Az Antall-kormány száz napja

1. hét (május 23–29.) Egy hónappal a választások után letette az esküt Antall József kormánya. Székfoglaló beszédében a pártállam bukása utáni első szabadon választott kormány feje kiemelte: „E nap az ország számára a dolgos hétköznapok egyike. S csak akkor lesz ünnep, ha a történelmi folyamatok megélője lehet a nemzet.”

Antall József száz nap türelmi időt kér a sajtótól és az ellenzéktől.

A Világ a rendszerváltás szolid forgatagában született, alig egy hónappal az újratemetés előtt, 1989. május 25-én jelent meg első száma. Munkatársainak zöme az Ötletből, az 1983-ban a KISZ KB által alapított gazdaságpolitikai hetilapból verbuválódott, kiadója pedig az Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. volt, Horváth Bélával az élen, aki korábban az MSZMP KB agit-prop. osztályának munkatársaként küldetett az Ötlet élére, ahol is másfél évig főszerkesztette a lapot.

Ön szerint a magyar állam televíziója már régen nem közszolgálati, hanem kereskedelmi televízió, és ha lesz Magyarországon közszolgálati televízió, az nem ebből a kereskedelmiből lesz.

Ha idejönne egy elfogulatlan marslakó, és körülnézne, akkor azt látná, hogy Magyarországon van egy állami tulajdonú kereskedelmi tévé, a Magyar Televízió, két csatornával. E két csatorna munkatársai jelentős részben (bár korántsem mindannyian) vállalkozói tudattal, profit-orientáltan viszonyulnak ahhoz, amit csinálnak.

A szabad demokraták azt mondják, a szocialisták kiszálltak a közös törvényépítésből, nem tudnak és nem akarnak dönteni a legfontosabb kérdésekben, nem tudnak és nem akarnak ütközni a status quo fenntartásában érdekelt erőkkel az állami médiamonopólium megtörése érdekében, nem tudnak és nem akarnak beletörődni a közszolgálati média függetlenségébe.

Az őszi ülésszak jogalkotási programja jól mutatja, hogy azért vannak területek, ahol a kormány – bár jó lenne, ha nem így lenne, de – követi elődje gyakorlatát. Az a törvényalkotási programjavaslat, amit a miniszterelnök szeptember 8-án juttatott el az Országgyűléshez, úgy tűnik, ugyanazon a nyomon halad, mint az előző kormányok ilyen irányú javaslatai.

Emlékezetes, hogy az Antall-kormány félévente egyenként több mint 50 törvényjavaslatot tartalmazó csomagot tett az Országgyűlés asztalára.

Magyarország legöregebb újságja, a 122 éves Népszava, privatizálása óta korszerűbb, érdekesebb, „profibb” lett, mint szomorúan veszteséges szakszervezeti lap korában volt. Anyagi helyzete azonban a nagy sajtóvállalkozó, Fenyő János keze között sem megnyugtató. Állításunkat egy könnyű fejszámolás nyomban bebizonyítja.

A lap előfizetési díja havi 390 forint, azaz az egy számra eső átlagos lapár 15,30 (utcai árusításban 19,50), az áfa levonása után 13,80. A terjesztési költség példányonként 6, a nyomdaköltség 7 forint.

Néhány október 24-i napilap hírül adta, hogy szombatra, október 22-re virradóan a budapesti Örs vezér téren és a Veress Péter úti autóbusz- és HÉV-megállóban államellenes és gyűlöletkeltő anyagokat ragasztott ki a 18 éves F. Gábor és a 20 éves F. Csaba, a Mátyásföldi Anarchista Társulás nevében. A falragaszokat nyomtatott nagybetűkkel írták, és fénymásolóval sokszorosították. A rendőrség a röplapokat elkobozta, és eljárást indított a tetten ért személyek ellen.

Október 25-re az eljárás alá vontak száma háromra nőtt.

Az elmúlt években az államilag finanszírozott sajtó helyét a privatizált lapok vették át. Kik a tulajdonosok? Miért fektetik be pénzüket sajtótermékek kiadásába? Meg tudnak-e élni a lapok a vevők piacán? Összeállításunk ezekre a kérdésekre keresi a választ. Támogatások nélkül alig néhány lap tudna talpon maradni. Erről szól Kőszeg Ferenc cikke. További írásaink különböző hazai sajtótermékek tündöklésébe és bukásába, menedzselésébe és pénzügyi helyzetébe nyújtanak betekintést.

Miniszter úr, külső szemlélő szabad szemmel nemigen veszi észre a kormányban az SZDSZ sajátos ízeit. Három tárca az SZDSZ-é: Fodor Gábor művelődési miniszter leintette Horn Gábor SZDSZ-képviselőt, mikor felvetette, hogy újra kell gondolni az egyházi oktatás állami támogatását; Lotz Károly közlekedési-, hírközlési- és vízgazdálkodási miniszter belement abba az utcába, hogy az ő minisztériuma a technokrata, és a környezetvédőket hagyta leparkolni Baja Ferenc minisztériuma mellett.

Jelenleg tizenegy idős ember él a gödöllői Napfény Otthonházban; hárman közülük a tengerentúlról költöztek ide. „Naponta ötvenen érdeklődnek, de a többség visszariad az áraktól” – mondja Simon Béla építész, a házat üzemeltető Meteora Kft. ügyvezető igazgatója. „Pedig én a legtöbbjüknek be tudnám bizonyítani, hogy rendelkeznek a bekerüléshez szükséges összeggel.” A ház még csak félig kész, a harmadik szint és a tetőtérre tervezett vendégszobák beépítéséhez a kft.-nek egyelőre nincs pénze.