Skip to main content

Gazdaság és társadalom


Néha az utca embere is megszólal, elpanaszolja nehéz gazdasági helyzetét, és a feketézőkre mutatva drasztikus intézkedéseket követel az illetékes szervektől. Az illetékesek készségesen elismerik, hogy a helyzet komoly, de a törvényhozókra hárítják a felelősséget, joghézagokra és meg nem alkotott törvényekre, rendeletekre hivatkozva.

A borsodi vaskohászatról


Az 1994. december 18-i kormányülésen hozott határozat és annak sajtóvisszhangja erősen megosztotta a hazai ipari és közgazdász-társadalmat. Többen kétségbe vonták a kohászatra fordítandó támogatás célszerűségét, az ipari szakemberek és a hozzájuk közel álló közgazdászok pedig örömmel vették.


1991-ben 500–500 millió forintot szánt a kormány az egyes „válságövezeteknek”. Előbb azonban Bod Péter Ákos akkori ipari miniszter elnökletével ún. „kihelyezett kormánybizottsági ülésen” tárgyaltak az érintett megyék vezetőivel a pénz felhasználásáról. Nógrád megye 1991. szeptember 18-án került sorra, Szécsényben tartottak kihelyezett kormányülést. A zárt megbeszélésen Korill Ferenc, a Nógrád megyei közgyűlés elnöke és a megye házi tanácsadója, Csanády Lili – a többségében osztrák érdekeltségű Access Bt.


A háború előtt a dél-kelet borsodi falvakból maximum két óra alatt Nyíregyházára juthatott az utazni vágyó azon a vonalon, amely a Kenézlő Balsa közötti Tisza-hídon futott át az egyik megyéből a másikba. Ezt a műtárgyat 1944 őszének egy napján előbb a napi rutin szerint végigsepregették, majd a levegőbe röpítették. A valamikori hídfők közt azóta komp közlekedik.


Nagy-Britanniában a konzervatív kormány hatalomra kerülése óta eltelt másfél évtizedben 50 – összesen egymillió munkavállalót foglalkoztató – céget tereltek át a magánszektorba, amiből az államnak 50 milliárd font bevétele származott. Az elmúlt öt évben a magánosítás feszített tempója lassult. Nemrégiben regionális elektromos művek részvényeladási kampánya hozta lázba a brit befektetőket.


Valamikor talán el lehetett hinni, hogy Budapest közlekedését „csőd”, „végveszély”, „katasztrófa” fenyegeti, ha nem épül fel a Lágymányosi híd. Most azonban tapasztalhatjuk, hogy – ha nem is jelentősen, de határozottan – enyhült a forgalmi nyomás a Petőfi hídon és környezetében, méghozzá egy innen 10 km-re délre felépült új híd, a Hárosi híd, illetve az M0-ás déli szakasza jóvoltából.

Államháztartási reform Magyarországon


Az indirekt bürokratikus irányítás állama

A klasszikus tervgazdaságban az állami költségvetés szerepe igen csekély. Az állam pénzügyei, ahogy általában a pénzügyi folyamatok, másodlagos jelentőségűek. A naturális szemléletű gazdaságban a direkt, közvetlen bürokratikus irányítás a meghatározó.

A piaci szocializmus magyarországi kísérlete a gazdaság szereplői közötti kapcsolatok koordinálásában a korábbinál jóval nagyobb szerepet szánt a piaci, pénzügyi kapcsolatoknak.




A vasutas-szakszervezetek álláspontja


A Pénzügyminisztérium valóban erőltetett menetet diktált, mert egy héttel később, október 27-én a kormány elé került a javaslat. A Vasutas Dolgozók Független Szakszervezeti Szövetsége kétségbeesett tiltakozásba kezdett. Szerintük a kormány szándéka szerint 1995-ben 900 km szárnyvonalat számolnának fel, a későbbiekben pedig 3900 km vasútvonal sorsa kérdőjeleződne meg. A hírt követően napok alatt országos méretű tiltakozási hullám bontakozott ki.

Fővárosi szociális rendeletek


Jövedelemhatár

Segélyben általában az alacsony jövedelműek részesíthetők; az alacsonynak számító jövedelem határát a törvény előírásai mellett a helyi önkormányzat szabályozhatja. A szabályozás azonban korántsem egységes.

A XX. kerület minden ellátási formánál a létminimumszintű jövedelem alatt húzta meg a segélyezhetőségi határt. A másik végletet az I. és XII.





Ha jól értem, a közlekedési tárca szakemberei sajnálatos indiszkréciónak tulajdonítják, hogy akkora vihar tört ki a kormány vasút-racionalizálási tervei körül, mint amekkora kitört. A koalíciós pártok programjait halálosan komolyan gondoló kormányzati emberek, mielőtt kormányhatározatot fogadtak volna el, konzultáltak az érdekképviseletekkel. Elvégre széles körű társadalmi-gazdasági megállapodást szerettek volna a kormányzó pártok, és partneri kapcsolatot ígértek a társadalomnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon