„A szlovák újságíróknak tudatosítaniuk kell, hogy Szlovákia önállósodása új feladatokat ró a tömegtájékoztatásra. Az újságíróknak etikai önszabályozásra van szükségük” – jelentette ki nemrég Vladimír Meciar szlovák kormányfő. Szavai vészjóslóan hatottak abban az országban, ahol mindenki élénken emlékszik a Gustav Husák által bevezetett öncenzúra gerincroppantó valóságára.
Cseh–Szlovákiában lassan mindenki beletörődik abba, hogy az ország jelenlegi állapotában működésképtelen, s mint ilyen, pusztulásra van ítélve. Ezt megelőzendő született meg az (egyelőre) békés kettéválásról szóló brünni egyezmény. Ma már egyértelmű, hogy nincs mód Cseh–Szlovákia további fenntartására.
Igen is, nem is…
A Szlovákiában győztes Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) választások utáni taktikája egyszerű volt, s a korábban bevált pozsonyi tapasztalatokra épített.
A csütörtökről péntekre aláírt politikai egyezmény kimondja, hogy a HZDS két szuverén állam konföderációját tekinti az együttélés legmegfelelőbb formájának, míg a Polgári Demokrata Párt (ODS) a föderációt. Mivel a két nézet a tárgyalások során nem közeledett egymáshoz, az ODS a jelenlegi állam alkotmányos kettéosztását javasolja. Az egyezség lényegét tehát a dokumentum első pontja tartalmazza, melyben a felek leszögezik, hogy „e helyzetet közösen, alkotmányos úton kívánják megoldani”.
A helyzet kulcsa ma egyértelműen Vladimír Meciarék kezében van: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a szlovákiai parlamentben megszerezte a mandátumok közel ötven százalékát, s így a pozsonyi kormány megalakításához nincs szüksége különösebben mások támogatására. A főbb programpontok tekintetében amúgy sincs nagy különbség a pozsonyi parlament két másik jelentős pártja – a Szlovák Nemzeti Párt és a kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldal Pártja – valamint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom között.
Bős kérdése ma már egyértelműen a választási harc egyik fő ütőkártyája. A szlovák álláspont teljesen egyértelmű: a vízi erőmű kérdése „nemzeti ügy”. Az egyik legtekintélyesebb napilap, a Národná Obroda mérvadó kommentátora a lap hétfői számában a következő címmel vezeti be kommentárját: „Újabb bécsi döntés előtt állunk?” Igor Cibula véleménye szerint budapesti kormánykörök az eredetileg környezetvédelmi kérdést nyilvánvalóan politikai problémaként kezelik, és arra használják fel, hogy befolyásolják Cseh–Szlovákia belpolitikai stabilitását.
A kormánykoalíció és az oppozíció viszonya a szlovákiai parlament utolsó –még be nem fejezett – ülésszakán borult föl végképp. Hogy miként alakult ki ez az állapot? Ennek megértéséhez érdemes felvázolni a szlovákiai törvényhozás struktúráját, s visszatérni a kormánykoalíció megalakulásának kezdeteihez. 1990-ben négy mozgalom alakított Szlovákiában kormányt – a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Független Magyar Kezdeményezés és a Demokrata Párt.
Mi okozta ezt a rendkívül éles különbséget a Magyar Polgári Párt, illetve a „többség”: a Polgári Demokrata Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom álláspontja között?
Mint ismeretes, néhány hete kettészakadt az addig legerősebb szlovákiai kormánypárt, a Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom, s Ján Klepác parlamenti alelnök vezetésével kivált belőle egy nacionalista jellegű radikális csoport – Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom néven.
Először is: nem felel meg a valóságnak Duray azon állítása, hogy „a magyar politikai erők egy része kormánypárti politikát folytat, a másik pedig ellenzékben van”. Mint ismeretes, Vladimír Meciar egy évvel ezelőtti visszahívása és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom kettészakadása óta Szlovákiában hivatalosan kisebbségi kormány létezik. A 150 tagú szlovákiai törvényhozó testületben ugyanis a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Magyar Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Párt csupán 66 képviselővel rendelkezik.
A gazdaság átalakítása szempontjából a júniusi választás valóban a lehető legrosszabb időpontra esik. Most tetőznek a piacgazdaságra való átállás nehézségei, a lakosság többsége egyértelműen reform-, sőt piacellenes. Egyre többen kívánják az állami beavatkozás mértékének növelését, a privatizáció ütemének mérséklését és a szociális biztonság megszilárdítását.
A közgyűlést megelőző vitákból egyértelműen kiderült, hogy az FMK vezetői és tagjai egyaránt szükségét érezték a radikális változásoknak. „Megelégelték” a laza, mozgalmi politizálást, úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi helyzet kötöttebb szervezeti formát és igazi pártszerű kereteket, ugyanakkor szélesebb politikai spektrumot követel. Az első cél megvalósítása érdekében a közgyűlés szinte teljesen „átírta” az FMK, illetve ma már MPP alapszabályát. Jelentősen bővült az elnök jogköre, s a párt minden szintjén nőtt az egyéni döntés, valamint az ezzel járó egyéni felelősség szerepe.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét