B. Á. budapesti taxisofőr elmondása szerint január 11-én filmeket szállított egy Angol utcai cégnek, amely a Bódi Művek épületében bérel irodát. Míg parkolóhelyet keresett, a Bódi Művek biztonsági embere rászólt, hogy ne akadályozza a forgalmat. Nem akadályozom, próbálok felállni a járdára, válaszolta B. Miután leparkolt, kezében nagy kupac filmmel, slusszkulcsát a kisujjára akasztva sétált befelé. „Velem ne beszélj ilyen hangon”, állt elé az őr, majd, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, ököllel arcába vágott. B.

Határkő vagy nem határkő, a közvéleményt önmagában már az is feldúlta, hogy éppen a békés karácsony másodnapján, nyílt utcán, egy forgalmi dugóban manőverező Mercedesben agyonlőnek egy kisportolt fiatalembert, néhány órával később belelőnek egy tisztes belvárosi polgári otthon ajtajába, és a következő hajnalon, egy másik tarkón lőtt fiatalemberre bukkannak a budai Kongresszusi Központ mögötti Gesztenyéskertben.

Az önkormányzati választások idején a fél ország röhögött a kétszázhatvannyolc képviselőjelölttel bíró Baranya megyei apró falun, Alsószentmártonon, melynek összlakossága alig haladja meg az ezer főt. Pedig komikum helyett valami egészen mást kell látnunk a történtek hátterében: az elmúlt évtizedek településpolitikájának köszönhetően életképtelen helyzetbe jutó homogén cigány falut, a szociális ellátatlanságot, a százszázalékos munkanélküliséget.

Másrészről sem mondható sikeresnek a választás – állítja Lankó József plébános.

1964 táján kezdődött a reform, az „új gazdasági mechanizmus” kidolgozása. A későbbi elemzések szerint már az előkészítés során sok kompromisszumot kellett kötni.


A reformkoncepciót tizenegy albizottság dolgozta ki, mindegyik valamelyik részterület felelőse volt, és azután az általuk elkészített anyagokat kellett valahogy összehangolni. Világos volt, hogy az összes részterületet figyelembe véve nincs optimális megoldás. A koncepció kidolgozása és megvalósítása politikai kompromisszum keretében ment végbe.

Nyugatiak lettünk címmel kesernyés glosszát írt a Beszélő január 12-i számába HáBéA. Keserűsége, ha jól olvasom, annak szól, hogy a csecsen-ügyben rendezett tiltakozó demonstrációra csak kevesen mentek el az orosz nagykövetség elé, s azok is zömükben idős, roggyant ’56-osok, akik a grozniji orosz tankokról a Corvin közre asszociálnak, s ettől kellőképp fölmegy bennük a pumpa ahhoz, hogy a nagykövetség elé gyülekezzenek.

Csakugyan kevesen voltak. Ezt HáBéA-tól eltérően nem a képernyő előtt, hanem a helyszínen tapasztaltam, ama kevés „roggyant” tüntető egyikeként.

A rákellenes csodaszerek szabályos időközönként, jó két-három évente húznak el a magyar ugar fölött. Úgy tíz évvel ezelőtt a Kovács Ádám-féle Celladam okozott nagy izgalmat és felfordulást, majd jöttek a Béres-cseppek. Az előbbi azóta a feledés homályába veszett, utóbbi pedig megvetette egy gyümölcsöző üzleti vállalkozás alapjait, de az eredeti szer rákellenes hatásáról ma már szó sem esik. A halandó emberek, mindenekelőtt azonban e szörnyű kórban szenvedők és hozzátartozóik ismét csodaszer és remény nélkül maradtak.

Most, hogy naponta látjuk a csecsen főváros bombázását, megint az a kérdés izgat mindenkit: nekünk kell-e félni az oroszoktól? Mit akar velünk az orosz külpolitika? Mennyire borzolja a kedélyeket, például NATO-tagságunk kilátásba helyezése?

Egy Duma-képviselőtől hallottam a minap: „Én azt kívánom, hogy csak lépjenek be mihamarabb a NATO-ba a közép-európai országok, akkor legalább a NATO pillanatok alatt szétesik, működésképtelen lesz, mi meg nyugodtan alhatunk.” Komolyra fordítva a szót: az új orosz Közép-Európa-doktrína nyilvánvalóan még csak most körvonalazódik.

 
A választási eredmények átfogó koalíciós megállapodásra késztették Demszkyt és az MSZP-t. Amint ismeretes, hamar megegyeztek abban, hogy a két párt két-két főpolgármester-helyettest ad. Január végéig kell elkészülnie a középtávú fővárosi program „téziseinek”, a részletes program pedig júniusban kerül majd a képviselők elé.

Várható, hogy erősödik a „végrehajtó hatalom” a közgyűléssel szemben.

A független kisgazdák a párt megalakulásának szép, kerek, 87. évfordulója alkalmából február 1-jétől aláírásgyűjtésbe kezdtek, népszavazás kiírására. Az FKgP története folyamán mindig a parlamenti elnökválasztás mellett állt, nem úgy most.

A 27 éves I. bölcsőjét például – ma női ruha- és divatáru-kereskedő egy alföldi középvárosban, s vállalkozását mindenféle bankhitel, valamint családi támogatás nélkül alapította, a lehető legigazibb salf made man tehát – egy alföldi kisváros igen szerény, tisztes szakmunkáscsaládjában ringatták.