Skip to main content

Szlovénia útja az önállóság felé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1989 tavasza óta a szlovén társadalomban egyre jobban megerősödött az önálló Szlovénia gondolata. Így teljesen érthető, hogy a demokratikus választások után, mintegy három héttel később, május 16-án megalakult új kormány elnöke első beszédében erről is nyilatkozott. A 42 éves Lojze Peterle, aki egyébként a kereszténydemokraták vezetője is, hangsúlyozta, hogy a kormány célja az alkotmányos úton megvalósított teljes szuverenitás. Olyan konföderatív Jugoszlávia létrehozására törekszenek, amelyben az egyes konföderatív egységek maguk döntik el, hogy a feladatok közül mit adnak át a központi irányításnak, és hogy milyen módon járulnak hozzá a központi költségekhez. Ezekkel az elképzelésekkel teljesen összhangban levőnek tekinthetjük, hogy a szlovén képviselőház elismerte a litván, a lett és az észt parlament függetlenségi nyilatkozatait.

Szinte természetes, hogy a még hagyományos módon megválasztott jugoszláv államelnökség új elnöke, B. Jovic, még aznap este úgy nyilatkozott, hogy veszélybe került az ország területi és politikai integritása, a jogállam zavartalan működése. A burkolt fenyegetés azonban a szándékolttal épp ellentétes hatást ért el. A horvát választások győztese a Horvát Demokrata Közösség és a hatalomra került szlovén DEMOS képviselői közös nyilatkozatban utasították el, hogy a nemzeti szuverenitás megsértésével épp azt az egypárti, centralista modellt kényszerítsék rá a horvát és szlovén népre, amelyet a választásokon elutasítottak.

Jovic beszéde ráadásul szinte teljes nemzeti egységet eredményezett Szlovéniában. Az abban foglaltakat nemcsak a köztársaság elnöksége utasította el, de a választásokon vesztes erők is: a Kommunisták Szövetségéből alakult Demokratikus Megújulás Pártja és a Szocialista Ifjúsági Szövetségből létrejött Liberális Párt, amelyek jelentős erőt képeznek a szlovén parlamentben. E támogatás tudatában a szlovén kormány tovább halad a megkezdett úton. Vita folyik az önálló szlovén hadsereg felállításának realitásáról, s bejelentették, hogy Szlovénia önálló külképviseletek felállítását tervezi.

Nagy kérdés, hogy az újonnan hatalomra került szlovén és horvát politikusok együttműködése és a határozott szlovén lépések kikényszerítik-e Jugoszlávia népeinek új típusú demokratikus együttműködését, vagy még inkább kiéleződnek az ellentétek a még mindig hagyományos centralista politikát folytató szerb vezetőkkel.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon