Skip to main content

Külföld


Január 30-án két fanatikus iszlám-kamikaze robbantott fel mintegy 130 kilónyi trotilt egy algíri belvárosi rendőrkapitányságon (42 halálos áldozat, 256 sebesült); február végén az algíri óváros szomszédságában fekvő Serkadji-börtönben fellázadt fundamentalista foglyok négy őr torkát vágták át, tizenkettőt megsebesítettek, további hetet pedig túszul ejtettek; március 10-én hajnalban – egy rendőr lakása közelében – szintén pokolgép robbant, s csak a csodával határos, hogy a rendőr családja ellen tervezett merényletnek nem volt halálos áldozata, „mindössze” 63 sebesültje.

A nagy akc



„A magam részéről az unió híve vagyok” – John Major brit kormányfő
„A magam részéről Ulster polgára vagyok” – Gerry Adams Sinn Fein-vezető


Észak-Írországban – ahol csaknem három évtizeden át parázslott a polgárháború – már több mint fél éve érvényben van az a tűzszünet, amelyet a smaragd sziget egyesítéséért küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) hirdetett ki, és amelyhez a Nagy-Britanniával való uniót fenntartani kívánó protestáns félkatonai csoportok közös parancsnoksága is csatlakozott.



Három évvel ezelőtt e napon Ankarában – minden szertartási szándék nélkül – olyan volt NDK-s tankokkal lőttek a kurd tüntetők közé (német Bundestag-képviselők szeme láttára), melyeket Németország ajándékozott Törökországnak és Görögországnak (a német hadügyminisztert menten leváltották). Az idei kurd újévre a török hatóságok igazán kitettek magukért: nagy létszámú (török adatok szerint 35 ezer fős, kurd adatok szerint legalább 100 ezer fős) török katonai alakulat lépte át az iraki határt, s támadott meg kurd bázisokat a „terrorizmus elleni harc” jegyében.

 
A viszályok, viták ellenére sem bánták meg a szlovákiai magyar pártok, hogy közösen indultak a tavalyi parlamenti választásokon: végül is a szlovákiai magyarok 90-95 százaléka a mai Magyar Koalíció pártjaira, vagyis a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra, az Együttélés Politikai Mozgalomra és a Magyar Polgári Pártra szavazott. Az alapkérdésekről vallott egység volt az egyik kulcs a mégoly sok kompromisszumot tartalmazó alapszerződés elfogadásához is.


„Előttünk a halál!” – hirdetik már nevükkel is a kurd nemzeti felkelők, akik a muzulmán Törökország ellen harcolnak az önálló Kurdisztánért. „Emberek, akik szeretik a halált” – jellemzik vezetőik az algériai iszlám állam megteremtéséért harcolókat. Oroszországban még kérdés, hogy sikerül-e megállítani az agresszív iszlám fundamentalizmus expanzióját, Bulgáriában már legfeljebb csak utóvédharcot folytathatnak nagyrészt asszimilált muzulmánok.


„Horn és Meciar elvégezték azt a munkát, amire több generáció nem volt képes” – ezzel a szalagcímmel jelentette be a kormány szócsövének számító, szélsőségesen nacionalista Slovenská Republika napilap az alapszerződés megkötésének hírét. A lap szerint az aláírás aktusa Párizsban végre „pontot tesz azon viták, veszekedések és ellentétek végére, melyek több évszázad óta sújtják a két nemzetet.


„Az észt ember nemzeti eledele a másik észt ember” – ezzel az ősi közmondással jellemezte az észtországi helyzetet egy orosz lap, arra utalva, hogy miután megszűnt a „közös ellenség” (1994.

Neményi László


„Nem lehet egy éveken át láncon tartott, megnyomorított személyt felszabadítani, a rajtvonalra állítani, azt mondani neki, nosza, szabadon versenyezhetsz a többiekkel, és egyúttal azt gondolni, hogy tökéletesen igazságosak voltunk.” Lyndon B.


„Magyarország NATO-csatlakozása a szuverén magyar döntéstől függ” – ezzel a senkit semmire nem kötelező mondattal zárta le egyelőre reménybeli NATO-tagságunk kérdését Jelcin elnök Horn Gyulával folytatott moszkvai tárgyalásain. Hogy ez mekkora siker, illetve siker-e egyáltalán, nehéz megmondani. Hallhattunk már hasonlóan engedékeny választ korábban is az orosz elnöktől, épp Lengyelország NATO-tagsága kapcsán, ám az engedékenység akkor épp egy hétig tartott…

Aligha dönthető el e pillanatban, mit is akar voltaképp Oroszország: birodalmat vagy békés reintegrációt?



Egy tizenkilenc éves pincérlány az éjjeli műszak befejezése után kocsijában hazaindult, de nem érkezett meg. A rendőrség nagy erőkkel nyomozásba kezdett, másnap a lányt holtan találták egy patak vizében – baleset áldozata lett. Egy nappal később egy izraeli katona tűnt el, útban a bázisa felé.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon