A parlamenti bizottság most befejezte munkáját, és az, eredményekről a múlt héten tájékoztatta a szövetségi gyűlést. A képviselők további ellenőrzése során kiderült, hogy a már említett 10 képviselőn kívül meg ketten írtak alá együttműködést az StB-vel.
A jugoszláviai, a romániai és a kárpátaljai helyzettől eltérően a kisebbségi magyarok Szlovákiában nem egy nemzeti, hanem három politikai mozgalomba tömörültek. A liberális Független Magyar Kezdeményezés a szlovák és a szövetségi kormánykoalíció tagja, a konzervatív Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a konstruktív ellenzék szerepében van, a populista Együttélés Politika Mozgalom pedig vezetője, Duray Miklós szavaival élve nem kíván együttműködni a kormánypártokkal (persze ebben az álláspontban az Együttélés távolról sem egységes).
A Szlovák Nemzeti Tanács múlt heti ülése drámai körülmények között zajlott. Az épület előtt több tízezres tömeg, bent pedig a Szlovák Nemzeti Párt s a kommunista képviselők intéztek összpontosított támadást a parlament elnökségének keddi döntése ellen.
Beszélő: Milyen „elképzelésekkel” kezdte nagyköved munkáját?
Varga György: Úgy gondoltam, először is egyfajta pozitív Magyarország-kép megteremtése lenne rendkívül időszerű és kívánatos, s ezért aktív kulturális és sajtópolitikát kell folytatnunk. Ám az események és a jelenlegi csehszlovák belső válság ezeket a szép terveket majdnem teljes mértékben elsodorta. Sajnos Magyarország „eladására”, a velünk kapcsolatos szorongások feloldására nagyon kevés energiánk és időnk marad. De nemcsak mi vártunk mást, az itteni politikusok is.
Ki ne emlékezne Antall József emlékezetes kijelentésére arról, hogy önmagát 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti? Akkor Dél-Szlovákiában sokan úgy gondolták, hogy érdemes elviselni e „szenzációs” bejelentést követő szlovák gyanúsítgatásokat és kellemetlenségeket, hiszen minden bizonnyal gyakorlati következményei is lesznek. Sokáig úgy tűnt, hogy csalódniuk kellett. Egy szerencsés véletlen folytán aztán tavaly tavasszal napvilágot látott egy hír, miszerint a magyarországi fél harminc szlovákiai magyar diákösztöndíjat biztosít.
Az ügynöki listán szereplő képviselők nevének közzétételét mintegy féléves előkészítő munka előzte meg. A tavaly tavasszal megválasztott parlament mindjárt első ülésén létrehozott egy ad hoc képviselői bizottságot, melynek feladata az 1989. november 17-i rendszerváltás körülményeinek kivizsgálása volt.
Március harmadikán, este Szlovákia lakossága nem mindennapi esemény tanúja volt. Vladimír Meciar kormányfő szokásos vasárnap esti tévébeszédének idején Milan Knazko miniszter, az 1989-es „bársonyos forradalom” egyik vezéralakja jelent meg, és bejelentette: Meciar pártja, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) cenzúrázni akarta a miniszterelnök beszédét, és rá kívánta kényszeríteni politikai akaratát. Knazko szerint a VPN idegen erők befolyása alatt áll, és azzal vádolta a mozgalmat, hogy nemzetellenes és demokráciaellenes politikát folytat.
Szlovákiában irracionális dolgok történnek, és egyre több jel mutat arra, hogy az országrész és egész Csehszlovákia az utóbbi másfél év legsúlyosabb válságát éli át.
Pozsonyban a város főterén többezres tömeg a fasiszta államot ünnepeli, és a háborús bűnösként kivégzett volt államelnök, Jozef Tiso szentté avatását követeli. A szlovák főváros utcáján sétáló Václav Havel köztársasági elnököt megtámadják, és kíséretének több tagját fizikailag bántalmazzák.
„A csehszlovák szocialista rendszer államvédelmi hatósága illegalitásba vonult, és mai fő célja a demokratizálódó társadalom destabilizálása” – állapította meg nemrég egy interjúban Stanislav Deváty, a tavalyelőtti prágai rendszerváltás körülményeit kivizsgáló parlamenti bizottság tagja.
Ellentmondásos ellenzék
Sokak számára megdöbbentő volt, hogy a szlovákiai kommunisták megszerezték a polgármesteri posztok egynegyedét, és övék a képviselői helyek tizennégy százaléka is. Első pillantásra valóban imponáló a „siker”, ám a figyelmesebb vizsgálat megmutathatja a győzelem gyenge pontjait. A kommunista jelöltek elsősorban a kistelepüléseken aratták sikereiket (a többi párttal ellentétben jól kiépített alapszervezeti hálózattal rendelkeznek), a nagyobb – s ezáltal döntő jelentőségű – városokban nem jutottak számottevő pozíciókhoz.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét