Jan Maria Rokita, Hanna Suchocka kormányfő egykori kabinetfőnöke szerint a lengyel politikai palettán jelenleg négy alapszín található: a posztkommunista vörös, a parasztpárti zöld, a Demokratikus Unió (UD) és a Liberális Demokrata Kongresszus (KLD) egyesüléséből létrejött Szabadság Unió (UW) kékje és a lengyel jobboldali pártok feketéje. Az 1993. szeptember 19-i választások óta a magyar tömegkommunikáció figyelmét szinte kizárólag az első kettőre összpontosította.

Az áldozatok nagy száma, a szívfacsaró tény, hogy közöttük kisgyerekek is vannak, részben magyarázatul szolgál az egész Amerikát fejbe kólintó megrendülésre.

Olvasóink eddig főként lapunk állandó pozsonyi szerzőjeként ismertek, most nemrég megválasztottak a szlovákiai Magyar Polgári Párt (MPP) belpolitikai alelnökévé. Megvalljuk, kicsit „kétlelkűen” fogadtuk a hírt: nagyon örültünk megválasztásodnak, csak hát sajnos számunkra ez azt is jelenti, hogy egy időre le kell mondanunk rendszeres kommentárjaidról. Alelnökként mit fogsz csinálni?

„Horn és Meciar elvégezték azt a munkát, amire több generáció nem volt képes” – ezzel a szalagcímmel jelentette be a kormány szócsövének számító, szélsőségesen nacionalista Slovenská Republika napilap az alapszerződés megkötésének hírét. A lap szerint az aláírás aktusa Párizsban végre „pontot tesz azon viták, veszekedések és ellentétek végére, melyek több évszázad óta sújtják a két nemzetet.

„Előttünk a halál!” – hirdetik már nevükkel is a kurd nemzeti felkelők, akik a muzulmán Törökország ellen harcolnak az önálló Kurdisztánért. „Emberek, akik szeretik a halált” – jellemzik vezetőik az algériai iszlám állam megteremtéséért harcolókat. Oroszországban még kérdés, hogy sikerül-e megállítani az agresszív iszlám fundamentalizmus expanzióját, Bulgáriában már legfeljebb csak utóvédharcot folytathatnak nagyrészt asszimilált muzulmánok.

 
A viszályok, viták ellenére sem bánták meg a szlovákiai magyar pártok, hogy közösen indultak a tavalyi parlamenti választásokon: végül is a szlovákiai magyarok 90-95 százaléka a mai Magyar Koalíció pártjaira, vagyis a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra, az Együttélés Politikai Mozgalomra és a Magyar Polgári Pártra szavazott. Az alapkérdésekről vallott egység volt az egyik kulcs a mégoly sok kompromisszumot tartalmazó alapszerződés elfogadásához is.

„A magam részéről az unió híve vagyok” – John Major brit kormányfő
„A magam részéről Ulster polgára vagyok” – Gerry Adams Sinn Fein-vezető


Észak-Írországban – ahol csaknem három évtizeden át parázslott a polgárháború – már több mint fél éve érvényben van az a tűzszünet, amelyet a smaragd sziget egyesítéséért küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) hirdetett ki, és amelyhez a Nagy-Britanniával való uniót fenntartani kívánó protestáns félkatonai csoportok közös parancsnoksága is csatlakozott.

Három évvel ezelőtt e napon Ankarában – minden szertartási szándék nélkül – olyan volt NDK-s tankokkal lőttek a kurd tüntetők közé (német Bundestag-képviselők szeme láttára), melyeket Németország ajándékozott Törökországnak és Görögországnak (a német hadügyminisztert menten leváltották). Az idei kurd újévre a török hatóságok igazán kitettek magukért: nagy létszámú (török adatok szerint 35 ezer fős, kurd adatok szerint legalább 100 ezer fős) török katonai alakulat lépte át az iraki határt, s támadott meg kurd bázisokat a „terrorizmus elleni harc” jegyében.

Január 30-án két fanatikus iszlám-kamikaze robbantott fel mintegy 130 kilónyi trotilt egy algíri belvárosi rendőrkapitányságon (42 halálos áldozat, 256 sebesült); február végén az algíri óváros szomszédságában fekvő Serkadji-börtönben fellázadt fundamentalista foglyok négy őr torkát vágták át, tizenkettőt megsebesítettek, további hetet pedig túszul ejtettek; március 10-én hajnalban – egy rendőr lakása közelében – szintén pokolgép robbant, s csak a csodával határos, hogy a rendőr családja ellen tervezett merényletnek nem volt halálos áldozata, „mindössze” 63 sebesültje.

A nagy akc

A romániai magyar értelmiség példátlanul rossz helyzetbe került: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a romániai magyar népesség lélekszámához viszonyítva jóval kisebb, mint a román lakosság esetében.