900 km vasútvonal megszüntetését (Beszélő, 1994. 48. sz.) – illetve a forgalom szüneteltetését – kívánja megakadályozni a Nemzeti Mozgalom a Vasútért néven alakult munkacsoport, amely hétfőn ismertette álláspontját a sajtóval.

A MÁV-nál nem reprezentatív Független Vasutas Szakszervezet szerint porhintés „átmeneti forgalomszüneteltetésről” beszélni, ha egy szakaszon egyszer nem jár többé vonat, a síneket végérvényesen benövi a gaz.

Képzeljünk el egy kőgátat, amely a Duna elrekesztése miatt igen erősen megcsappant sodrú Dunát s egyúttal a szlovák–magyar határt metszi keresztbe. Ha ez a kőgát a Duna vize alatt húzódik, s ekként a folyó átbukik fölötte, fenékküszöbnek nevezett objektumról van szó; míg ha koronája kiáll a vízből, mederelzárás történik, ami csakis a dunakiliti átvágással szemközt, a természetes ágban, a duzzasztómű üzembe helyezésével lehetséges.

Megy vagy marad?

A Román Nemzeti Bank elnöke, M. Isarescu elévülhetetlen érdemeket szerzett a külföldi sajtó és főleg a nemzetközi pénzintézetek jóindulatának és támogatásának megszerzésében. Neki köszönhető a Nemzetközi Valutaalap (FMI) által kiállított majdnem kitűnő bizonyítvány: „Románia 1994-ben komoly sikereket ért el (inflációfékezés, gazdasági növekedés), igaz, az utóbbi hónapokban leállt a privatizálás.” Ennek ellenére (vagy épp ezért?) a kormánypárt és partnerei frontális támadást indítottak ellene – a Nagy-Románia Párt elnökét, C. V.

Széles e világon mindenki magyar, akinek valamely őse magyar volt. Persze az a három-négy millió ember, aki a szomszédos országokban él és magyarul beszél, mégse magyar állampolgár: ők, illetve felmenőik nemzetközi döntések következtében elvesztették az állampolgárságukat. Magyar állampolgár ellenben a jus sanguinis, a vér joga alapján, az az amerikai, brazil és török, akinek az őse Magyarországról elszármazott olajbányász volt Texasban, favágó az Amazonas-vidéken vagy táncosnő Isztambulban. Nem is tizenötmillió magyar él e földtekén, hanem legalább ötvenmillió.

Nyílt levél KUNCZE GÁBOR miniszter úrhoz

Tisztelt miniszter úr!

Romániai magyar vagyok, és mint ilyen, szeretném felhívni jelen levelemen keresztül az Ön figyelmét egy olyan törvénytelenségre, ami minket, erdélyi magyarokat nemcsak fájdalmasan érint, hanem egyszersmind fájdalmasan megaláz. (…)

Élve az érvényben lévő törvények szabta jogával, sok erdélyi magyar, végre teljes értékű állampolgárnak akarva érezni magát, kérte az újrahonosítását, hiszen rendszerint felmenői évszázadokra visszamenően magyar állampolgárok voltak.

Az 1957. évi V.

Néha az utca embere is megszólal, elpanaszolja nehéz gazdasági helyzetét, és a feketézőkre mutatva drasztikus intézkedéseket követel az illetékes szervektől. Az illetékesek készségesen elismerik, hogy a helyzet komoly, de a törvényhozókra hárítják a felelősséget, joghézagokra és meg nem alkotott törvényekre, rendeletekre hivatkozva.

Az SZDSZ ugyebár kormányzó párt, s az SZDSZ Országos Tanácsa (OT) – az alapszabály szerint – a stratégiai döntések kimunkálására választott testület. Azt is tudjuk immár mindahányan, mióta gyakorló demokraták lettünk, hogy egy testület elnöke erőteljesen befolyásolhatja a profilt, vagy ha súlytalan, akkor az egész testületet szorítja ki valami súlyosabb a formális funkciójából. Nem teljesen érdektelen tehát, ha az SZDSZ OT elnököt választ. Általában élénk érdeklődés övezi, mikor a pártokban efféle történik.

1.

Az út bal oldalán hárman megyünk. A két cigány asszony hatalmas batyut visz a hátán. Hetenként többször is átvonatoznak a szomszéd faluba, hogy a kukákból összeszedjék a kidobott kenyeret a disznóknak. Ezt saját falujukban szégyellnék megtenni, hiszen a gázsók kicsúfolnák őket azért, mert úgymond, guberálnak.

A másik oldalon idős parasztasszony halad velünk párhuzamos irányba. Sűrűn nézeget felénk, majd egyszer csak átkiabál:

– Erzsikém!

„squat: 2.

A tudás hatalom. Az iskolázottság munkalehetőséget, magasabb keresetet, a család és életforma stabilitását, magasabb várható életkort, jobb egészséget, a politikai érdekek jobb képviseletét, a diszkrimináció leghatásosabb ellenszerét jelenti. A tudatlanság hatalomnélküliség, s mindaz, ami ezzel együtt jár: munkanélküliség és alacsony kereset, szegénység és kiszolgáltatottság, széthulló család és rossz egészségi állapot, korai halál, a politikai érdekképviselet hiánya, diszkrimináció. A cigányok iskolázatlanok.