Martin M. Simecka: Szlovák anyácska megkergült fiai
Bevallom, máig nem tudtam megérteni e jelenség mozgatórugóját – feltéve, hogy ilyesmi létezik egyáltalán.
Külföld
Eörsi István: A háború harmadik éve
Végel Lászlóval beszélget Eörsi István
Harmadik éve tart a délszláv háború. Van, aki azt mondja: bölcs politikával meg lehetett volna tartani a régi államszerkezetet, csak teljesen más tartalommal és más gazdasági-hatalmi leosztásban. A másik vélemény szerint abszolút szükségszerű a szétesés, de meg lehetett volna akadályozni, hogy ennyi véráldozat árán menjen végbe. A harmadik felfogás szerint pedig nemcsak a szétválás szükségszerű, hanem a vele járó szörnyű kataklizma is.
K. I. [Kiss Ilona]: Hátra a lenini úton?
Orosz népképviselők kongresszusa
A legfőbb „rossz” maga Jelcin és csapata, de nem egyedül csak a neokommunista-neonacionalista egységfront asszonytagozata számolna le szívesen vele: a népképviselők március 10-én, szerdán nyíló kongresszusát most is, mint múlt év decemberében, egyre többen szeretnék a „hosszú kések” kongresszusának látni.
A VIII. rendkívüli kongresszusnak a terv szerint két fő napirendi pontja lesz. Az egyik: megtartják-e az április 11-re kitűzött összoroszországi népszavazást; a másik: „betartják-e” az alkotmányt a legfelsőbb orosz államhatalmi szervek és magas beosztású államhivatalnokok?
Kovács Miklós: Új fiú Koreában
Kim Jung Szam, az egykori prominens ellenzékiből egyszeriben államfővé avanzsált politikus nem kell egyebet tegyen: „csupán” folytatnia kell elődje, Ro Te Vu „nyitási politikáját”. A gazdaság állapota egészséges önbizalomra adhat okot, még akkor is, ha a fejlesztés és élénkítés elmaradt a várttól. A távozó elnök jó tulajdonságai közül környezete a türelmet emelte ki. Ro Te Vu némi öniróniával így fogalmazott: „Elég nagyok a füleim, ami segít abban, hogy másokat meghallgassak.”
Nyilván nem ezek miatt kerül be a koreai „nemzeti panteonba”.
–km– [Kovács Miklós]: Indokínai kátyúk
Hol vannak már 1991 őszének reményei, amelyek a kambodzsai rendezésről született párizsi megállapodás nyomán csillantak fel Indokína egén? Kambodzsában azóta is dörögnek a fegyverek: a konfliktusban még mindig a legradikálisabb csoport, a Vörös Khmer mozgalom diktálja a feltételeket. A Khieu Sampan vezette csoportnak immár beteges meggyőződésévé vált, hogy az ENSZ kizárólag a Hun Sen vezette – a talán még most is vietnami támogatást élvező – kormány érdekében végzi békéltető tevékenységét.
Nyárádi Róbert: Biztonság – kínai módra
Mi másnak, ha nem kihívásnak tekinthető mindjárt az a tény, hogy épp a Távol-Kelet a világ leggyorsabban és legdinamikusabban fejlődő térsége, beleértve Kínát is, amelynek szerepét jól mutatja, hogy a környező országokban élő mintegy 40 millió kínai lényegében uralja a Távol-Kelet – kivéve Japán – gazdaságát? Az új helyzetben persze Japán számára is egyre fontosabb a Kínához fűződő – főleg politikai – kapcsolatok bővítése.
Zirkuli Péter: Valami bűzlik Galliában?
A Franciaországból hazatérő külföldi joggal vélheti, hogy afféle banánköztársaságban járt, hisz botránysorozatokon kívül mostanában másról sem olvashat a sajtóban – kezdte nemrég vezércikkét az Express, arra utalva, hogy a véget járó törvényhozási ciklus bíráinak igencsak meggyűlt a baja az egyre magasabbra tornyosuló törvényszegésekkel. Az „ügyek” többsége – véletlen folytán?
Ó Pál: „Fegyver, páncél és félelem nélkül”
Francia választási előzetes
Az 1988 óta kormányon lévő Szocialista Párt (Parti Socialiste – PS) népszerűsége és tagjainak önbizalma már évek óta folyamatosan csökken, vereségüket gyakorlatilag mindenki elkönyvelte: legderűlátóbb nyilatkozatuk se megy túl azon a kesernyés megjegyzésen, hogy egy választás során sose lehet előre inni a medve bőrére.
Szertefoszló szocialista remények
A párt egyik vezéralakja, Michel Rocard (aki 1981-ben visszalépett a köztársaságielnök-jelöltségtől Mitterrand javára, többször töltött be miniszteri posztokat, 3 évig pedig Mitterrand miniszterelnök
Schiller József: Irány Brazília?!
„Ha Váradot vissza nem vesszük, ha Erdélt elvesztjük, ne is
hadakozzunk bár azután, hanem avagy most, avagy sohasem:
fussunk ki az országból, ha eztet resteljük.
Yehuda Lahav: Kitörés a kettős csapdából
Izrael
A kitoloncolás megosztotta az izraeli társadalmat, az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a két tábor nem egyforma nagyságú. Közvélemény-kutatások szerint az izraeliek 90 százaléka helyeselte a kitoloncolást annak ellenére, hogy az értelmiségiek, az újságírók és más efféle „széplelkűek” 90 százaléka az ellenzőkhöz tartozott. Az ellenzők tábora csak lassan és kismértékben növekszik, mióta egyre világosabbá válik, hogy a kitoloncolás több problémát okozott, mint amennyit megoldott.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét