Skip to main content

Vita

Lehrstück Mária [Lányi András]: A magyar ellenzék programja


Olvasom, hogy Magyarországon van ellenzék. Csak nincs politikai programja. Ne legyen a nevem Lehrstück Mária, ha értem ezt!

Igaz, láttunk már ilyet is: spontán tömegmozgalmat, melyet körvonalazott elvi program nélkül hatalmas politikai tényezővé tett a benne felgyülemlett feszítőerő. Meg olyan ellenzéket, amely egy emberöltőn keresztül nem volt képes komolyan vehető alternatívát megfogalmazni, de létezett intézményeiben, képviselői helyeket foglaltak el a parlamentben stb.


Szabadgondolkodó [Krasznai Zoltán]: Jelszavaink legyenek: haza és haladás


Kelet-európai helyzetkép 1983 elején

Teljesen igaza van (lett) Kis Jánosnak abban, hogy 1981. december 13-a egész Kelet-Európa számára eldöntötte az alternatívát, elzárta a gazdasági reformra épülő „társadalmi szerződés” elől az utat.


Szalai Pál: Remény – remény nélkül


1. Először is: már megint nem sikerült.

Székely József: Reform és ellenzék

Az alternatív szocializmusról


„Elvileg ugyan, mondják, mindnyájan a kastélyhoz tartozunk, és nincs köztünk semmilyen
távolság… s ez talán igaz is általánosságban, nekünk azonban, sajnos, volt alkalmunk
tapasztalni, hogy épp amikor ezen múlnék a dolog, egyáltalán nem felel meg a valóságnak.”
Franz Kafka: A kastély

A magyarországi ellenzék 1981. december 13-tól függetlenül is olyan helyzetbe került, hogy differenciálódnia kell. A nyolcvanas évek elejére az eddigi polgárjogi ellenzék keretein túllépni akaró csoportok jelentkeztek.





Könczöl Csaba: Levél Kis Jánoshoz


Kedves János!


Nagy érdeklődéssel olvastam a Beszélő 3. számában helyzetelemzésedet, és a körünkben eluralkodott „csend megtörésére” szólító felhívásodat. Aminek, mint írod, „ideológiának” kellene lennie, alanya az általad „demokratikus ellenzéknek” nevezett „politikai közösség” kellene legyen, amely – úgymond – „kívül áll a közmegegyezésen”.

Felhívásod, legalábbis számomra, teljesíthetetlen. Ennek több oka van. Ezek:

1.





Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]: A liberális alternatíva társadalmi feltételeiről


Ha Kis János cikkének tartalmát egyetlen mondatban akarnánk összesűríteni, úgy fogalmazhatnánk: jóra és rosszra egyaránt nyitott helyzetben vagyunk, magunk is alakítói lehetünk országunk további történetének, ehhez azonban a korábbiaknál tisztábban kell megfogalmaznunk értékeinket, közelebbi és távolabbi céljainkat. Bár a kifejtett gondolatok számos elemével vitatkoznék – ezt részben meg is fogom tenni –, általános értékelésével egyetértek. Jogosnak érzem a megállapítást a kelet-európai válság nem csupán nagy veszélyeket tartogat számunkra, de nagy lehetőségeket is.

Csonka Dénes [Bauer Tamás]: Az optimista alternatíva körvonalai

Magyarország illírizálása


Lengyelország lehetséges útjairól

A varsói puccs szinte másnapján felvetődött a kézenfekvő párhuzam: Jaruzelski a magyar konszolidáció, a kádárizmus, nem pedig a husáki restauráció megismétlésére törekszik.

  • Tovább
  • Vas János [dr. Sebes József]: Munkásellenőrzést!


    Kis János helyzetértékelése és történelmi visszatekintése egy lehetséges – és számomra szimpatikus – közelítését adja a közelmúlt történéseinek. Az ’56-os forradalom utáni események gazdasági és politikai lényeinek értékelését nehéz lenne vitatni, de kiegészíteni mégis szükséges.

    Első megjegyzésem az, hogy szerintem sem egy ország, még inkább egy országcsoport átfogó elemzését nem lehet elkészíteni úgy, hogy kiragadjuk a nemzetközi összefüggésekből.


    Kürthy Emil [Magyar Bálint]: Polgárrá válni


    Lengyelország és Magyarország: néhány különbség

    Lengyelországban kialakulhatott ilyen közösség: mert magát a társadalmat is kirekesztették a közmegegyezésből. A lengyelországi társadalmi szerződés felborulásának legszembetűnőbb oka a fogyasztási színvonal emelkedésének megtorpanása, majd hanyatlása. Ez nálunk is bekövetkezhet.


    Kun Ágota [Szabó Miklós]: Szubkultúra vagy politikai ellenzék?


    Felgyorsult a történelmi idő. Nem szoktunk hozzá, hogy fél év alatt változik valami, s lám, csupán néhány hónap telt el Kis János cikkének megjelenése óta, és immár nem is december 13-a, hanem a legújabb hazai szigorító intézkedések után vagyunk.

    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon