Skip to main content

Külföld

[Ara-Kovács Attila]: Az RMDSZ új vezetői


A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének élén az elnök áll, akit a kongresszus közvetlenül választ. Az elnök hatalma reprezentatív: határozatait a Képviselők Tanácsának kell jóváhagynia. Ő tesz javaslatot az ügyvezető elnök személyére, akit azonban a Képviselők Tanácsa választ meg, melynek automatikusan tagjai lettek a román parlamentbe ősszel beválasztott képviselők és a szenátorok, akikhez most a kongresszus még 21 képviselőt delegált.

A Képviselők Tanácsa mellett az új struktúra második szintjét az ún.


Ara-Kovács Attila: Nyereség? Vereség?

RMDSZ: kongresszus után


Az RMDSZ-nek a mérsékeltek és a radikálisok közt kell választania – fejtegette lapunk múlt heti számában Szőcs Géza, az RMDSZ volt politikai alelnöke. Az RMDSZ-nek döntenie kell: konfrontációs vagy integrációs stratégiát követ – vélekedett a Magyar Hírlapban a másik volt alelnök, Kolumbán Gábor. Voltak, akik azt mondták: az RMDSZ III.

Daniel Kumermann: A jövő megöli a múltat

Charta ’77 a Charta ’77 ellen


El tudják képzelni, hogy generációk nőttek fel ebben az országban anélkül, hogy egy kísértetet, egy vámpírt, egy drakulát, egy zombie-t láttak volna? De ennek már vége. Sőt, megjelent az igazi horror: most a 154-ek bandája (mit nekünk a kínai négy) szórakoztat bennünket felnőtt rémmesével. Az új Charta ’77-ről van szó, amely feltámadt halottaiból, és rendelkezésünkre áll. Több mint négyszer annyian vannak, mint a hajdani igazak: pontosan 154-en.

Ágoston Vilmos, Kőszeg Ferenc: Lesz-e új Magyar Párt?

Az RMDSZ kongresszusa előtt


Beszélő: Van-e most olyan törekvés az RMDSZ-en belül, amelyet veszélyesnek tart a szövetségre nézve?

– Van. A minap azt olvastam valamelyik honi magyar újságban: „vezérszólamot a parlamenti csoportnak”. Egész Kelet-Európában ismerős ez, ami nálunk is történik: a parlamenti csoport leválik a párt bázisáról. Nálunk ennek különösen súlyos velejárói vannak. Ez ugyanis először is azt jelenti, hogy a parlamenti csoport nem ott, nem abban a közegben fejti ki a tevékenységét, amelyből vétetett, hanem egy számára ismeretlen politikai környezetben, vagyis Bukarestben.


Bruck Gábor: Milyen lesz a clintoni külpolitika?


Clinton világossá tette, hogy szeretne megszabadulni a párt szélsőséges baloldali frakciójától: a radikális pacifistáktól, a volt béketüntetőktől és a szovjetszimpatizáns aktivistáktól. Az előző évek során ez a frakció komoly befolyással volt a párt külpolitikájára, deformálta azt, és jórészt őket terheli a felelősség azért, hogy a demokratákat az ország vezetésére újra és újra alkalmatlannak találták a választók, és nekik köszönhető, hogy az évek során a demokrata párt egyre több szavazatot vesztett.

Szentesi György: Fegyverzetcsökkentés

A START–2 és jelentősége


A nukleáris fegyverkezési verseny kezdőpontja 1945, az amerikai atomfegyver megszületése.

Régi pénztárcák

Nyugdíjvita Lengyelországban


A nyugdíjasok nagy tömege az elmúlt évtizedekben soha nem élt jól Lengyelországban. A nyugdíjba vonuló frissen megállapított nyugdíjából néhány hónapig még úgy-ahogy fenntarthatta korábbi életszínvonalát, de hamarosan lecsúszott az ún.

GY. L. [Gyurovszky S. László]: Ünnep és gyász Szlovákiában


Vladimír Meciar kormánya méltó módon kívánt hozzájárulni az önálló Szlovákia létrejöttének megünnepléséhez. A kabinet tavalyi döntése alapján, az éjféli ünnepségsorozat támogatására minden adófizető állampolgár számára 5 koronát utaltak ki állami költségvetésből. Így aztán lett pénz ingyenborra, -pezsgőre, -mulatságra, -virslire és -gulyásra.

Azt persze túlzás lenne állítani, hogy egész Szlovákia önfeledten várta az éjfélt. Kassán alig százan mentek el a mulatságra, hasonló volt a helyzet Dél-Szlovákiában.


Ara-Kovács Attila: Új év – új háború?

Beszélgetés Sonja Licht szerb ellenzéki politikussal


– Vasárnap lezajlott a szövetségi, illetve köztársasági parlamenti és a helyhatósági választás második fordulója. Várható-e némi változás az első fordulóhoz képest?

– A választások eredménye nagyon lesújtott bennünket, még akkor is, ha tudtuk: az ellenzék nagyon nehezen tudta volna legyőzni Milosevicset. Arra számítottunk, hogy legalább az elnökválasztás második fordulójában lesz némi esélye Panicsnak: hátha a koszovói albánok mégsem bojkottálják a második menetet, ők ugyanis Milosevicstől vették volna el a szavazatokat.


Tamás Gáspár Miklós: Hogyan tévedt el a Nyugat Szerbiában?


A zavaros és semmire nem vezető vita arról, mit kellene tenni Bosznia hosszútűrő népéért, jól jelzi, milyen rossz a hidegháború utáni Nyugat közérzete. Az európai lelkiismeret-furdalás, az amerikai álmoralizálás és hamisítatlan, színtiszta tudatlanság szépen összekeveredik a politikai eszmék legrosszabb egyvelegévé, amely a régi csúf békemozgalmi idők óta kialakult.

Azok, akik nagyon jól megvoltak Brezsnyevvel és Maóval, most egyszeriben beavatkozást követelnek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon