Skip to main content

Kultúra

Dániel Ferenc: Az élet mint képesemény


Ez az írás nagyobbrészt egy zártkörű dramaturgiai klub virgonc munkáján alapul, kisebbrészt bizalmas magányban gyülemlő észrevételeken. A klubot, ez nem titok, a televíziós túlkínálat (dömping) ténye hívta életre, hétről hétre videokazettákkal fölfegyverkezve gyűlünk össze, gyors többségi döntések alapján nézzük, vizslatjuk, elemezzük közösen valamelyik klubtag házi készítésű felvételét, amelyet otthoni készülékén (VHS minőség) a neki kedves vagy fontos televíziós műsorból másolt. Nem foglalkozunk nyakatekert tömegkommunikációs elméletekkel.

Révész T. Mihály előadása a Helyi Televíziók Egyesületének veszprémi fórumán


Barátaim, az igazság órája közeledik. Az igazság az, hogy amikor csak találkoztunk, én mindig mellébeszéltem. Nem tudom, megfigyelték-e, persze huszonöt év egyetemi katedra után ez nekem nem teljesítmény, hogy gyönyörű mondataim voltak a partnerségről, az önök fontosságáról, a mi fontosságunkról, és arról, hogy jogbiztonságra törekszünk, az önök biztonságára törekszünk, egy szóval sem mondtuk azt, hogy közbiztonság nincs. Azt mondtuk, ellenkezőleg, hogy biztonságban vannak, és azt is ígértük időről időre, hogy az igazság órája nagyon hamar elérkezik.

Barna Erika: A „flexibilitás” gumicsontja


Az ORTT elnökének szívélyes és őszinte köszöntőjében oly nagy hangsúlyt kapott új jelszónak, a „flexibilitásnak” a hangoztatását, ami egyúttal a testületnek a pályázókhoz fűződő kommunikációs viszonyában beállt fordulatot is hivatott volt jelezni, úgy tűnik, az érintettek a vártnál nagyobb kételkedéssel fogadták. A helyi rádiók és televíziók a pályázati tervezet követelményrendszerét megismerve attól tartanak, hogy a testület, kinyilvánított szándékával ellentétben, nem egyenrangú szerződő partnerekként kezeli őket.

Galántai Zoltán: GAIA és a világegyetem


„Többé nem tartható fenn az a régi descartes-i nézet, mely szerint a természetet tökéletes rejtekhelyről figyelhetjük meg, ... egy ornitológus módjára. Megszakíthatatlan kapcsolat van a megfigyelő és a megfigyelt dolog között. John A. Wheeler, a kiemelkedő amerikai fizikus, aki hosszú ideig Bohr munkatársa volt, felvetette, hogy ...

Rakovszky Zsuzsa: A vadasmártás íze

Jadviga párnája című regényéről Závada Pállal Rakovszky Zsuzsa beszélget


A regény alföldi szlovák környezetben és javarészt a tízes–húszas években játszódik – noha visszatekint a századvégre, és előrefut a negyvenes-ötvenes évekre, sőt, a nyolcvanas évek végére –, akár történelmi regénynek is nevezhetjük. Teljes egészében fikció vajon, vagy fölhasználtál hozzá valamiféle dokumentumokat, esetleg élőszóban továbbhagyományozódott történeteket?

Igen, fölhasználtam, sőt, főleg nem is „továbbhagyományozódott” régi, hanem bennem élő, újabb történeteket. Mégis teljes egészében fikció, hiszen a könyv – hamisnapló, irodalom, regény.


Iványi Gábor Hajléktalanok című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor
Irodalmi kvartett


Radnóti Sándor: A Sík kiadó folytatja a Szépirodalmi Könyvkiadó egykori vállalkozását, a Magyarország felfedezése sorozatot. Most Iványi Gábor a hajléktalanokról írt egy könyvet, ennek a témának ő az egyik legkitűnőbb szakértője. Valaha a SZETA-ban, a Szegényeket Támogató Alapban, a hetvenes-nyolcvanas éveknek ebben az illegális ellenzéki vállalkozásában vett részt, saját egyházában metodista lelkészként és ellenállóként működött, majd a 90-es évek elejétől a Fővárosi Szociális Központ és Intézmények igazgatója.

Galántai Zoltán: A majmok emberi jogai


„...emlékeztetnem kell önöket arra, hogy amikor tisztemnek megfelelően sorra veszem a per alkalmával felhozott bizonyítékokat és ellenbizonyítékokat, ezzel a legkevésbé sem enyhíthetem az önök felelősségét: az önök, egyedül csak az önök feladata, hogy mindebből levonják a következtetést.
Ezek után térjünk rá közvetlenül a dolog velejére.
Miről is van szó végső soron?
A vádlott, aki egy emberszabású fajhoz tartozó nőstényen végzett megtermékenyítő kísérlet folytán...



Eörsi István: Kultúra és politika


Némely szavak használatát szerfölött megnehezíti, hogy értelmezésük nem támaszkodhat közmegegyezésre. Bizonyos mértékig ez minden fogalommal így van. Az emberek a legkülönfélébb természeti tárgyakat vagy műalkotásokat találhatják szépnek, és a szabadságról is igen eltérő elképzeléseik lehetnek. De a szépségnek minden esetben köze van valamiféle érzéki örömhöz, mely a tetszésből fakad.

Térey János Termann hagyományai című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor
Irodalmi kvartett


Angyalosi Gergely: Műfajilag eléggé nehezen behatárolható szövegek gyűjteményéről van szó. Az biztos, hogy nem egyszerűen novelláskötet. A fülszövegben olvashatunk egy útbaigazítást, amely talán magától a szerzőtől származik, s amely szerint a könyv műfaji megjelölése „lábjegyzet”. Én is hajlamos voltam így kezelni ezeket az írásokat, mint az elsősorban költőként ismert Térey Jánosnak a költeményeihez, verseihez, köteteihez írt személyes indíttatású, önéletrajzi jellegű lábjegyzeteit.

Galántai Zoltán: Darwin, Galilei, Däniken


„A tudósok hadakoznak a tévedés ellen, a művészek pedig körüludvarolják az illúziót. Azt gondolhatnók ennek alapján, hogy a tudomány az igazságot kereső Fehér Lovag, a művészet pedig a tévedésekben tobzódó Fekete Lovag. Mégse gondoljuk: nem volnánk méltányosak.”
(L. R. Gregory: A megtévesztett szem.Németh Ferenc fordítása)

A XVIII.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon