A „terhek megosztásának” koncepcióját a Fidesz képviselte legkövetkezetesebben a választási kampány során, és utóbb publikált cikksorozatában ezt osztja a neves közgazdász, Kornai János is. Ennek az a lényege, hogy a kormány önkéntes bérkorlátozást kérne a szociális partnerektől, mindenekelőtt a szakszervezetektől. Alacsonyabb bérekkel versenyképesebbek vagyunk a külföldi piacokon.

A Fórum frakciója a parlamentben – talán épp Szabó Iván frakcióvezetőnek is köszönhetően, de a két kormánypárt ügyetlenkedése kínálta lehetőségeket kitűnően kihasználva – úgy tűnik, megtalálta a helyét. A két lehetőség közül, hogy a vélt régi dicsőségein csámcsogó, az ország legkisebb óriás, vagy egy szorgalmas, éles szemű, az ország legnagyobb törpe frakciója legyen, a második, a szerencsésebbik, vagyis az utóbbi mellett döntött.

1988


Megkezdődik a szakszervezeti rendszer átalakulása.

Május 16-án megalakul az első független szakszervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ), majd ennek riválisa a Tudományos Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ), ősszel további független szakszervezetek létesülnek, megalakul a Szolidaritás Munkásszövetség, megszerveződnek az első munkástanácsok.

Az ÉT már elfogadta a TGM-et! E rejtélyes mondat annyit jelent, hogy az Érdekegyeztető Tanács egyetért a kormány által szorgalmazott Társadalmi-Gazdasági Megállapodás menetrendjével, tárgyalási témáival. Lapunk az érdekegyeztetés közelmúltját és mai buktatóit tekinti át. Az Újra együtt című írás az érdekkonfliktusok politikai összefüggéseit elemzi, a Még egy bukkanó… a munka világa szereplőinek hosszan tartó helykeresését mutatja be.

Van benne egy kis provokatív íz, ahogy az MSZP merészen újra és újra előtérbe tolja Baráth Etelét, aki a rendszerváltás előtti utolsó kormány tagja volt a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkárának minőségében. A jeles építész és menedzser azonban nem e szerepköréből kifolyólag szimbolikus figura, inkább mint az Expo rámenős profilgazdája vált széles körben ismertté. Barsiné Pataky Etelka előtt ő volt 1990. március 1-jétől 1992.

„Jelentem: értettem! A rendőrségnél nincs vita, parancs van” – mondta Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány a parlament önkormányzati bizottsága tagjainak. Boross Péter belügyminiszter elégedett mosollyal bólogatott.

Tisztviselő, gumibottal

„Jogállamban a rendőrök nem katonák, hanem magasan képzett állami tisztviselők” – így az SZDSZ „kék könyve”, A rendszerváltás programja.

Az idős asszony nyugdíját a polgármester asszony intézte el. Ő szedte össze a jogosultsághoz szükséges munkáltatói igazolásokat.

A festői szépségű, százhatvan fős falu gyámolításra szorul. Az osztott tantermes iskolán kívül más közintézménye nincs, a vegyesbolt megszűnt, tömegközlekedés alig, a külvilággal csak egy segélykérő telefon köti össze. Az önkormányzat pályázati pénzforrások segítségével igyekszik biztosítani a létfeltételeket; így került a falu birtokába egy Toyota kisbusz, amellyel bevásárolnak, gyógyszereket hoznak, vagy éppen orvoshoz viszik a betegeket.

A Budapesti és Pest Megyei Nyugdíjigazgatóság Fiumei úti épülete rossz állapotban van: szerkezeti hiba miatt a kupola alatti tér használhatatlan. Emiatt a házban közlekedni nem kis feladat. Nem árt, ha az ügyfél járatos a tájékozódási futásban, vagy kötélből vannak az idegei. Egyébként aligha jut el a keresett szobába. Az intézmény dolgozói is alaposan megfontolják, melyik kerülő útvonalat válasszák – mondjuk – az irattárba menet.

Egyébként is nagy a rumli.

Nyugdíjrendszerünk ezer sebből vérzik, a napi figyelem mégis mindig csak azokra a problémákra irányul, amelyek gondot okoznak a pénzügyi kormányzatnak. Most éppen az az ügyeletes téma, hogy a béreket vagy az árakat kövessék-e a nyugdíjak. A probléma története dióhéjban a következő.

Kezdetben vala, hogy a reálbérek emelkedtek, a nyugdíjak azonban nem követték az inflációt, a nyugdíjasok relatív és abszolút helyzete romlott.

Nyilatkozat

Alulírott, aláírásommal támogatom azt a kezdeményezést, hogy a Bábolna Rt. irányítását Dr. Burgert Róbert vegye át. Ettől azt várjuk, hogy megszűnik a Bábolnán tapasztalható pazarlás, a vezetők és beosztottak közötti érdemtelen különbség, az állam vagyonát nem használják tovább egyéni célra, és Bábolna neve – amit ő tett naggyá – vezetésével visszanyeri méltó rangját a világban – hangzik a kissé szocialisztikussá és patetikussá sikeredett szöveg. Érdemes jól megnézni, mert talán ez az egyetlen vitathatatlan tény az egész történetben.