A legenda szerint John F. Kennedy – frenetikus sikerű 1963-as nyugat-berlini látogatásának hatása alatt – súlyos belpolitikai gondok esetén felbontandó borítékot hagyott hátra utódjának. A boríték állítólag egymondatos levélkét tartalmazott: „Menj Németországba.” Alighanem ezt az anekdotát avatták azzá a mindenkori elnöknek szóló jó tanáccsá, hogy, „ha otthon problémáid vannak, látogass külföldre”.

Károly elmondta, hogy szerinte meg kellene szüntetni az anglikán egyház állami támogatását, hiszen Nagy-Britannia az idők során kevert etnikumú, kevert vallású társadalommá vált, amelyben az anglikán egyház immár csupán egy kisebbséget képvisel. Az uralkodó katolikus alattvalói éppoly fontosak – mondta –, mint a protestánsok, nem is beszélve a muzulmánokról és a hindukról. Egy uralkodó csak megosztja a társadalmat azzal, ha valamelyik egyház élére áll; az alattvalókat vallási szempontból is egyenlőknek kell tekinteni.

„Az új király 50%-os amnesztiát hirdet országában: a húsz évre büntetettnek tízet, a tízre lecsukottnak ötöt stb. kell letöltenie. A foglárok sokáig töprengenek: mi a teendő az életfogytiglanossal. Aztán bölcsen döntenek: a páratlan napokon ülnie kell, a párosokon szabad lehet.”

A kárpátaljai magyarságnak ebben az évben kijutott a választási izgalmakból. Előbb az ukrán parlamenti, majd az anyaországi, most meg a helyhatósági és az ukrán elnök személyét eldöntő választási küzdelmek tartották-tartják lázban.

A vasárnapi ukrán elnökválasztás második fordulóját az előzetes eredmények szerint nem a jelenlegi ukrán elnök nyerte meg, hanem volt miniszterelnöke: hétfőn délután Leonyid Kravcsuk mindössze 46 százaléknál tartott, Leonyid Kucsma (lásd keretesünket) pedig túllépte az 53 százalékot. A legérdekesebb persze a szavazatok területi megoszlása: a Kelet-Ukrajna központjaként számon tartott, eloroszosodott Donyec-vidéken Kucsma közel kétmillió szavazatot kapott, míg ellenlábasa alig félmilliót.

A támogatás ára

Csak a katalán pártnak, a CiU-nak köszönhető, hogy a spanyol parlamentet, a Cortest még nem oszlatták fel, és hogy José Aznar Néppártja még nem nyújtott be bizalmatlansági indítványt a szocialista kormánnyal szemben. Jordi Pujol, Felipe González fő tárgyalópartnere, a katalán parlament, a Generalitat elnöke, az 1994-es költségvetés külső támogatásáért cserébe a tartományi önállóság kiterjesztését kérte.

Macedónia: Elszigetelve


Sokak szerint Macedónia hasonló sorsra jut, mint a két másik volt jugoszláv tagköztársaság, Horvátország, illetve Bosznia-Hercegovina. Így véli az amerikai kormány is, amely mintegy 500 katonáját vezényelte Macedóniába, „preventív” okokból: az amerikaiak a felét teszik ki az itt állomásozó ENSZ-erőknek. Nem akármilyen elkötelezettségről van szó, különösen ha tekintetbe vesszük azt a már szinte begyöpösödött washingtoni álláspontot, miszerint amerikai katonák nem szolgálnak ENSZ-parancsnok alatt.

A román belpolitika utóbbi négy esztendejének legnagyobb horderejű eseményéről egy közvélemény-kutatás nyomán szerezhettünk tudomást. Az ellenzék iránti rokonszenvvel aligha vádolható közvélemény-kutató intézet, az IRSOP adatai szerint ma a megkérdezettek 37 százaléka az RMDSZ-t is magában foglaló Demokratikus Konvenció (DK) elnökét, Emil Constantinescut választaná elnöknek, s a jelenlegi elnökre, Ion Iliescura csupán a választók 27 százaléka adná szavazatát.

Egyre kevesebb okuk van panaszra az utódpártoknak. Kezdetben volt a „litván szindróma”, aztán „elesett Varsó”. Pár hete nálunk aratott fényes diadalt az MSZP a parlamenti választásokon. És úgy látszik, hogy az üdvrivalgások közepette megszűnt NDK helyébe lépett öt és fél német szövetségi tartomány választópolgárai is engedelmeskednek a regionális trendnek: egyre nagyobb számban szavaznak a Demokratikus Szocializmus Pártjára (DSZP), az NSZEP jogutódjára és politikai örökösére.

Az 1990-es Bundestag-választásokon a keletnémetek 11,1 százaléka adta voksát a DSZP-re.

Az emberek többsége nem a rendőri brutalitástól fél, hanem inkább azoktól, akiket a rendőri brutalitás a leginkább fenyeget, s akik iránt a brutalitás inszisztens ellenzői szolidaritásra bujtogatják őket. Nehéz így bujtogatni. Könnyebb lenne egy olyan rendszerben, amely egyszerre véres diktatúra és érett demokrácia.

„Te elmész?” – kérdezte csodálkozva a barátom. – „Most, a vihar kitörése előtt?” Igen, ennek ellenére vagy éppen ezért elmentem, és a fagyos Amerikában próbáltam megnyugtatni a jelenkori szlovákiai történelem hullámveréseitől háborgó gyomromat. Olyan érzés ez, mint egy lélekvesztőn az óceán közepén: az egyik pillanatban a mélybe meredsz, egykedvűen szemlélve, hogyan süllyedsz el nyomtalanul, a másik pillanatban pedig egy hullámhegy tetejéről kémleled reménykedve a horizontot.