Skip to main content

Belföld


A miniszterelnök úr augusztus 20-a alkalmából interjút adott a Magyar Hírlapnak. Egyebek mellett megkérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy az ellenzék elégedetlen a médiával kapcsolatos döntésekkel. „Az elmúlt hetek… azt bizonyítják, hogy beköszöntött a médiabéke. És számomra ez a fontos, nem pedig az, miként vélekedik minderről az ellenzék.” A miniszterelnök úrnak sajátos és veszélyes elképzelései vannak a médiabékéről.


1991. december 6-án, a független Ukrajna megszületése után és a Szovjetunió kimúlása előtt néhány nappal Antall József Moszkvában és Kijevben járt, s néhány óra alatt aláírt három alapszerződést. Egyet a Szovjetunióval, egyet Oroszországgal és egyet Ukrajnával.


Az évi rendes nyugdíjemelések körül mindig dúl némi vihar, idén azonban különösen. Éppen lapzártakor vetette el az ÉT is (a nyugdíjbiztosítás önkormányzatának elnöksége után) a kormány javaslatait, miszerint a törvényben előírtnak megfelelő, az egész ’94-es évre érvényes 8%-os emelés húzódjék át ’95-re, amikor várhatóan nem is emelkednének a nyugdíjak, s csak két hónapit fizessen ki visszamenőleg a Nyugdíjfolyósító idén, avagy fizessen egész évre, de csak 1–2%-ot.

Összeállításunkban a nyugdíjrendszer problémáiból világítunk meg néhányat.





Szlovákiában enyhe szkepszissel tekintenek a szlovák–magyar alapszerződés ügyére, s nem titkolják, hogy belátható időn belül nem kerül sor látványos fordulatra. A még egy hónapig hivatalban lévő Moravcík-kabinet már biztosan nem tesz semmit, s hogy mi lesz a választások után. ma még senki sem meri megjósolni.


Nem tartozom a magyar külpolitika titoktudói közé, ennélfogva nem tudom, hogy a magyar–szlovák alapszerződés milyen gyakorlati problémákat vet fel. Ismerem viszont azokat a véleményeket, amelyek szerint az ügy „föl van nagyítva”, hiszen a szlovákok határrevíziós félelmei alaptalanok, Duna-ügyben jó megoldás most már nincsen, ami pedig a magyar kisebbség helyzetét illeti, az alapvetően nem a két ország közti megállapodástól függ, hanem a szlovák belpolitika alakulásától.


„Az az igazság, Kijev már azt is elfelejtette, hogy valaha léteztek ígéretek az alapszerződésben” – legyint a kárpátaljai magyarok egyik vezető politikusa az ukrán–magyar alapszerződésre, mely ott máig tartó viharokat kavart, itt pedig az Antall-kormányt sodorta kis híján teljes válságba.


Mivel az idő múlik, s az emlékezet halványul, idézzük fel röviden, mi is történt az ország délkeleti csücskében, e félig románok lakta nagyközségben 1992. szeptember 7-én és 8-án!

7-én, hétfőn este, valami dinnyeadomány kapcsán a nagy erejű cigány Csurár testvérek a rokonság bekapcsolódásával verekedésbe keveredtek a szomszédban lakó idős Gulyás Mihállyal és rokonaival. Az ellenségeskedés nem volt egészen új keletű.



Az embert romantikus álmai késztetik úti célja megválasztására. Az álmok megvalósításának anyagi, fizikai, időbeli akadályai vannak. Ami megvalósul belőlük, az mindig tele van a „nem így képzeltem” kielégületlenségével. De ha jól szimatolunk, ha hegyezzük a fülünket, így is rábukkanunk a beteljesülés egy-egy gyönyörteljes pillanatára.

Észak felé

A fejlett turisztikai ipar tökéletesen ismeri az ember titkos vágyait – szomorú dolog ez a titkos vágyakra nézve. Gyerekkoromban imádtam Knut Hamsun Csavargók című regényét.





Szokatlanul nyers volt a Horn Gyula pozsonyi vizitjének napján (augusztus 5.) megjelenő Népszabadság cikkének címe: Bős, a rendszerváltás trójai falova. Tanács István Nemcsók János szocialista képviselővel, a környezetvédelmi bizottság alelnökével készített interjújának fő sugallata ez: a szlovák–magyar dunai vízlépcső ellenzése, ami a magyarországi építkezés leállításához vezetett 1989-ben, az MSZMP-vel szembeni politikai trónkövetelők taktikai játszadozása volt csupán. Ennek a politikai játszmának köszönhetjük a Szigetköz mai kiszáradását.

Interjú Hanák Gáborral, a Duna Tv főigazgató-helyettesével


A médiatörvény előkészítését szolgáló tárgyalások alapján milyen jövő várhat a Duna Tv-re?

Az egyik variáció a Duna Tv autonómiájának megőrzésével egy olyan főosztályszerű önállóságot javasol az MTV struktúráján belül, ahol hétórányi adásidőt biztosítanának naponta azokra a különleges közszolgálati feladatokra, amit a Duna Tv ellát.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon