Skip to main content

Külföld

Mink András: A szocialisták fájdalmas nagyhete

Mink András
Spanyolország


Madrid kora tavasszal gyönyörű. Palotáival, hatalmas tereivel, parkjaival, pálmával és platánnal övezett sugárútjaival, kissé piszkos, ámde hangulatos kocsmáival, ódon kávéházaival Bécsre, vagy inkább a boldog békeidők Budapestjére emlékeztet. Az utcákon lomha nyüzsgés, jól öltözött, derűs emberek. Közelebbről a kép persze nem ilyen idilli. Az utcasarkokon, aluljárókban lépten-nyomon reményvesztett mütyürke- és sorsjegyárusokba, kövön térdepelő koldusokba, kétségbeesett pimaszsággal „lejmoló” fiatalokba ütközik az ember.

A nagy ugrás ugyanis csak félig sikerült.


Bíró Béla: Etnikai diverziók


Casuneanu úr, Kovászna megye új prefektusa, a Vatra ideológiai élharcosa. A szervezet marosvásárhelyi kongresszusán az illojalitás „vétségének” konkrét jogi kodifikálását követelte. Egy ilyen jogszabály alapján már az is bűncselekménynek minősülhetne, ha ragaszkodunk magyar identitásunkhoz. Casuneanu úr jogértelmezésében tehát a magyarságtudatot, mint olyat kell kiirtani, hiszen abból már szükségszerűen következnek a „szeparatista” törekvések, az illojalitás.

Az alkotmány szerint a kormánynak joga van a prefektusok kinevezéséhez akárcsak Franciaországban vagy Olaszországban.


Gyurovszky S. László: Szakadás a kormánypártban

Szlovákia


A két évvel ezelőtti „végzetes tévedés” áldozata maga az ex-külügyminiszter volt.

Tadeusz Olszanski: A pokol tornáca


Utoljára decemberben voltam Belgrádban, és most, március végén nem ismerek rá a városra. Szürke és piszkos, mindenütt a teljes lerongyolódás nyomai. A boltok tele vannak, de az árak csillagászatiak. A dollár feketepiaci árfolyama 3 hónap alatt a háromszorosára nőtt, az infláció pedig túllépte a 2000 százalékot. Az átlagkeresetnek, mely az év elején nagyjából 100 német márkának felelt meg, jelenleg alig 40 márka a reálértéke…

Belgrád és Szerbia nem annyira az embargó következményeit, mint inkább a háború napról napra emelkedő költségeit nyögi.


Juhász József: Minden maradt a régiben?

Bosznia


A boszniai szerb „parlament” múlt pénteken végleg elutasította a béketervet, s e döntésével „új” helyzetet teremtett: minden maradt a régiben… Gyorsan elszálltak azok a halvány remények is, melyeket a legutóbbi tűzszünet és a bosnyák álláspont megváltozása keltett, az éppen mostanában második évébe lépő boszniai háború befejezésére pedig egyáltalán nincs közeli kilátás.

Az elutasított béketerv

A Vance–Owen-terv – a szerbek által most elvetett legutóbbi formájában – négy egyezményt foglal magában: a Bosznia leendő államberendezkedésének alapelveit rögzítő ún.




Pontivy Péter: A franciaországi változásokra…


Az 577 képviselői székből hetvennyolc sorsa dőlt el az első fordulóban. Mindet a jobboldal szerezte meg: negyvenet a konzervatív gaulle-isták, az RPR, harminchatot a centralista liberálisok, az UDF, a többit a velük szövetséges kisebb formációk. A második fordulón már csak az volt a kérdés, meglesz-e vajon az ötszáz, vagyis a parlament ötszázhetvenhét székéből juttatnak-e ennyit a konzervatívoknak és liberálisoknak a választók.

Ó Pál: A paratudományok tündöklése

Franciaország


„A franciák egyre inkább hisznek az asztaltáncoltatásban, asztrológiában, tenyérjóslásban, kísértetekben, visszajáró lelkekben, a magnetizálással vagy kézrátétellel való gyógyításban” – írja a Le Monde, a közel napi félmillió példányszámban megjelenő napilap egy általa megrendelt közvélemény-kutatás eredményeire hivatkozva.

A hívők többsége nő és általában a fiatalok. Politikai állásfoglalás szerint a „zöldek” között az átlagon jóval felüli, a kommunistáknál az átlagon jóval aluli a hívők száma.


Neményi László: Ez már nem az a csúcstalálkozó

Neményi László


A Jelcin hazai bajai által kiváltott nagy riadalom után természetesen Oroszország megsegítése állt a csúcstalálkozó középpontjában. Ez a körülmény sokat elárul a vancouveri randevú valódi jelentőségéről, hiszen Clintonnak nem áll annyi pénz a rendelkezésére, amellyel valóban segíteni lehetne Oroszországon. Ráadásul senki sem tudja, így Clinton sem, miként lehet Oroszországnak úgy adni, hogy a pénz ne párologjon el pillanatok alatt.

Régi pénz, új megközelítés

Retorikus megoldást persze lehet találni a problémára.




K. I. [Kiss Ilona]: Vége az előadásnak?

Orosz hatalmi válság


Mintha ugyanott lennénk, ahol március, sőt december legelején. Nézzük az „eredményeket”:

Jelcint nem váltották le, de az elnök megerősítésére hivatott népszavazást is megtartják. („Ne mondják, hogy a képviselői hatalom nem akarja hallani a nép hangját” – kommentálta Haszbulatov.) Az elnöki jogköröket erősen megnyirbálták, megerősödött viszont a kormány hatalma, s a kormány a belügyminiszter „pálfordulásával” egyértelműen Jelcin mellett áll.


Neményi László: Nemzetközi kötelezettségek, nemzeti gátlások

Neményi László
Az AWACS-vita a német alkotmánybíróság előtt


Az alkotmánybíróság nem zárta ugyan le azt a politikai és alkotmányjogi vitát, amely az Öböl-háború óta arról folyik Németországban, hogy bevessenek-e német katonákat a NATO illetékességi területén kívül, de alighanem elvette drámai élét, a sürgősség érzetét. Pedig az alkotmánybírák a fő kérdéshez hozzá sem szóltak: nem döntötték el, hogy a német katonák bevetése Boszniában, összhangban áll-e az alkotmánnyal.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon