Skip to main content

Gazdaság és társadalom

A színházak finanszírozásáról


A fővárosban a rendszerváltás előtti utolsó évad vége felé, az 1989. május 17-e és 23-a közötti héten 25 intézmény 32 játszóhelyen 110 darabot 177 alkalommal adott elő. 1995. május 18-a és 24-e közötti héten 32 intézmény 48 játszóhelyen 139 darabot 200 alkalommal adott elő. A magyarországi színházi előadások felét a fővárosban tartják, a nézők több mint fele, kb. 55%-a fővárosi előadást néz.

Roma politikatörténet


Amíg az archaikus vonásokat mutató hagyományos életformák túlsúlya jellemezte a roma társadalmat, addig a modern értelemben vett politikai szerveződés lehetősége fel sem merülhetett, de a hagyományos életkereteknek a 60-as évek elején felgyorsuló bomlása, a munkaerőtartalék-státus és a pártállam társadalmi és politikai viszonyai sem kedveztek ennek.

Az űr

Egy 1961-es párthatározat szerint: „A cigánykérdés megoldásával kapcsolatban még számos helytelen nézet érvényesül.




– Az evangélikus egyház mai dilemmái –


Az evangélikus egyház valamikori püspök-elnöke, dr. Káldy Zoltán, nem lévén járatos a magyar szlengben, és nem sejtve a jövő szivárványos vitáit, előszeretettel használta kedvenc fenyegetését: „Amíg meleg vagyok, ezt nem engedem!” Például azt, hogy valamelyik papja, azaz a rá bízott nyáj valamely fekete – és nem piros – báránya olyat tegyen, ami a „Kádár–Káldy–Kállai-trojka” harmóniáját fenyegetné a Parlament folyosóin.

A Magyarországi Református Egyház elmúlt hat évéről


Egyház és világ

Az egyház és társadalom („világ”) viszonyát a protestáns teológia sokféleképpen próbálja és próbálta leírni, de mindezen modellek közös sajátsága, hogy a cselekvő, az „ágens” fél mindig a hívők közössége, helyesebben a rajtuk keresztül munkálkodó Isten.

Az egyház léte kihívás a „világ” számára, mert az általa hirdetett evangéliumban Krisztus szólítja meg az emberiséget.




Székesfehérvári képek


Schiffer a Videotonban kezdett el forgatni 1991 nyarán, amikor a fölszámolás sorsára jutott vállalatcsoport megrendelések hiányában állásidőre küldte munkásait. Mintha a fölszámolók és menedzserek maguk se hitték volna el, hogy közeleg a dráma – de aztán, ’91 novemberében, ’92 első felében megtörténtek a tömeges elbocsátások. A konszernt időközben megvásárló Széles Gábor és társai 6000 fő alkalmazását vállalták, szemben a pár hónappal korábbi 15 000-es létszámmal (Beszélő, 1991/50, 1994/30.).


Munkanélkülinek lenni márpedig elég nagy baj. A védtelen, jogaikat nem ismerő munkanélkülieket leplezetlen ellenszenv vette körül.


Lengyelországban – miként mindenütt a térségben – fikcióvá vált az ingyenes orvosi ellátás, amelyet az alkotmány garantál a lengyeleknek: a betegek maguk veszik meg a fecskendőket, az injekciós tűket, a vattát; külföldön vagy kórházon kívül szerzik be a gyógyszereket; s persze komoly pénzeket fizetnek a kezelésekért, az operációkért és az ápolásért is. Aki teheti, magánklinikákon vagy az állami kórházakban magánpénzekből fenntartott alapítványoknál kezelteti magát, a kórházak pedig azt igyekeznek kihasználni, hogy a más körzetből érkező betegektől hivatalosan is kérhetnek pénzt.


Ha a parlament elfogadja a kórházak átmeneti finanszírozásáról szóló javaslatot, amely szerint a Tb-Alapok 1995-ös költségvetésének elfogadásáig az intézmények a tavalyi járandóságuk időarányos részének 10%-kal megnövelt összegét kapják, jószerivel el is költik azt a pénzt, amivel az Egészségbiztosító gazdálkodhatna. A lassan több mint elég 1995-ös költségvetési javaslat egyik változata sem tervez 10%-nál sokkal nagyobb forrásnövelést a fekvőbeteg-ellátás rovatában.

Beszélgetés Berecz Jánossal


Mi magyarázza, hogy az 1988. májusi pártértekezlet után fél évvel a pártvezetés szakított az ott elfogadott állásponttal, mely szerint a pluralizmust az egypártrendszer keretei között kell megvalósítani, és elfogadta a többpártrendszert? Egyáltalán, hogy képzelték akkor a többpárti jövőt?

A pluralizmus kifejezés az MSZMP szótárában először kb. 1986 táján került elő, amikor is a szűk vezetés számára világossá vált, a tömegek pedig a bőrükön érezték, hogy a XIII. kongresszus irányelve alkalmatlan arra, hogy a gazdasági krízisből kivezesse az országot.


A főváros készülő Általános Rendezési Terve


„Körülállták a terepasztalt, és ide-oda rakosgatták a panelházakat” – emlékezett megértő iróniával hatvanas évekbeli várostervező kollégáira Konrád György néhány héttel ezelőtt egy tévés stúdióbeszélgetésen. Az író – Preisich Gáborral, Budapest egykori főépítészével vitatkozva úgy érvelt, hogy nemcsak a pártvezetők, de a mérnökök is korlátlannak gondolták város- és társadalomtérvezői lehetőségeiket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon