára szép mítosz csupán, mely gúzsba köti politikai képzeletünket. S közben már új mítoszok leselkednek: a megrögzött antikommunizmus, a keresztény állam mítosza, a következő választás vagy épp az elnöki diktatúra mítosza.
A SDZ-ben egyesült liberális, keresztény, valamint bizonyos szociáldemokrata megfontolásokat szem előtt tartó irányzatok az elmúlt időszakban látszólag harmonikusan együttműködtek, bár Pirnat már rögtön a választások után felvetette, hogy a párt jellegét tisztázni kellene (ld. Beszélő, 1990. április 28). A tisztázás ideje, úgy látszik, most jött el: Pirnat, Jansa és társaik kidolgozták a párt új programját, amelynek azonban szinte minden lényeges pontja ellenállást váltott ki a liberálisokból.
Az elmúlt hét szombatján Poprádon létrejött Szlovákia első nem kollektivista eszméket valló polgári pártja. A korábban laza politikai mozgalomként működő Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevét a Polgári Demokratikus Unió megjelöléssel kiegészítve liberális-konzervatív politikai pártként folytatja tevékenységét.
Mint ismeretes, az 1989-es csehszlovákiai bársonyos forradalmai két polgári kezdeményezés robbantotta ki: Prágában a Havel vehette Polgári Fórum, Pozsonyban pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN).
A diktatúra bukása utáni második parlamenti és első önkormányzati választásokat tartották meg a múlt héten Bulgáriában. Az eddig ellenzékben lévő demokraták alig egyszázaléknyi többségre tettek szert, s ezt nyomban történelmi jelentőségű győzelemnek kiáltották ki.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét