Skip to main content

Külföld

Aczél Endre: Pan T. küzdelme a genetikus eltévelyedésekkel


Terentiew úr (akit a továbbiakban Pan T.-nek fogok nevezni) meghirdette az állami tulajdonlásra hivatkozó politikai rendcsinálás programját.

Pan T. a közszolgálat fogalmát nem ismeri, ennélfogva nem is használja. Számára csak szimpla összefüggések léteznek. Ilyenek:

– a TVP állami televízió;
– az állam pillanatnyilag Walesa államfőben és az ő kormányában testesül meg;
– a TVP „mindenekelőtt” az államnak tartozik felelősséggel.

Ezek a szimpla összefüggések Pan T. munkájának rendező elvei, de ebben a lengyel híradósok eddig nem követték őt.








Dél-Afrika: mérföldkövek a történelemben


1910: Négy brit függő terület egyesüléséből létrejön a Dél-afrikai Unió.

1912: Megalakul az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), a faji elkülönítés elleni harc későbbi fő ereje.

1948: A Nemzeti Párt hatalomra kerül.

1950: Elfogadják az apartheidrendszer támaszát jelentő alaptörvényeket a fajok szétválasztásáról, a fehér kisebbség kizárólagos földtulajdonáról.

1952: Belső „útlevelet” vezetnek be a színes lakosság mozgásának korlátozására.

1960: Sharpeville – a színes bőrű lakosság tüntet a korlátozó intézk










K. M. [Kovács Miklós]: Willem de Klerk, aki „civilizálta” Dél-Afrikát


A búr származású Frederik Willem de Klerk 1936-ban született Johannesburgban. A Potchefstroom Universityn szerzett jogi diplomát, ahol a dél-afrikai fehér elit túlnyomó többsége végzett. Egyetemi katedrát kínáltak neki, ám az ambiciózus De Klerk a politikát választotta. A parlamentbe 1972-ben került be.

Vajna János: Protest-song németül, olaszul


„Protest”, ez volt a leggyakrabban előforduló kifejezés az olasz választásokról szóló jelentésekben. A választók protestáltak: nem valamire, valami ellen szavaztak. Némileg hasonló volt a helyzet, mint legutóbb Franciaországban: az állampolgároknak nem kellett Mitterrand, de Chirac és Giscard, az elnök vetélytársai sem kellettek.

Vajna János: Egy elveszett fehér törzs visszatalál


„A dél-afrikaiak legfontosabb döntése 400 éves történetük kezdete óta” – írta a Financial Times a múlt heti népszavazásról. „Elismerték, hogy a kisebbség uralmát nem lehet tovább fenntartani. Az igenek nagy száma megmutatta, hogy a fajegyenlőségen alapuló demokrácia útján oly messzire jutottak, ahonnan már nincs visszatérés.”

Amikor Reagan és Gorbacsov megállapodott a regionális konfliktusok felszámolásáról, a szakértők megjegyezték, Dél-Afrika és a Közel-Kelet lesz a két legkeményebb dió.


Neményi László: Búcsú egy „gyanús kozmopolita liberálistól”

Neményi László
Friedrich August von Hayek (1899–1992)


A század egyik legnagyobb gondolkodója halt meg a múlt héten Freiburgban. Hayek a harmincas években végzett kutatásaiért, amelyek alapján joggal tekinthető a monetarizmus atyjának, 1974-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat.

Martin Bútora: Együtt élünk, együtt gyűlölünk


Az Új Szó c. pozsonyi napilap mindjárt a megjelenés másnapján kommentálta a hírt, de a kommentárba sajnálatos torzítás keveredett. A kommentátor arról elmélkedett, hogy az itteni magyarok miért „örvendenek általános gyűlöletnek”. A Közvélemény-kutató Intézet adataiból azonban pontosan kiderül:

1. Az említett kutatás szerint gyűlöletet érzett más csoportokkal szemben (gyakran + olykor) a Cseh Köztársaság lakosságának 38 százaléka és a Szlovák Köztársaság lakosságának 21 százaléka.


Feischmidt Margit: Vaklárma a platformok körül

Beszélgetés Cs. Gyímesi Évával


– Az RMDSZ II. kongresszusa elvileg elfogadta a szervezet, illetve a romániai magyarság politikai pluralizálódásának gondolatát. Kevéssel a III. kongresszus előtt hogyan látod az ún. platformosodás folyamatát?

– A szervezet belső pluralizmusát már az eredeti programunk tartalmazza. A szövetségnek a nevében is benne van, hogy különböző politikai és nem politikai szervezetek, csoportok, egyesületek társulása.


Bíró Béla: Sztálin vagy Stefan cel Mare?


Az Express magazin kitűnő vezércikkírója, Ion Cristoiu már cikke címében is eretnek gondolatokat ígér:

Egy új üzlet: az Egyesülés

„Ebben az esztendőben, mely már eleve a választási kampányok jegyében kezdődött, a fejedelemségek egyesülésének megünneplése is sajátos metamorfózison esik át. Amióta az 1839-es esemény nemzeti ünneppé vált, január 24-e nagyszabású operettspektákulum rendezésére szolgáltat ürügyet.




K. I. [Kiss Ilona]: Milyen háború folyik Moldáviában?


Kísértetiesen hasonló kérdést tett fel néhány hónappal ezelőtt lapunk hasábjain Király Béla, hogy a katona fegyelmével és pontosságával meghatározza, mi is az az irracionális őrültség, ami határainktól délre folyik. Király Béla akkor azt mondta: Jugoszláviában öszvérháború van, amelyben szinte képtelenség elkülöníteni s kézben tartani a reguláris és irreguláris seregek akcióit.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon