Farkas Balázs interjút készített Czakó Gáborral a Tükör című műsor számára. Az interjút augusztus 27-én tűzték műsorra, erről a televízió munkatársai értesítették az írót. Az interjút nem adták le, Farkas Balázzsal pedig a következő munkanapon közölték, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a munkájára. (Kirúgni nem kellett, külsős volt.)

Ugyancsak augusztus 27-én Székely Ferenc, a politikai és hírműsorokért felelős alelnök a Magyar Hírlapban arra a kérdésre, hogy „…milyen viszonyt tudnak kialakítani az ellenzéki pártokkal”, azt felelte, hogy „Mi jó viszonyra törekszünk.

Még nem tudjuk és talán (remélhetőleg?) soha nem is fogjuk megtudni, igazán jó honvédelmi miniszter-e Keleti György, a kormány legkompetensebbnek tartott tagja.

A német alkotmány mindenki számára biztosítja a koalíciós szabadságot, vagyis azt a jogot, hogy szakszervezetet vagy munkaadói szövetséget alapítson, illetve meglévő szervezethez csatlakozzon. Az alkotmány egyúttal az ilyen szervezetek létét és tevékenységét is védi, ha bizonyos feltételeknek eleget tesznek, vagyis ha egyebek mellett demokratikusan strukturáltak, „komolyak”, és a működésüket szabályozó törvényeket elismerik.

A szakszervezetek és munkaadói szövetségek feladatait nem szabályozza törvény, ezek az idők során „kialakultak”.

A britek, mint szinte mindent, az érdekegyeztetést is másképp csinálják, mint mi, szegény, kontinentális páriák. Jobban mondva náluk formális érdekegyeztetés sehogyan sem folyik. Nincs a magyarországihoz hasonló Érdekegyeztető Tanács vagy bármilyen hasonló fórum, a parlamentet és a kormányt semmi nem kötelezi arra, hogy a politika alakításának kérdésében bárkivel bármilyen előzetes konzultációt folytasson.

Matkó István, a miniszterelnök személyes tanácsadója: Amikor engem Horn Gyula felkért tanácsadónak még a választások előtt, azt mondtam, hogy a jövőbeni tevékenységének, akármilyen pozícióba kerül, csak az lehet az alapja, hogy ebben az országban teljes körű, nyílt eszmecsere folyjon. Minden kérdésre, amit feltesznek, és mindenkinek, aki interjút kér, válaszolni kell, és a nyilvános beszélgetéseken kívül is rendszeresen találkozni kell a média legbefolyásosabb véleményformálóival. Az első ilyen találkozóra már augusztus 20-a előtt sor került.

Nem újdonság, hogy a törvényben biztosított szakszervezeti jogok szebben mutatnak papíron, mint a valóságban. A gazdálkodó egységek szintjén a munkáltató gyakran aránytalanul erős pozíciót foglal el, és/vagy a rutinos menedzsment nemegyszer a vállalaton belüli versengő szakszervezeteket ki tudja játszani egymás ellen.

Akárhogy is nézzük (például a tanácsadó szemszögéből – lásd a túloldalon), úgy került bele, hogy bekérte magát, és beengedték. A műsor szerkesztőit utasították, a rendelt anyagokat félretették, Horn beszélt. Ne legyen hiányérzetük azoknak, akik azon a héten elmulasztották megtekinteni az exkluzív Horn-interjút a Tv4-en (amelynek politikai kínálata az utóbbi időben kizárólag a kormány tagjaival készült beszélgetésekből állt), s el sem olvasták a 168 órában az interjú szövegét, akik nem látták Horn Gyulát a Nap Tv-ben, s a Tallózóban sem olvasták el, hogy mit mondott ott.

A pártállam idején a hadseregben, a rendőrségnél és a többi fegyveres szervezetnél nem volt szakszervezet, azaz még formálisan sem volt érdekvédelem.

Az érdekvédelmi szervezkedés lehetőségét a katonák számára az 1989. január elsején hatályba lépett demokratikus egyesülési törvény sem hozta meg. A honvédelmi miniszter (Kárpáti Ferenc) 1989.

„A kormány fűnyíró módszert alkalmaz. Először vág, azután mér” – összegezte Vadász János a szeptember 5-i KIÉT-ülés tanulságait. A munkavállalói oldalt képviselő Vadász, aki a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) egyik vezetője, úgy véli, ha a parlament a közintézmények működési és bérköltségeit a jogszabályokban rögzített állami feladatokhoz rendelné, akkor nem „politikai” döntések, hanem „szakmai” szempontok garantálhatnák a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát. A szükséges egészségügyi, múzeumi, könyvtári stb.

Többen „sportszerűtlennek” minősítették Boross, Lezsák és Schamschula visszalépését Für javára. Ön is meglepődött. Miért?

Elegánsabb lett volna a kétfordulós választás. Előző nap az országos gyűlés hozott is egy olyan határozatot, hogy név szerint senkinek a javára nem lehet a jelöltségről lemondani. Mégis így történt, és ez nagyon rossz benyomást keltett a jelenlévőkben. A spontán taps, amely kitört akkor, amikor azt mondtam, hogy nem lépek vissza, a belső feszültség feloldódását jelentette.