A Beszélő 1991. február 23-i számában (Hibernált vádirat) hírt adtunk Szűcs János 54 éves mérnök rendőrségi afférjáról. Emlékeztetőül: Szűcs szerint a pártállami rendőrök (1989. március 1-jén) egy presszóbeli igazoltatás során belekötöttek a koronacímeres jelvénye miatt, majd némi szóváltást követően megbilincselték, előállították és megverték.
A budapesti Káembé – azaz az önkormányzat feje felett a törvényt, de főképp a kormányt képviselő köztársasági megbízott – fennállásának első félévében igen aktív volt. Még be sem rendezkedett a városházán (az önkormányzat által biztosított irodában), máris talált politikailag exponált – jogilag konstruált – problémát. Törvénysértőnek minősítette a Fővárosi Közgyűlés főpolgármesterhelyettes-választását, mert a helyettesek nem a képviselő-testület tagjai közül kerültek ki.
Két törvény is rendelkezik (az 1989. évi XXXVI. tv. és az 1990. évi XXVI. tv.) a sztálinista államhatalom által bűnös módon elítéltek rehabilitációjáról, és mégsem elég ahhoz, hogy egy 1957-ben tiltott határátlépésért 2 év börtönre és 1963-ban rémhírterjesztésért 1 év börtönre elítéltről a bűn mocskát lemossa.
Az egyik bíróság az ítéleteket a törvény szerint semmisnek tekinti, a másik bíróság szerint a rémhírterjesztésre a semmisség nem terjed ki, és az utóbbi ítélet a törvényben megszabott 1963.
Nagy nehezen – kemény politikai alkucsaták eredményeként – sikerült főpolgármester-helyetteseket ültetni a Fővárosi Közgyűlés döcögősen induló szekerének bakjára.
A három főpolgármester-helyettes közül kettő nem tagja a közgyűlésnek, vagyis nem képviselő, adott esetben nem szavazhat.
Napjainkban az állami szektor átalakulóban, leépülőben van, mindennaposak az átszervezések, létszámcsökkentések miatti munkaviszony-megszüntetések.
Az elmúlt egy, másfél év politikai változásai, azok hatása „a végeken” kevésbé érezhető.
A főhivatalnok szerző nem vitatkozik, írásának első mondatában eldönti, hogy kinek van igaza. Régi (újmódi) hivatali gőggel leszögezi, hogy az általa kifogásolt írás szerzője híján van az önkormányzati és közigazgatási alapismereteknek is.
A folytatás sem nélkülözi az „anyázást”, annál inkább a tárgyszerű cáfolatot.
Természetes és érthető, hogy a főosztályvezető úrnak tetszik a kormány által beterjesztett törvénytervezet (melynek születésénél feltehetően maga is bábáskodott).
A szocialista rendőr nagyon érzékeny lelkületű (volt). Gyakran elég (volt) egy megjegyzés, esetleg egy grimasz, olykor egy pillantás, máris csattan(t) a gumibot, kattan(t) a bilincs.
Az eklektikus törvénytervezet egyben következetes: előírásai alapján a központi hatalom minden területen rátenyerel a helyi önkormányzatokra. Ha az önkormányzat gyakorolja az adott ágazati hatáskört, akkor decentralizált kormányzati szervek szakmai irányítását és ellenőrzését kell elviselnie. Ha önkormányzati tisztségviselő jár el első fokon, a másodfokú döntést a köztársasági megbízott (kmb.) hozhatja meg. Emlékezetünk szerint a kmb.
A feljelentő főnöke
avagy Széchenyi István esete egy kft. rendészeti és műszaki vezetőjével
A Legnagyobb Magyar névrokona nyugalmazott MÁV-felügyelő. A felügyelői címét a közelmúltban kapta vissza Csárádi János vezérigazgatótól, aki a mai MÁV nevében követte meg a volt mozdonyvezetőt az egykori MÁV-tól elszenvedett sérelmeiért.
1957 nevezetes május elsejéjén Széchenyi István fűtője piros zászlót és vörös csillagot akart a vasparipa orrára tűzni.
A Beszélő 1990. szeptember 22-i számában megróttuk dr. Eke Ágnes gyöngyösi bírónőt és Heves megyei bírótársait, mert politikai indítékból, törvénysértő módon elmegyógyintézetbe zárattak egy röpcédulázó tanárembert, 1976-ban.
Úgy gondoltuk, ma már más megítélés alá esik a 15 évvel ezelőtti esemény. Tévedtünk.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a közelmúltban hozott határozatával megerősítette a gyöngyösi (és Heves megyei) bírói döntést.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét