Skip to main content

Kultúra

Nagy Atilla Kristóf: Az öngyilkos expanzió

Nagy Atilla Kristóf emlékére


Freud szerint nemcsak az életösztön irányítja tetteinket, hanem a halálösztön is működik bennünk. Való igaz, aki intenzív életet él, az a halált sietteti. Talán az élet és halálösztön egy és ugyanazon dolog. Ennyire relatív az élet és a halál fogalma, kompromittálódtak a szavak, kompromittálódott a fogalmi gondolkodás. Könnyen felmerülhet, hogy a gondolkozás alapvetően természetidegen, sőt természetellenes valami. Hogyhogy? – hördülhet fel a humanista. Hát nem az absztraháló képesség révén váltak ki őseink az állati létből? De.

Dr. Rottweiler Snuki (Ph. D.): Kutyaként olvasni

Nagy Atilla Kristóf emlékére


A hetvenes években a bizalmatlanság iskolájának színrelépésével csaknem egy időben feltűnnek az irodalomkritikában, az „elméletben” azok a radikális irányzatok, amelyek a saját olvasási stratégiájukat elsősorban identifikációs alapon dolgozták ki.

Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című verseskötetéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor
Irodalmi kvartett

  
Bán Zoltán András: Rakovszkynak ez az ötödik verseskönyve. Az utolsó 1994-ben jelent meg, tehát négy évvel ezelőtt. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ez a könyv rendkívül rövid, mindössze 56 lap, talán húsz vers sincs benne. Rakovszky – nem tudom, hogy keveset ír-e –, de az biztos, hogy rendkívül keveset publikál. Ez nekem nagyon-nagyon szimpatikus.

A könyv nagyon kevés szöveget tartalmaz, viszont bízvást elmondható mindegyik versről, hogy rendkívül koncentrált, és nagyon-nagyon meggondolta a költő, hogy közszemlére bocsássa.


Galántai Zoltán: Konrad Lorenz és a vulgárdarwinizmus


„Sok ember számára lebilincselő a Végítélet látomása, a világ hirtelen, látványos pusztulása. A hirtelen halál azonban sokkal kevésbé fenyeget minket, mint a lassú elmúlás. Számos módja van annak, hogy a Föld fokozatosan lakhatatlanná váljék. A lassú ökológiai pusztulás, az éghajlat változása, a Nap hősugárzásának apró változásai… Az ilyen változások azonban csak néhány ezer vagy néhány millió év alatt következnek be… Vajon elméletileg mindent túlélhet az emberiség? Nincs kizárva.

Fogyókúrázó dinoszaurusz

Vita a televízióról


Szente Péter: Szerintem demagógia a tévéelnököt és/vagy a kuratóriumot ostorozni az MTV lehetetlen helyzetéért. Peták vitathatatlanul rossz elnök volt, és a kuratórium vitathatatlanul tehetetlenül nézte másfél éven keresztül, ahogy egy rossz elnök alatt a tévé morális és szakmai csődje, az anyagiról nem is beszélve, beteljesedik. De ezek a dolgok sajnos be lettek programozva a médiatörvény által, legfőképpen az által a politikai alkufolyamat által, amiben a médiatörvény megszületett.

Perneczky Géza: Biennále télen

Avagy mit ér a más véleményen lévők művészete – ha az kelet-európai?


Mint köztudomású (1977-et írunk!), az éppen halottaiból feltámadni igyekvő kelet-európai avantgárd lett volna az események főszereplője, az orosz, lengyel, cseh, magyar stb. művészetnek az a függetlenségre törekvő, ellenzéki hangú ága, amelyet éppen ebben az időben kezdtek Nyugaton is észrevenni és „nem hivatalos művészetként” emlegetni.

Turai Tamás: Adni jobb, mint kapni


A közszolgálati és a kereskedelmi műsorszolgáltatók mellett „harmadik típusú rádiók”-nak becézett, nem nyereségérdekelt adók között sajátos helyzetben van a Tilos. Mint a szó szoros értelmében nulláról induló, politikai és gazdasági érdekcsoportoktól független, ugyanakkor hallgatottságát, pénzügyi támogatását és kulturális befolyását folyamatosan növelő és tudatosan menedzselő adó, kitűnően alkalmas arra, hogy példázza a nonprofit rádiózásban rejlő lehetőségeket.

Rába György A vonakodó cethal című verseskötetéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor
Irodalmi kvartett


Angyalosi Gergely: Rába György 1924-ben született, és egészen korán, húszéves kora előtt jelentkezett első verseskötetével 1943-ban. A Magyar Csillagban kezdett el publikálni, és azt hiszem, ma is vállalná a nyugatos hagyományt, amelybe a munkássága, a rengeteg változás és fordulat ellenére beleilleszkedik azóta is.

Barna Erika: A kalóz, a rókatenyésztő és a teve


– Ha nem lennék itt, most is szólna a rádió?

– Valószínűleg. Általában két-három dologra erőfeszítés nélkül tudok figyelni. Hallgatnom szabad a rádiót munka közben is, csak telefonálnom nem, azt megtiltották. Egyetértek egyébként a főnökömmel, az embereket joggal irritálhatja, hogy miközben valaki, mondjuk a munkahelyén vért izzad, én lazán telefonálgatok és beszélgetek munkaidőben.

– Munkahelyi kellemetlenségektől tartottál már akkor is, mikor ezt a fedőnevet kitaláltad?




Gábor Miklós: Napló, 1990


1990. január 8., hétfő

Szombat-vasárnap életem egyik legsikeresebb és legkedvesebb premierje (Eörsi Pista: Az interjú, Lukács György szerepe, Játékszín, rendező Babarczy, partnerek: Koltai Robi, Básti Juli, Egri Kati, Törőcsik, no meg maga a színház, a Játékszín és Berényi Gábor). Hosszú idő után mintha ismét barátok közt, intelligens emberek közt lennék, akik ráadásul szeretnek és elfogadnak. A premieren Hirtling Pistáék, no meg Trokán Péter (igazi kovboj, mintha Gary Cooper játszaná, olyan ő).


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon