Elhúzódó puccs

Az ÁVÜ azonnali hatállyal, puccsszerűen szerette volna leváltani, de az 1992. október 6-án elindított és nagy felháborodással kísért akció végére csak 1993. április 6-án sikerült kínkeservesen pontot tenni. Vass ekkor kényszerült távozni a 15 éve vezetett cég éléről. Helyére a nyomdai gyakorlattal nem rendelkező, de – a tulajdonos megítélése szerint – kiváló menedzseri adottságokkal rendelkező Bokor Gábort nevezték ki.

Az Egyetemi Színpad már évek óta döglődött, amikor a Pesti Barnabás utcai székhelyét visszaadták a piaristáknak. A színpad a Szerb utcába költözött a kultuszminisztérium, a belvárosi és főként a fővárosi önkormányzat pénzéből átalakított, berendezett és fölszerelt épületrészbe. Az igazgatói posztot az ELTE neves tanárokból és névtelen hallgatókból álló Művészeti Kuratóriuma pályázat útján Puskás Tamásnak ítélte. 1992. november 21-én megnyitották a színpadot.

Ha valóban privatizálják a nagy közszolgáltató társaságok többségi részesedését – a héten a kormány elé kerülő öt szakmai koncepció ezt javasolja –, az valóban radikális fordulatot jelentene. Ehhez azonban nincs minden feltétel biztosítva. A villamosenergia-iparban például, ahol az állam több mint 560 milliárdos vagyont tudhat magáénak, átfogó energetikai koncepció nélkül kénytelenek dönteni a hat áramszolgáltató és a többé-kevésbé „versenyképes” erőművek magánkézbe adásáról. E szektorban a szakma és a szakszervezetek ellenállásával is számolni kell.

Bereményi Gézától tudjuk, hogy „a 60-as években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma”. Most egy késő őszi napon a dolog azzal kezdődött, hogy Horn Gyula a más feladattal megbízott eddigi honvédelmi államtitkár utódjának kijelölésekor az MSZP-frakcióban erős pozíciókkal rendelkező, a legendás KISZ-központi átmentő csapatból verbuválódott BIT-eseknek akart kedveskedni, amikor Kiss Pétert javasolta a koalíciós egyeztető tanácsnak. Az SZDSZ azonban élt vétójogával.

A BIT-nemzedék étvágyának kielégítésére más megoldást kellett találni.

Voszka Éva a Pénzügykutató Rt. tudós munkatársa „Az agyaglábakon álló óriás” című nagy tanulmányában elemezte az állami vagyon kezelésének módját 1990 és 1994 között. Mint köztudott, ez idő alatt e célra két szervezet is létrejött, az ÁVÜ – elsősorban az állami vagyon értékesítésére –, majd később az ÁV Rt., a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére. Az alábbiakban e tanulmány legfontosabb megállapításait ismertetjük.

Voszka Éva kimerítő esettanulmányokra támaszkodva az állami vagyonkezelésnek három alaptípusát különbözteti meg.

„Sok hűhó semmiért” – nyilatkozott egy napilapnak Szabó Tamás (MDF), a volt privatizációügyi miniszter a tervezetről. Az új szöveg szerinte nem tartalmaz új elemeket a két, ’92-ben készült törvényhez képest. Csakugyan átkerültek passzusok, de így, egybeolvasztva, s hogy ezáltal a két állami privatizációs szervezet is egybeolvad, merőben más törvényt kapunk.

Új prioritások

Emellett a kormány az előterjesztés tanúsága szerint valóban szeretné megváltoztatni a prioritásokat.

Veszprémben például a májusi kenyértörés ellenére változatlan a liberális alternatíva vonzereje. Kövér László határozott rosszallása ellenére az SZDSZ és a Fidesz közös polgármesterjelöltet és közös képviselőjelölteket állított, mi több, a két párt listáját is egyesítette. Más a helyzet Pápán, ahol az ellenzéki koalíció habozás nélkül összefogásra késztette a kormánypártokat.

Vas megyében a helyi SZDSZ-esek elsöprő szabaddemokrata-győzelemre számítanak, ennélfogva az erőfölényben lévő SZDSZ diktál.

Az oroszországi tudományos élet, úgy ahogy van, összeomlott. A kisebbik baj az, hogy a kutatók olykor féléves késéssel kapják meg a fizetésüket, a nagyobb baj az, hogy még a tudomány szükségessége is megkérdőjeleződött. Ma egy tízéves munkaviszonnyal rendelkező kandidátus átlagos havi bére 120 ezer rubel – 3 komolyabb tudományos könyv ára –, de legföljebb felét kapja kézhez előlegként, a többit majd egyszer.

Az összeomlásnak persze vannak kellemes velejárói is: megszűntek a tudományos ötéves tervek, amiket akkor is teljesíteni kellett, ha mondjuk egy vírus nem tenyészett ki.

A francia „Centre National de la Recherche Scientifique” (C. N. R. S.), „A Tudományos Kutatás Nemzeti Központja” a legnagyobb állami tudományos szervezet egész Európában. 27 ezer alkalmazott: 11 ezer kutató, 16 ezer mérnök-technikus és adminisztratív személyzet, 1400 laboratóriumi és más kutatási egység tartozik hozzá. A C. N. R. S. évi költségvetése mintegy tizenkét milliárd frank, ennek háromnegyed része az alkalmazottak fizetését fedezi. Nos, a minap a gigantikus szervezet több ezer alkalmazottja tüntetett az utcán Párizsban és a nagy vidéki városokban.

Dr. Antall és dr. Boross után (az előbbinél a doktori cím tudományos minősítést, utóbbinál csupán jogi végzettséget takar) újabb doktor irányítja az országot: dr. Horn Gyula.