Mi változott Oroszországban tavaly december óta?

Az ún. mérsékelt ellenzék, vagyis az ellenzéknek az a része, amelyik részt vehetett a választásokon, úgymint a Zjuganov-féle, csaknem szociáldemokrata rózsaszínű kommunista párt, a nemzetire színezett Zsirinovszkij-féle liberálisok és a Lapsin vezette Agrárpárt gyakorlatilag összeolvadt a hatalommal. Ma már nincs semmiféle érdemi véleménykülönbség köztük és a hatalom közt, ők is aláírták az elnök kezdeményezte, megbékélést hirdető megállapodást. Zjuganov manapság ugyanúgy nyilatkozik, mint Gajdar.

A Vajdaság felé vezető útnak van egy elkerülhetetlen állomása, amelynek érintése nélkül szinte lehetetlen megérezni az itt uralkodó légkört. Szeged. A Kárász utca, ahol otthonosan hangzik a szerbhorvát és annak is a bosnyák változata. Vagy a mellékutca. A jobb napokat látott Royallal szembeni kávézó, ahol Magda Marinko hasonmásai ülnek az asztaloknál. Kezük ügyében az elmaradhatatlan autótelefon. Modern üzletembereknek hatnának, ha nem árulkodna a külsejük.

November 6-án Albániában népszavazást tartottak az új alkotmány tervezetéről. Ha a lakosság igent mondott volna a referendumra, akkor most az első posztkommunista albán alkotmány megszületését ünnepelhetné a világ.

Az albánok többsége azonban elutasította a tervezetet. Hogy ezt milyen arányban tette, arról megoszlanak a források.

Norvégiát a jelek szerint igencsak nehéz Európába csábítani. Az évszázadokon keresztül Dánia északi gyarmatának számító ország a napóleoni háborúk nyomán nyerte el függetlenségét, de a bécsi kongresszuson Európát újra felosztó nagyhatalmak nem engedték, hogy a norvég szuverenitás korlátlanul megvalósuljon.

Mit jelent ma egyáltalán Oroszországban bal-, illetve jobboldalinak lenni?

A baloldali és jobboldali fogalmai két egymástól elválasztható területre vonatkoztathatók, a politikai és a gazdasági doktrínára egyaránt. A politikában jobboldaliként tartják számon a nemzeti érzelműeket, a nacionalistákat, a tradicionalistákat, a konzervatívokat, a hierarchia híveit, míg baloldalinak a progresszió elkötelezettjeit, a nyugatosokat, a kozmopolita és liberális civilizáció szószólóit. A gazdaságban a dolog némiképp másként fest.

– Mi okozta a dinoszauruszok kipusztulását?
– Egy hirtelen időközi választás áldozatául estek.
(Jay Len, népszerű amerikai humorista)




Az amerikai politikai élet bizonyosságai közé tartozik, hogy a hivatalban lévő elnök pártja veszteségeket szenved az elnöki ciklus közepén esedékes időközi választásokon. Hogy ez történt Clintonnal és pártjával is, nem nagy meglepetés.

Az oroszországi közelmúlt a jobboldali radikalizmus három jellegzetes formáját hozta felszínre. Elsőként, még Gorbacsov idején a militánsan antiszemita Pamjaty-csoport tűnt fel. A századelő „feketeszázas” hagyományait feltámasztó monarchofasiszta mozgalom sokkoló színre lépése dacára sem tudott a politikai élet perifériájáról elmozdulni. Ott tartotta elavult érvelése, vezetőinek meglehetősen korlátolt intellektusa, a mozgalom egészéből áradó naftalinszag.

Romániában ezen az őszön a „stabilitás” volt a kulcsszó. Sokak szerint azonban e mesterséges stabilitás semmi jóval nem kecsegtet: a helyzet olyannyira „megdermedt”, hogy a közeljövőben minden lényeges változás kizárt, legyen akár jó, akár rossz. A kormánypárt (Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja – PDSR) évekre előre biztosította a hatalmát, s csupán az maradt kérdés, milyen arányban osztozik a „koalíciós koncon” a jobb- és baloldali szélsőség: a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szocialista Munkapárt (PSM).

Október huszonhatodika kettős ünnepnek számít az Adria partján. Az idén már a harmadik évfordulóját ünnepelték annak, hogy a koperi kikötőből a Jugoszláv Néphadsereg utolsó katonája is elhajózott, és ezzel Szlovénia függetlensége realitássá vált.

Negyven évvel ezelőtt ugyanezen a napon dőlt el végleg Trieszt sorsa is, amikor az addig „zónásított” tengerparti területek – a második világháború megkésett lezárásaként – Olaszországhoz kerültek (a másik „zónát” Jugoszlávia kapta meg).

Álliberális ifjak

A kétmilliós lélekszámú Szlovénia már a jugoszláv időkben a térség egyik legfejlettebb gazdaságával rendelkezett. A nálunk – közelsége ellenére – alig ismert ország ma már tiszteletbeli visegrádi országnak számít, ezt előbb-utóbb intézményesíteni is lehetne, ha a „rendes” visegrádi országok tudnák, hogy mit akarnak magukkal kezdeni.

A kezdeti megtorpanás után a gazdaságbán az élénkülés jelei mutatkoznak. Az infláció ugyan magas (év végén rendre húsz százalék körül állapodik meg), ám a folyamatok irányítottak.