Skip to main content

Belföld


„A frakció önmagában egy parlament lesz”

A jövőben a kormánypárti képviselő törvényhozói munkájának nagyobbik részét nem a parlamentben vagy a parlamenti bizottságban, hanem a saját frakciójában végzi. Hogyan?


Szekeres Imre: Munkacsoportokat hoztunk létre, amelyek nagyjából megfelelnek a parlamenti bizottságok struktúrájának. Ezekben azok is részt vehetnek, akiket érdekel a téma, de nem tagjai az illetékes bizottságnak.




A hely szelleme


Jó két évvel ezelőtt, amikor úgy látszott, semmi sem állhat a fiatal demokraták útjába, a Pécsett, a virágzó polgárvárosban tartott, nagyszabású banzájjal és fesztivállal egybekötött kongresszus után Tolna megye összes közlekedési rendőre a Szekszárd előtti elágazásnál gyülekezett, hogy megtizedelje a sikerektől megrészegült, hazafelé tartó fideszes konvojokat. De ki törődött akkor ezzel?

A most szombaton rendezett rendkívüli kongresszus helyszíne, a válságos helyzetben lévő Vasas angyalföldi kézilabda-csarnoka egészen más hangulatot idézett.



A polgármesterek és a parlament


A szabad demokraták indítékait illetően bizonyos értelemben sérelmi politikáról beszélhetünk. Az SZDSZ négy éve hangoztatja, hogy kormányzati pozícióban felülvizsgálja mindazokat a „feles” törvényeket, amelyeket a kétharmados önkormányzati törvényt „kiegészítendő” fogadott el a kormánytöbbség 1990–1991-ben. Ezek közé tartozott a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990 őszén elfogadott LXVII.


A rendszerváltás első éveiben módfelett elszaporodtak a nonprofit szervezetek és különösen az alapítványok. 1989 decemberében körülbelül 400 alapítvány működött hárommilliárd forint alaptőkével, 22 hónappal később már 6000 az alapítványok száma, és tizennyolcmilliárd forint az alaptőkék összege. A nonprofit szférát természetesen nem a pénzbőségtől szenvedő polgárok és magánvállalkozások hizlalják, hanem az állam.

Interjú Nagy Sándorral, az MSZOSZ elnökével


A közvélemény szemében ön mint szakszervezeti vezető annak az irányzatnak a képviselője az MSZP-n belül, amelyik az SZDSZ-szel kötött koalíciós megállapodással kisebbségbe került. Azt is nagyon sokan mondják, hogy tulajdonképpen ezzel az irányzattal szemben született meg a koalíció.

Ez jelentős részben spekuláció. Soha nem mondtam és nem is gondoltam, hogy nem koalíciós kormányzás kellene Magyarországon.



Mrozek ír a Levélkékben az „engem pedig nem vernek át” mentalitásról: „Lám az egész világ be akar csapni, át akar verni, de én nem hagyom magam, én okosabb, ravaszabb, furfangosabb vagyok mindenkinél és mindennél. Azoknál, akik engem át akarnak verni, és azoknál a hülyéknél, akik esetleg hagyják magukat átverni. És egyáltalán az egész élet, a dolgok menete a világmindenségben, csak azt célozza, hogy előttem látszatokat teremtsen, amelyeket én átlátok.”

A valóságot sem a fényképezőgép, sem a röntgenkészülék nem tudja bemutatni.



Nagy dömpingje van most a kongresszusoknak, küldött-, frakció- és választmányi gyűléseknek. Ez választások után így természetes. De sajnos, többnyire zárt ajtók mögött zajlanak. Egyetlen jelentős kivétel az MSZP koalíciót szentesíteni hivatott rendkívüli kongresszusa volt.

És ha már így alakult, ott lehettek a sajtó képviselői is. Egyesek MSZP-s képviselőként, mások a tájékoztatás egyszerű napszámosaként. Az egyik honatya, aki Csongrádon pártja akarata ellenére nyerte el mandátumát, sötét (jaruzelskis) szemüvege mögé rejtezett.


Koalíciós megállapodás a közoktatásról


Az oktatással foglalkozó szakbizottságban a tárgyaló felek nem gyötörték agyon egymást, viszonylag kevés kérdésben voltak kemény viták, és az a szöveg, amelyet összeraktak, határozott modernizációs szándékokat tükröz.

Egy modernizációs oktatáspolitika csak akkor lehet sikeres, ha határozott és kemény, ha képes szembemenni a status quo fönntartásához fűződő hatalmas érdekekkel.

A két párt oktatásügyi programjában és a koalíciós tárgyalásokon képviselt álláspontjában meglévő különbségek arra mutatnak, hogy az MSZP sokkal inkább hajlik a status quo-hoz fűződő érdekek követé





Néhány általánosság

Bocsássa meg az Olvasó, ha egy gondolatmenet erejéig általánosságokkal traktáljuk, mielőtt rátérnénk a jóval érdekfeszítőbb konkrétumokra. Miért különösen jók a kondíciók ma nálunk egy efféle – az erőszaktól nem idegenkedő s a politikai intézményekbe is beépülő – kriminális gazdaság kibontakozásához!

1. Először is megszoktuk, s nem tartjuk bűnnek, hogy valójában nem azt csináljuk, amit papíron, hogy nem abból élünk meg, nem abból halmozunk fel szerényen, amit a hatósági lajstromok számon tartanak.





Ön volt az első nagytőkés, aki hazatért, és visszavásárolta a gyárát. Mit jelentett tulajdonosként egy szocialista nagyüzem élére kerülni?

Még előbb, a hetvenes években jártam Magyarországon. Az első utam ide vezetett a Soroksári útra. Az épület homlokzatán egy hatalmas vörös csillag. Szemben megálltam, próbáltam benézni az udvarba, ahol gyerek voltam. Még a Szent Imre herceg útra mentem el: oda jártam iskolába a ciszterekhez, és az Úri utcába, ott volt a házunk. Aztán másnap el is utaztam, annyira meg voltam rémülve attól a nagy vörös csillagtól.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon