„A választások lezárultak, meg kell szoknotok bennünket. Mi csak a nép akaratát teljesítjük” – jelentette ki a már hírhedtté vált éjszakai hatalomátvétel másnapján Vladimír Meciar, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) elnöke, miután megszerezte az összes fontos parlamenti pozíciót, s egyetlen tollvonással szeptember hatodikáig visszamenőleg megszüntette az összes privatizációs döntést.

Parlamenti úton a diktatúra felé

Lássuk röviden, mi is történt.

Úgy fél órával a vonat indulása előtt 8-10 bőrkabátos, pisztollyal és személyi hívóval felszerelt huszonéves fiatalember száll fel a vagonokba. Mindig mások és mások. Magabiztosan lépnek be a kupékba, ha valamelyiket zárva találják, azt maguk nyitják ki a vonatkísérőktől kapott kulccsal, s oroszul, olykor erős ukrán akcentussal szólítják fel az utasokat valutakiviteli engedélyük felmutatására. A külföldiekkel, az egyetemistákkal vagy például a déli köztársaságokból jövőkkel nemigen foglalkoznak. Csak az oroszokkal és az ukránokkal.

– Magától tíz százalék!

Az eredetileg kórháznak szánt brüsszeli NATO-központ, ahová 1967-ben, Franciaországnak a szövetség katonai szervezetéből való kilépését követően költözött a NATO-vezetés, sokkal inkább idegenforgalmi látványosságnak hat, semmint egy nemzetközi politikai-katonai szervezet agytrösztjének.

Fantasztikus történeteket produkál nekünk az orosz valóság. Egyik-másik még az olyan nagy szatirikusok és „mesemondók” rémálmait is túlszárnyalja, mint Szaltikov-Scsedrin vagy Gogol. Szóval tobzódik az orosz kapitalizmus. Az orosz polgártársak most hirtelen rájöttek, hogy pillanatok alatt csillagászati összegeket lehet keresni minden megerőltetés nélkül. Legelőször persze azok kaptak észbe, akik soha nem vágytak másra, mint lekörözni együgyű és közgazdasági manőverekben képzetlen polgártársaikat.

Molnár Gusztáv azzal fejezte be két héttel ezelőtti cikkét a Beszélőben, hogy radikálisan meg kell változtatni a hagyományos magyar külpolitikai szemléletmódot.

Molnár Gusztáv: Most hozzátenném: sürgősen meg kell változtatni. Olyan geopolitikai földcsuszamlásnak vagyunk ugyanis tanúi, amelynek értelmezése nem tűr halasztást.

Ausztriában az október 9-én megtartott parlamenti választások a nagy pártok visszaszorulását és az ellenzéki pártok előretörését hozták. A mértékadó osztrák sajtó, amely egy hete még a szlovákiai választások eredményeit és Meciar győzelmét kommentálva alig rejtegette nemtetszését a nacionalisták előretörése láttán, most sajátos belső önvizsgálaton esik át. A német sajtó ugyanakkor, amely kellően elparentálta az osztrák választások szomorú hozadékát, most belnémet ügyeivel van elfoglalva.

Igaz, ezúttal egy hajszálon múlott. A Kohl-vezette koalíció csak három ezrelékkel kapott több szavazatot, mint ellenzéke, ez hízott tízmandátumos kancellári többségre a 672 fős Bundestagban a német választási rendszer egyik trükkös sajátossága miatt (lásd keretes írásunkat). Ha a negyvenhat millió választóból kb. száznegyvenezer fordítva szavaz (esetleg tévedésből), nem biztos, hogy mód lett volna a keresztény-liberális koalíció folytatására.

Az államelnöknek címzett kritikát közvetlenül két ügy robbantotta ki: szeptember 23-án Walesa kísérletet tett a független Rádió- és Televízió Tanács (RTvT) általa delegált két tagjának – Marek Markiewicznek és Maciej Ilowieckinek – visszahívására, s ezzel felújította a lengyel médiaháborút; október 10-én pedig a lengyel hadsereg tábornokait felhasználva Piotr Kolodziejczyk nemzetvédelmi minisztert szólította fel lemondásra.

Lengyel médiaháború – 1994

Az már korábban ismert volt, hogy Lech Walesának nemigen tetszett a Rádió- és Televízió Tanácsnak az a fél évvel ko

Az Európai Unióba igyekvő Magyarországnak ezen a késő őszön érdemes lesz északra figyelnie: november 13-án Svédországban, 28-án pedig Norvégiában tartanak arról népszavazást, hogy csatlakozzanak-e az EU-hoz. Érdemes északra figyelni a múlt havi választási dömping miatt is: Svédországban szeptember 18-án, Dániában pedig szeptember 21-én választottak új parlamentet, melynek nyomán mindkét országban szociáldemokrata kisebbségi kormány alakult.

Ezen az őszön mind a svédek, mind a dánok a hagyományra szavaztak – szavazásokban és hagyományokban is gazdag országok polgáraiként.

A görög belpolitikát már több évtizede három élő kövülete határozza meg: a 87 éves Konsztantinosz Karamanlisz, aki 1935 óta képviselő, többszörös miniszterelnök, jelenleg köztársasági elnök; a 76 éves Konsztantinosz Micotakisz, aki 1946-ban lett képviselő, majd miniszterelnök, most pedig utódja, Papandreu „közbenjárására” a vádlottak padjára került; végül Andreasz Papandreu, aki egyébként közülük a legfiatalabb, pedig már ő is 75 éves, a nyolcvanas években már nyolc évig volt kormányfő, s most megint miniszterelnök.