Fél évvel ezelőtt a német szociáldemokraták (SPD) még olyan fölényesen vezettek a közvélemény-kutatásokban, hogy szinte minden megfigyelő biztosra vette, a legnagyobb pártként fognak kikerülni az október 16-án esedékes Bundestag-választásokból.

A szovjet birodalom széthullása, Németország egyesülése és a közép-európai politikai és intézményi vákuum következtében Európa mélyreható változásokon megy keresztül. Az európai országok – nemcsak az Európai Unió tagjai – most két lehetőség közül választhatnak.

A japán politikai életben a tavalyi választások véget vetettek a Liberális Demokrata Párt (LDP) több évtizedes egyeduralmának, és valóban új történelmi korszak kezdődött, az értékek újraértékelésével pedig a tegnapi eretnekségből mára ortodoxia lett. Az már a japán helyzet sajátossága, hogy az 1945 óta második legerősebb parlamenti párt, amely idén júniustól kormányzó párt is, rendkívüli kongresszuson kénytelen például elismerni a hivatalos nemzeti jelképeket: a lobogót és a császári himnuszt.

Az új helyzet nem előzmények nélkül való.

– Mi lesz a referendum után?


– Egy újabb referendum! – így kommentálják Szarajevóban a boszniai szerbek által szervezett hétvégi népszavazást.

„Az Olasz Köztársaság kormányának nincsenek rokonai, nincs se fiú-, se leánytestvére” – jelentette ki Giuliano Ferrara kormányszóvivő, a feszültségek miatt folyton zabáló, 160 kilósra hízott egykori tévésztár Paolo Berlusconi, az olasz miniszterelnök-öcs ellen kiadott le-tartóztatási parancs hírét kommentálva, és elégedetten körbenézett.

A történetet ott érdemes kezdeni, hogy a Szovjetunióból való kiválás nyomán Kazahsztánban is felszínre tört a „szovjetség” alá gyömöszölt törzsi szerkezet. A köztársaság három törzset (zsuz) foglal magába: a „vezértörzs” délen, a középső törzs északkeleten, az alsó törzs nyugaton székel. Az északkeleti térségben él az orosz ajkúak többsége, akiket hajlamosak „negyedik zsúznak” nevezni (l. a mellékelt térképvázlatot). A hagyomány szerint a déli törzs adta a vezéreket, a középső a költőket és gondolkodókat, az alsó törzs pedig a harcosokat (a negyedik törzs a „technokrata”-réteget).

Elhúzódó eljegyzés

Több mint féléves heves vita után, egy héttel ezelőtt életbe lépett a három szlovákiai magyar párt választási koalíciója: az őszi parlamenti választásokon közös listán indítják jelöltjeiket.

Az orosz állami Duma nagy hirtelenjében elfogadta „a tömegtájékoztatási eszközökről” szóló ukázt. Szóval, megint kezdődik minden elölről. Merthogy abban a bizonyos, Jelcin által szétlőtt-szétkergetett Legfelsőbb Tanácsban is erre hördültek fel a nép választottjai. „Az egész sajtó összeesküdött ellenünk?! Sérteget, mocskol bennünket?!” Akkor, jó egy éve, elérték, hogy beindítsák nekik az orosz tévé egyes csatornáján a Parlamenti Híradót: dögunalom, hozzá nem értés, rosszindulat – ennyi.

A lengyel baloldali koalíció, nyolc hónappal megalakulása után, imponáló gazdasági tervet terjesztett a szejm elé, „Stratégia Lengyelország számára” címmel. A Grzegorz Kolodko miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter nevével fémjelzett program nem kevesebbet ígér, mint hogy 1994 és 1997 között a gazdasági növekszik, a reformfolyamat nem szakad meg, s emellett érezhetően csökkennek a társadalomra nehezedő terhek is (lásd „A varsói stratégia” című keretes írásunkat).

Hogy mindez megvalósul-e, arról azért megoszlanak a vélemények.

„Nem azért választottak meg bennünket, hogy örökös civakodás és fejetlenség legyen úrrá a kormányzó pártokon – miként azt az Európa parlamenti választások óta egyfolytában észlelhetjük” – nyilatkozta nemrég Nicolas Sarkozy, a francia kormány magyar származású költségvetési minisztere és szócsöve, kemény bírálattal illetve kabinetjét a televízióban.

Az akasztott ember kötele

Az Európa parlamenti választás valóban cezúra a francia belpolitikai életben is, eredménye pontos képet adott a pártok belső helyzetéről: a kormányt alakító mérsékelt jobbol