Tólja fasza gyerek, nem fagy meg… Ezzel az ócska viccel szokták jellemezni Anatolij Csubajsz orosz ÁVÜ-elnököt és miniszterelnök-helyettest, aki tényleg túlélte az utóbbi évek összes orosz belpolitikai kataklizmáját, s más, kelet-közép-európai kollégáival ellentétben a legkisebb korrupciós, kenőpénzes ügyleten sem sikerült rajtakapni.

1990 óta a hatodik szlovák kormány kezdi meg működését, immár jól bejáratott menetrend szerint: Meciar hatalomra kerüléseit mindig államosítások követik, bukásai után pedig az új ellenkormányok széles körű és gyors privatizációt indítanak, hogy a rövidesen visszatérő Meciar kevesebb állami tulajdon birtokában próbálja meg visszafordítani Szlovákia fejlődését keleti irányba.

A konferencián idáig a leginkább hírértékű Jelcin és Clinton ütésváltása volt. A diplomaták szerint ez nem is volt olyan rettenetesen nagy meglepetés, hiszen mind a két fél hetek óta ezt mondja. Bár Jelcin könyörtelen és kérlelhetetlen stílusa mégiscsak újdonság. Rohan vissza a világ a hidegháborúba?

Én nagyon remélem, hogy nem erről van szó. Jelcin beszédét belpolitikai okok motiválták, utalt is rá, hogy ezt nagyon nehezen fogadná el az orosz közvélemény, és rossz irányba terelné a folyamatokat.

Tegyük fel, hogy ismét Demszky Gábor lesz a főpolgármester. A közvélemény-kutatások szerint erre jók az esélyei. Fellapozva tehát a főváros közeljövőjét vázoló SZDSZ-es programot, azt olvashatjuk, hogy a lakásprivatizáció ellenére is tartósan önkormányzati tulajdonban marad a lakásállomány 15-25 százaléka, mintegy 120-200 ezer lakás. A bérlők fizetőképessége „legfeljebb” kétszeres lakbéremelést enged meg, bár ötszörös emelés tüntetné el a lakásgazdálkodás deficitjét. Az önkormányzatok a jövőben stabilan számíthatnak a helyiségbérletekből befolyó mintegy 3,7 milliárd forintra.

– Ez a funkció túlnőtt Önön – fordult a szociáldemokrata Ryszard Zajac a parasztpárti Bogdan Pekhez a szejm privatizációs bizottságának november 8-i ülésén. Azon, amelyen Peket a Demokratikus Baloldali Szövetség képviselői, a Szabadság Unióval és a Munka Unióval összefogva – 17 igen, 5 nem és 2 tartózkodás mellett – leváltották a bizottság elnöki posztjáról.

Nagy vihart kavart a kormány november 8-i határozata a vasút racionalizálásáról. Erősnek néz ki a társadalmi ellenállás is. Erre utalnak a minisztériumba küldött levelek, melyek az érintett önkormányzatoktól, civil szervezetektől érkeztek. Minden lap, akár kormánypárti, akár ellenzéki, hevesen bírálja a kormány döntését.

Az ötoldalas kormányhatározatot a végrehajtási tervezettel talán nem is dolgozták fel az újságírók. Megmaradtak az 1/a pontnál, és ezzel gyakorlatilag be is fejezték az ügy feltérképezését. Én nem itt akarom kezdeni.

A világsajtó véleménye megoszlik arról, hogy Jaroslav Lizner cseh főprivatizátor „huncutsága” – nevezetesen, hogy november elején több mint 8 millió korona csúszópénz elfogadásán kapták rajta – mennyire árnyékolja majd be az „évszázad államtalanítását”, az éppen befejeződő cseh kuponos privatizációt.

„A bőrfejűek úgy mentek be a rendőrségre, mintha hazamennének”

Kezdjük a végén, ez utóbbi állításnál. Az a két fiú is a csoporthoz tartozott – mondja ifjabb Farkas György. A bántalmazás tényén ez mit sem változtat. Mégis figyelmet érdemel, hogy a két fiatal a gyújtogatókéhoz hasonló, jellegzetes szkinhedöltözéket viselt, hogy csuklyává alakítható sapkát hordtak. Egyikőjük menekülés közben Farkasék házánál el is hagyta a magáét, s az azonosítás során ezt bizonyítani lehetett.

Kevés olyan célpont volt az előző kormány produktumai között, amit oly pontosan és oly sokszor telibe lehetett találni a kritikával, mint a kárpótlási jegyet. És kevés olyan kritikusa volt az előző politikai vezetésnek, aki nem élt ezzel a lehetőséggel.

Beszélő: Kedves Fodor úr, hogy a csudába került maga ebbe?

Fodor István: Azt én is szeretném tudni. Csiripelték a verebek néhány hete, hogy a miniszterelnöki hivatalhoz távozó Tóth András helyére én lehetnék az egyik jelölt, de igazából nem gondoltam, hogy ez az ötlet olyan stádiumba jut, hogy meg is kérdezik: vállalom-e. Váratlan volt a számomra. Jó, végre kapok valami testhez álló, politikával összefüggő feladatot, de miért pont a honvédelem?

Hosszú parlamenti pályafutása során a Honvédelmi Bizottságban soha sem volt. Katona volt?

Bevonultam.