A Győr, Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Veszprém székhelyeken működő vidéki, valamint a fővárosi köztársasági megbízottaknak hivatalostul meg kell kezdeniük a munkát január 1-jéig – nyilatkozta a Beszélő tudósítójának Verebélyi Imre dr., a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára.
A világkiállítás az úgynevezett alapprogram szerint (vagyis, ha csak a nélkülözhetetlen beruházási költségeket vesszük figyelembe) 103 milliárd forintot emésztene föl – informálta a kormányt a világkiállítás kormánybiztosa október 25-i előterjesztésében. Erről az 1990-es árakkal kiszámolt összegről és finanszírozásának kilátásairól készített szakértői gyorsjelentést október 31-én az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Vagyonkezelő Főcsoportja.
Az ÁSZ megállapítja: „a tervezett költségek nagyságrendje reálisan nem ítélhető meg”.
– Mi a véleménye a miniszterelnök ama értékeléséről, hogy sem győztese, sem vesztese nincs a történteknek?
– Én nem értek teljesen egyet. Úgy érzem: győzött a társadalmi szolidaritás.
– Mi a liga véleménye a találkozóról, mint politikai eseményről?
– Politikai hibának tartom, hogy Antall József az első adódó kényszerhelyzetben tárgyalt Nagy Sándorral, olyan szakszervezeti emberrel, aki személyében is kompromittálódott, felelős a munkavállalók és a szakszervezetek nehéz helyzetéért. Megkérdőjelezi ez a rendszerváltást, a kormány munkavállalókért folytatott politikáját.
Mózs József: Emberek ezreiről kell dönteni, akiknek valójában már alig van munkájuk a vállalatnál. A bizonytalanságban tartott emberek kiszolgáltatottak és idegesek. Hangosan szólniuk nem nagyon tanácsos. A gyár egy nagy várakozás. De a tétlenség korábban is sok helyütt jellemző volt, csak éppen rejtve maradt a vezetés előtt. Jött a telefon: „Jönnek az elvtársak!” (később: „urak”), és mi – mert ugyan mi mást tehettünk volna – lázas nemzetépítő munkába temetkeztünk. Ilyen látvány fogadta mindig a vezérigazgatót és a külföldieket.
Föl van adva a lecke a forradalomnak, ha a joggal találja szemben magát.
De hát már nem is forradalom ez, mint volt akár még fél évvel ezelőtt, hanem keserves szembenézés az örökölt kényszerekkel. A kormányrúd rücskösebb, a fogaskerekek rozsdásabbak, mint gondolta volna az ember. Kérdéses, hogy egyáltalán meg lehet-e fordítani a hajót. Persze iránymeghatározás is kellene, és ehhez kevés a nemzet, a többségi lélek, amely állítólag megújhodik, mihelyst a horizontra érünk.
A sztrájk után még egyszer sorompóba lépett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) és a liga: Szokolai Sándor igazgató ugyanis úgy formulázta meg a Túri üzemvezetővel megújított szerződést, hogy megbízatása a kiválásról meghozandó döntésig tart.
– Azt mondja, hogy támogatja az önállósodás gondolatát, mégsem hosszabbította meg Turi szerződését. Nincs ebben ellentmondás? – kérdeztük hétfőn Szokolai Sándort, a Kavicsbányák Vállalat igazgatóját.
– Nincs! – felelte. – Véletlen egybeesés: lejárt Turi László munkaszerződése.
– Meghallgatta a szakszervezet véleményét, amikor nem hosszabbította meg Turi szerződését?
– Meg.
– Melyik szakszervezetét?
– Azét, amelyik az én partnerem.
Beszélő: Valóban lezárult a vizsgálat?
– Pozsgay Imre nyilatkozata bennünket is meglepett. Hiszen mindeddig nem kaptunk az MSZP-től olyan vagyonnyilatkozatot, amely a párt valóságos, véglegesnek tekinthető anyagi helyzetét tükrözi. Két ízben küldtek vagyonmérleget: egyszer azt, amelyik az MSZMP-ből MSZP-vé alakulás előtti, szeptember 30-i állapotnak felel meg, másodszor pedig március végén, az 1989-es zárómérleget. Közben folyik a vagyonátadás, holott ennek – ahogy a 1139/1989./X. 29./MT. számú határozat, az I.
Bálint Attila: Az MSZOSZ márciusi kongresszusán elfogadott politikai deklaráció szerint a volt SZOT vagyonát ma már valamennyi magyar szakszervezetet tulajdonaként kell tekinteni. Csakhogy e határozat gyakorlati megvalósítását, a vagyon szakszervezetek közötti felosztását egyes szakszervezetek akadályozzák.
– Egy politikai deklaráció a mai világban nem elegendő a vagyon felosztásához.
B. A.: Persze hogy nem. De a kongresszus határozata egyben jogérvényes aktus is, amelyben tulajdonos mondott le részlegesen vagyonáról más szervezetek javára.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét