Skip to main content

E. J. [Eörsi János]

E. J. [Eörsi János]: A vagyont akarni is kell!

Tanulságok a Frohburg-perből


Nem érdekel senki múltja,
ha boldogan szívét nyújtja
s nem vágyik már mások után…
(Szörényi L.–S. Nagy I.)




A perben a Fővárosi Főügyészség kérte: állapítsa meg a bíróság, hogy érvénytelen az MSZOSZ és az általa alapított Frohburg Union Pénzügyi Részvénytársaság között 1991. június 24-én létrejött adásvételi szerződés. Három ingatlan „cserélt” akkor „gazdát”, a Dózsa György úti MSZOSZ-központ (675 millió forintért), az egri szakszervezeti székház (46 millióért) és a salgótarjáni volt szakszervezeti megyeháza (12,5 millióért).


E. J. [Eörsi János]: Duna-konferencia Szerdahelyen


A mintegy százfőnyi hallgatóság között három tucatnyian ültek az egykori pártbizottsági nagyteremben a Duna két oldalának polgármesterei és alpolgármesterei. Önmagában is figyelemre méltó fejlemény, hogy az általuk képviselt települések régiókba, területi érdekvédelmi tömörülésbe kezdenek szerveződni: a túlparton működik a csallóközi régió (lásd alábbi interjúnkat), a magyarországiak pedig az Esztergom–Dorog, a Komárom–Ács térség, valamint a szigetközi régió képviselőiként csatlakoztak a Duna-menti önkormányzati szövetség előkészítőihez.

E. J. [Eörsi János]: Halogatás vagy lobbyérdek?

Vízlépcső


A kormányelőterjesztés elegánsan kiütötte a parlamenti ügymenetből a környezetvédelmi bizottság radikálisabb javaslatát. A környzetvédők eredetileg nem akartak semmiféle ésszerű határidőt. A kormány és a fokozottan kormánypárti koalícióbeliek azonban úgy érvelnek: teret kell adni a szükséges diplomáciai lépéseknek, például annak, hogy megnyerjék az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet tagállamait és más nemzetközi szervezeteket a magyar álláspontnak. Kérdés, meglesz-e ez a támogatás ésszerű időn belül.

Szükséghelyzet van – ez most a kormányálláspont.


E. J. [Eörsi János]: Ami nem vezérli a történelmet

Juhász Pál a szövetkezeti átmenet törvényéről


E változásokról tudvalevőleg két törvény rendelkezik. Az egyik a szövetkezeti átmeneti törvény, amelyről most szó lesz, és amely az eleddig oszthatatlan vagyon feldarabolásáról és a szervezeti változásokról (kiválás, szétválás, megszűnés stb.) intézkedik. Akik pedig továbbra is a szövetkezeti formát kívánják (akár változatlan munkaszervezetben, akár kisebb vagy másképpen szerveződő csoportokban), az általános szövetkezeti törvény szerint alakítanak új szövetkezetet és választják meg vezetőiket.

E. J. [Eörsi János]: Nincs másik tévéhíradó


Betlen János: Hankiss Elemér régóta tárgyalt velünk. Mi nem láttuk, hogy akár a politikai erők közötti békesség szempontjából, akár pénzügyileg és műszakilag reális alapokon nyugodna az új híradó.

E. J. [Eörsi János]: Arccal a vidék felé


Utoljára az 1980–85-ös ciklus parlamentje fogadott el egy településfejlesztési koncepciót. Igaz, Hatvani szerint ennek bizonyos elemei átvehetők, mégis szükség van egy új, tudományos alapon nyugvó elképzelésre. Ma – és ez óriási hiba – keverik az elmaradott térségek megsegítését a térségek fejlesztésével, egyoldalúan csak foglalkoztatási kérdésnek fogják föl a problémát, munkahelyteremtésnek szentelve a Foglalkoztatási Alap csekély forrásait (az idén mindössze 1,5 milliárd forintot).

E. J. [Eörsi János]: A marék liszt szorongatása

Beszélgetés Csaba László közgazdásszal


Beszélő: Hogy mindjárt álláspontjának lényegére térjünk: úgy látja, a magyar államapparátus-béliek és vállalatok túlzott várakozásokat fűznek a szovjet piachoz. Ön szerint, ha egyszer a szovjet fél nem fizet, le kell vonni a megfelelő következtetést, szembe kell nézni a csődeljárásokkal. Mire alapozza ezt a következtetést?

Csaba László: A szovjet senkinek sem (olaszoknak, németeknek, finneknek sem) tud fizetni, mégpedig nem politikai okból, hanem mert egyszerűen nincs valutája.


E. J. [Eörsi János]: Szociálpolitikus szakszervezetek


Nehéz megítélni, mit vívott ki az MSZOSZ a múlt héten, az utolsó pillanatban lefújt figyelmeztető sztrájkkal. Erődemonstráció helyett minden estre sor került annak demonstrálására, ki a kormány szerint az autentikus munkavállalói érdekképviselet az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT) ülő tömörülések közül.

E. J. [Eörsi János]: A megfordított logika

Expótlék?


Az állásfoglalásból egy kevésbé költséges, inkább a szellemi tartalomra, mint a létesítményekre összpontosító világkiállítás gondolata körvonalazódott. Erről beszélgetünk Kristóf László szakértővel, aki korábban a Hungexpo kiállításszervező vállalat egyik vezető munkatársa és éveken át a Kiállítások Nemzetközi Irodájának (BIE) magyar delegátusa volt.

E. J. [Eörsi János]: Program a meghozandó döntésekről

Beszélgetés Kovács Álmos államtitkár-helyettessel


A program kulcspontnak tekinti, hogy a magántulajdon áttörésszerűen tért hódítson, és csökkenjen az állam gazdasági szerepvállalása az előttünk álló négy év során. Ha nem is említi, de lezárja a korábbi kormánykörökből kiszüremlő keresletkorlátozás–kínálatélénkítés vitát: a belföldi keresletnövelés „természetes útja” mellett tör lándzsát, megkövetelve, hogy a belső piaci fogyasztás csakis az exporttöbbletek révén bővüljön.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon