Szilágyi Sándor: Legyünk az Emberi Jogok Őskeresztényei!

Az ’56-os magyar forradalomra mondták egykor: a Suhancok forradalma. A jelző arra figyelmeztet, hogy ez a forradalom mindenekelőtt a fiataloké volt. Fiatal írók, újságírók takarították el az ideológiai akadályokat előle, egyetemista fiatalok hirdették meg 23-ára a lengyelekkel való szolidaritás békés tüntetését, s diákok foglalták pontokba: mit kíván a magyar nemzet. Őhozzájuk csatlakoztak, az ő szavukra bátorodtak fel a szintén fiatal – nagyon fiatal: többnyire tinédzser éveik középső harmadát taposó – munkások.

• Tovább

Négy vélemény a forradalom örökségéről

A hazai ellenzék október 23-án este emlékezett meg a forradalom 30. évfordulójáról. Az összejövetelen, amelyen 50-60-an vettek részt – nem is fértek volna el többen Nagy Jenő és Vétek Mária lakásában – Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke beszélt a forradalomról.

• Tovább

Tamás Gáspár Miklós: Amiért mégis

Az alkalmat csak azzal becsülhetem meg, ha olyasmiről írok, amit lényegesnek tartok. De erről csak töredéket tudok írni, sajnos.

I.

Lev Tolsztoj mondja: „Valamennyien megszoktuk a gondolatot, hogy az erkölcsi tanítás a legbanálisabb és legunalmasabb dolog, amiben nem lehet semmi új és érdekes; pedig az egész emberi életnek... az oly bonyolult és az erkölcsiségtől függetlennek tűnő változatos tevékenységével nincs más célja, mint az erkölcsi igazság egyre teljesebb megvilágítása, hangoztatása, leegyszerűsítése és közérthetővé tétele.

• Tovább

Szalai Pál: Ellentmondás a Beszélőben?

„Kívül-álló” cikkében (Beszélő 4.) első olvasásra sok demagóg és igazságtalan elemet láttam. Látok ma is. Hiszen a magyar értelmiség egy csoportja 1977-ben megtörte két évtized csendjét, s a magyar társadalom demokratizálásának lehetőségeit kutatja, mellébeszélések nélkül – és íme, máris túl mérsékeltnek, álellenzékinek és a jó isten tudja, minek nevezik őket, valamiféle plebejus ideológia nevében. A Beszélő szerkesztősége által megfogalmazott program (5–6. sz.) és a Magyarország 1983 tavaszán c. szerkesztőségi cikk (7.

• Tovább

Kis János: Másfél év után, ugyanarról

Gondolatok a közeljövőről[SZJ] c. cikkemet néhány hónappal a lengyelországi katonai államcsíny után írtam. Vitát szerettem volna kezdeményezni vele politikai barátaim körében, hogy a tanulságok elemzésével jussunk túl a megdöbbenésen, amit Kelet-Európa legnagyobb demokratikus tömegmozgalmának föld alá szorítása okozott. A következő főbb állításokat javasoltam megvitatásra:

1.

• Tovább

Vizi András: Kommunisták és ellenzékiek

Majdnem tíz éve, az egyetemen léptem be a pártba. Már a KISZ-ben is az agit-prop.-os munka vonzott; ma is ezen a területen dolgozom. A Rajk-butik küszöbét először az ellenfél megismerésének szándékával léptem át. A nagyszámú „ellenséges” írás, amelyhez hozzájutottam, egyre jobban megérlelte bennem a gondolatot, hogy a párt és az ellenzék között mielőbb meg kell kezdeni a közvetlen párbeszédet.

A jelek szerint a párt felső kulturális vezetése teljesen elutasítja ezt a párbeszédet. Kultúrpolitikánk irányításában az utóbbi időben a keményebb vonal hívei kerültek túlsúlyba.

• Tovább

Krokovay Zsolt: Gondolatok a Gondolatokról

„Meg akartuk vizsgálni azokat a raktárakat, amelyekről a kormány azt állította, hogy üresek.
Látni akartuk ezeket, hogy azt mondhassuk: igen, tényleg, a raktárak üresek.”

Lech Walesa

Tagadhatatlan: december 13-a után nehezebb a régi úton járni. Az okokat megvilágította az új fejleményeket értékelő Kis János. Én azonban még elidőznék a régi útnál. Ellenzékiek voltak-e vagy sem az elmúlt évtized végétől kibontakozó törekvések, amelyek egy demokratikusabb magyar társadalom megvalósításának lehetőségeit keresték?

• Tovább

Vajda Mihály: Ellenzék vagy kritikai nyilvánosság?

Kedves János!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Beszélő 3-ban megjelent cikkedet, melynek kimondott célja, hogy szembenézzen a magyarországi „ellenzék” 1981. december 13-a utáni helyzetével, írásod gondolatmenetének egészéből, hangvételéből a következőket vélem kiolvasni:

Kelet-Európa – s ezen belül, minden sajátossága ellenére is, Magyarország – történelmének új korszakába lépett. Nem is elsősorban december 13-a, hanem e társadalmak immár akuttá vált s lényegében gazdasági természetű válságának eredményeképp.

• Tovább

Konrád György: Adottságainkból kell kiindulnunk

A kelet-közép-európai országokban megvan a demokrácia szükséglete, de nincsen meg sem a demokratikus forradalom, sem az alkotmányos demokratikus reform eshetősége. A nemzeti önrendelkezés a Varsói Szerződésbe és a szovjet jelenlétbe ütközik, a politikai önrendelkezés az egypártrendszer Jalta-diktálta tabujába,

Oltványi Ambrus: A közel- és távolabbi jövőről

I.


„Tíz éve vagyok az ellenzékben, még most sem tudom, mit akarnak” – fakadt ki Eötvös egy ízben az 1840-es évek derekán. Egy idő óta, politikáról gondolkodva, gyakran jut eszembe ez a (Széchenyi naplójában megörökített) kesernyés mondás. Távolról sem kívánom magam Eötvöshöz hasonlítani, tízéves időtartamról sem lehet szó, hiszen a mai magyar demokratikus ellenzék csak mintegy öt-hat éve létezik; a szituációban azonban tagadhatatlanul van valami, amire ráillenek az idézett eötvösi szavak.

• Tovább