Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban én egyetlen korrekt közvélemény-kutatással sem találkoztam. Ha nincs pénz vagy sajnálják – ezek tényleg költséges és meg nem térülő dolgok, nehéz hozzájuk finanszírozót találni –, akkor nem kell csinálni. Akkor inkább elmélkedjenek politológusok az eddigi választások tapasztalataiból kiindulva, de nem szabad azt a látszatot kelteni, mintha valóban megszondázták volna a közvéleményt. Az MH-összeállításban szereplő közvélemény-kutatások szerint például Latorcai János kaphat 12%-ot, de 36-ot is, s ez egyszerűen elképesztő.

A szocialista főpolgármester-jelölt, Baráth Etele múlt csütörtökön a XVI. kerületbe látogatott. Az Ikarus Művelődési Ház nagytermében megtartott lakossági fórumra sokan eljöttek. Az Árpád-földi szocik gondoskodtak a méltó keretekről. A ház nagyterméből az öntevékeny rockycsoportot az emeletre száműző gyűlés egy óriási sas legalább 10 m fesztávolságú védelmező szárnyai alatt zajlott: a helyi diszkó fémbe és faháncsba álmodott állandó kulisszája előtt.

Metsző szél és gyönyörű lovak (hátukon kevésbé dekoratív rendőrökkel) fogadnak minket a gyöngyösi templom felé menet. A téren már állnak úgy háromszázan: romák elkerítve, „magyarok” a járdán, érdeklődőn figyelve az eseményeket, mintha egy vasárnapi sétán lennének az állatkertben. Első pillantásra nehéz eldönteni, a kerítés melyik oldalán vannak többen.

A tüntetés, amely – nyugat-európai példára – egy rasszista akció kapcsán a rasszizmus és az erőszak elleni majdnem spontán tiltakozásnak indult, előző vasárnap délutánra tervezve – a nyugat-európai, de akár a ’93.

Mi a véleménye arról, hogy a kormány tagjai és pártjai le akarják mondatni az átvilágító bizottságot? Ezt az egykori törvény-előkészítőtől és – így hírlett – a bizottság személyi összetételének sugalmazójától kérdezem.

Valóban igen sok közöm volt a törvényhez. Az viszont rendkívüli hiba volt, hogy csak igen későn, a ciklus legvégén hoztuk meg. A három bíróhoz viszont csak annyi közöm van, hogy ők is veszprémi kötődésűek, más semmi.

Az egyházak kárpótlásáról szóló törvény életbe lépését követően a hajdúnánási református egyházközség tizenkét ingatlan tulajdonlására nyújtott be igényt a városi önkormányzathoz. A jogosultság felülvizsgálatára, valamint az épületek átadásának előkészítésére kilenctagú bizottság alakult. Tagjai az alpolgármester, a KDNP, a Kisgazdapárt, az SZDSZ és az MSZP egy-egy képviselője, a helybéli lelkész, a presbitérium világi gondnoka, a II. számú általános iskola igazgatója, valamint az iskolaszék megbízottja.

„…összeférhetetlenségi törvényt helyesen megalkotni csak úgy lehet, ha azt a nagy princípiumot tartjuk szem előtt: nem fordulni a társadalom egy osztálya ellen sem, nem kedvezni a társadalom egy osztályának sem, hanem ellene fordulni minden olyan tevékenységnek, amely a képviselő függetlenségét érinti.

„A szocialisták… elhatározták, hogy a jövőben a (koalíciós) partner által a nyilvánosság elé vitt konfliktusok ügyében hitelesen és részletesen tájékoztatják a közvéleményt” – ígéri Horn Gyula. Lehetséges, hogy a jövőben így lesz, de ez az új gyakorlat december 3-án még nem vette kezdetét.

A Magyar Hírlap azon a napon rukkolt ki a cikkeddel, amikor megjelent az agrobankos vezérek letartóztatásának híre. A látszat tehát „ellened” szólt.

Ha kiszimatoltam volna, hogy a rendőrség akcióra készül az Agrobank ellen, és az anyagot megszerzem, az is komoly teljesítmény lenne. A lapok rendőrségi tudósítói nap mint nap ott lógnak a rendőrtisztek nyakán, hogy információkhoz jussanak.

Az 1990-es májusi kormány decemberben szolgálta fel a költségvetést (nota bene: 1991-ben is), mégis feleannyit késett vele, mint ez a júliusi, amely október végére készült el a költségvetéssel. Az akkori korszerűtlen házszabály nem zárta ki, hogy a decemberi javaslatból decemberben törvény legyen, ez a mostani korszerűsített pedig ezt október végi leadással sem teszi lehetővé – legalábbis a házszabály ellenzéki értelmezése szerint.

Az elmúlt napokban csúcsra járatott fővárosunk nyomasztó élménye, gondolom, sokunk elcsigázott lelkében maradandó nyomokat hagyott.

Mintha csak arra az amúgy már időszerűtlen kérdésre kereste volna a választ ez a pár rémálom nap, hogy „miért nem lehetett volna világkiállítást rendezni Budapesten?” És a válasz, amelyet most oly kézzelfoghatóan megkaptunk: hát azért, mert anélkül is kicsivel többen vagyunk itt, mint amennyien az „európai normáknak” megfelelő módon elférnénk.

Pedig ez a mostani vendégkoszorú nem is próbált telefonálni a szétvert fülkéinkből, eszében sem vol