Március 20-án csöngött a telefon a szerkesztőségben. A felháborodott Bársony András, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt a vonal túlsó végén, aki elfogultsággal vádolt bennünket, és megkérdezte, hogy hajlandók vagyunk-e kommentár nélkül közölni az ő hozzátenni valóit.

Az el nem küldött levél

Szívesen, akár azonnal – válaszoltuk – bár az újabb cikket a másnap lezárandó lapszámból már nem vesszük ki. De hát az amúgy sem kommentár. Akkor inkább megvárja ezt is – válaszolta Bársony András –, és a kettőre együtt reagál. Azóta sem érkezett tőle semmi.

A privatizációs bevételek 1994-ben fokozott jelentőségre tettek szert: azóta még a korábbinál is nagyobb mértékben kívánják a költségvetési kiadások fedezetére fordítani. Ezért ha a realizált bevételek elmaradnak az előirányzatoktól, vagy ha a készpénzbevétel aránya számottevően csökken a privatizációs bevételeken belül, akkor ez közvetlenül rontja a költségvetés helyzetét.

Az iskola a Hármashatár-hegy oldalában, az erdő alján, meredek lejtő tetején bérelt családi házban működik. A látogatót itt nem a megszokott iskolakép fogadja. Nincs csengő, nincs hagyományos értelemben vett tanári szoba, s a tanteremül szolgáló szobák között sincsenek merev határok. Tanárok és gyerekek együtt készülődnek az előttük álló napra. Ezt a hangulatot sugallja a ház falán lévő felirat is: Carpe diem! – Ragadd meg a napot! A Kincsesház esetében ez azt is jelenti: Ne hagyd elveszni a gyerekben rejlő lehetőségeket, segítsd kibontakoztatni a képességeit!

Most utólag elárulja-e, melyek voltak azok a feltételek, amelyek mellett, ha két hónapnyi gondolkodás után is, de igent mondott a miniszterelnök fölkérésére, miszerint legyen ön a jegybank elnöke?

Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne kelljen kettétörni a megkezdődött növekedést, és ennek érdekében az államháztartás hiányát három év alatt fokozatosan, de nagyon nagy lendülettel mérsékeljük. Az árfolyam-politikában nagyobb önállóságra törekedtem.

A fontos az, helyesek-e az elvek, nem pedig annak a hamis sémának az ismételgetése, amely szerint a politikai gyakorlatban a közjóról alkotott vetélkedő elképzeléseink egyaránt megpimpósodnak, méghozzá szükségképpen. Ha a közjóról alkotott politikai elvrendszerek elkerülhetetlen sorsa a penész és a rothadás, akkor nem érdemes közügyekről ésszerűen gondolkodnunk. Ha pedig a fönnálló (a status quo) racionális bírálata lehetetlen vagy értelmetlen, akkor nem marad más, mint a jelenlegi állapotok spontán, lassú változásában bizakodni.

Minden alkotmány a megelőző hibájával perel. A hatályos alkotmánynak valóban van egy, szövegszerűen is 1949-ből származó hibája: nem képes a hatalommegosztást biztosítani. Ennek gyakorlati következménye, hogy jelenleg semmi tényleges akadálya a demokratikus kabinet- és pártdiktatúrának, amit a parlamenti felsőbbség alkotmányban rögzített eszméje mozdít elő.

Az alkotmány 19. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

Nem Pesten történt, amit hallotok; ott ily regényes dolgok nem történnek.

Egy önkormányzat felkent tagjai még szilveszteréjen is együtt ülének. Együtt, mondom, serényen osztozván a gondon, ámbár csak ketten valának – se ökör, se szekér, se csillag –, kik közhasznú dologban terhelék a kiszolgált vébétitkári pamlagot: a jegyzőnő, egy húszas hajadon s vele a községi agrárügyek éber gazdája, kit a helybéliek maguk közt csak „ Mezőlesinek”  neveznek.

Hát aztán? – kérdezheti a kedves olvasó. – Ugyan mi ebben a kivetnivaló?

Ágyrajárás helyett

A kerepestarcsai szállás ma még nem a lefektetett alapelvek alapján működik. Ide olyan külföldieket helyeznek el, akik ellen a kiutasító határozatot nem lehet nyomban végrehajtani, mert mondjuk a visszazsuppolás célországa túl messze van, vagy mert az háborús terület. Az idegenrendészeti törvény szerint kötelezni lehet az efféle szerencsétleneket a kijelölt helyen való tartózkodásra. Elméletileg ez lehet akár saját lakás is, de a bosnyák vagy hutu menekült ritkán rendelkezik magyarországi lakkal.

A spontán módon összeálló kultúrellenzéki (amelybe nemcsak a tényleges ellenzék tartozik) narratíva szerint a minisztérium által előterjesztett NAT, a maga voluntarista, radikálisan újító vonásaival, szerves részét alkotja az SZDSZ kulturális offenzívájának. Pedig Horn Gábor jó előre jelezte, hogy a szakma határozott elutasítása esetén nem fogják az iskolareformot keresztülerőltetni.

Nyugat-Európában számos nagyváros önálló drogpolitikát alakít ki, ami adott esetben nem azonos az országos drogpolitikával. Van-e Budapestnek saját drogpolitikája?

1990-ben Frankfurt, Hamburg és tán Zürich az ún. frankfurti egyezményben rögzítették saját követendő magatartásukat azon tapasztalatok alapján, melyek szerint a szigorú tiltás, a prohibíció melegágya a bűnözésnek. Ezzel ellentétben az európai fővárosok egy nagyobb csoportja, 22 nagyváros a stockholmi egyezményben a kemény tiltást, korlátozást tartja követendőnek.