Február 26-án kiszabadult a Lefortovo börtönből Alekszandr Ruckoj exalelnök és néhány társa: Ruszlan Haszbulatov egykori parlamenti házelnök, Viktor Baranyikov exbelbiztonsági miniszter és Dunajev volt belügyminiszter-helyettes, akiket a tavaly októberi „véres események” óta tartottak fogva „tömeges rendzavarás szervezésének” vádjával. A kommunista-nacionalista többségű orosz Állami Duma – mint az várható volt – a vizsgálati fogságban sínylődő „ellenzék” vezéreire is kiterjesztette az amnesztiarendelet jelcini tervezetének hatályát.

1990-ben mutatták be a Kis-Oroszországtól Ukrajnáig című filmet, melyet a marseilles-i Video 13 stábja forgatott egy moszkvai rendező, Paszternak irányítása alatt az FR3 tévécsatorna megbízásából. A vetítésen megjelent egyik kritikus megjegyezte, hogy a film nem mutatta be az ukrajnai pogromokat.


Nem mutathatta be, mivel nem is voltak. Persze, hajdan, még a cárizmus alatt, majd a zűrzavaros polgárháborús időszakban előfordultak pogromok.

„Ha a fejlett Ausztriának ennyire nehéz átjutnia az európai bürokratákon, mit várhatnak az úgyszintén az Európai Unióba készülő kelet-európai országok?” – tette fel a kérdést a brüsszeli maratoni tárgyalások utolsó óráiban az egyik legtapasztaltabb osztrák újságíró, aki annak idején a brit csatlakozást is végigasszisztálta.

Az osztrák gazdaság ereje, fejlettsége sok tekintetben valóban meghaladja a közösségét, az ország azonban – még ha a dolgok a menetrendnek megfelelően alakulnak is – legkorábban akkor is csak 1995 januárjában, azaz öt és fél évvel csatlakozási szándé

A Beszélő legutóbb akkor adott hírt II. Alekszij, minden oroszok pátriárkája ténykedéséről, amikor az egyházfő épp egy WC-n át vezető, bűzlő vészkijáraton kényszerült távozni a kijevi Szent Szófia-székesegyházból: 1990-ben az ukrán függetlenség hívei élőlánccal védték szuverenitásuk szimbólumát, nehogy moszkvai fennhatóság alá kerüljön. Az orosz–ukrán templomvita azóta alábbhagyott, de az Alekszij körüli viharok nem csendesednek.

Amikor olvasóink e számunkat kézhez kapják, már minden bizonnyal javában tart II.

„Ha egy életet megmentettél, mintha az egész világot mentetted volna meg.”
„Ha egy embert elpusztítasz, mintha az egész világot pusztítottad volna el.”
(Talmud)




A szarajevói hitközség lázasan nyüzsgő méhkas. Egyszerre klub, konyha és étkezde, orvosi rendelő, rádióállomás, komputerekkel felszerelt adminisztratív központ; hivatal, élelmiszerraktár, posta, tanfolyamok színtere s persze az éltető hírek börzéje.

Mint arról a múlt héten hírt adtunk, Szlovákiában újabb kilenc képviselő hagyta el az amúgy is kisebbségben lévő kormánykoalíciót: a Roman Kovác miniszterelnök-helyettes és Jozef Moravcík külügyminiszter vezette új frakcióval együtt az ellenzéknek így immár 84-86 képviselője van a 150 tagú parlamentben.

A kormányon kívüli pártok ezért még a múlt heti parlamenti ülés előtt megpróbálták megszerezni a hiányzó 5-6 képviselő támogatását az alkotmánymódosításhoz, hogy ez alapján kiírhassák az őszi, idő előtti választásokat.

Iliescu „párbeszédei”


Decemberben a parlament csekély többséggel leszavazta a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt: az ellenzék ezt erkölcsi győzelem gyanánt könyvelhette el. Ezek után Iliescu dialógusra invitálta a parlamenti pártokat. Úgy tűnt, hogy új kormány, új kormánykoalíció van kilátásban. Az ellenzéki politikusoknak nem lehettek illúzióik, ám mivel annyiszor vádolták már őket obstrukcióval, destruktív, merev ellenzékiséggel, nem jelenthették ki előre, hogy semmit sem várnak az Iliescuval folytatandó beszélgetésektől.

„Ha egy életet megmentettél, mintha az egész világot mentetted volna meg.”
„Ha egy embert elpusztítasz, mintha az egész világot pusztítottad volna el.”
(Talmud)



Az újév baljós füstje lassan gomolyog elő odvából. Napokig nyirkos köd üli meg a völgyet; a hódara, a felcsapó gránátok füstje összekeveredik a várost elborító szemét gőzével, égett vagy édeskés, rothadó szagával. A fel-felkattogó gépfegyversorozatok, gránátok süvöltésébe a lövedékek szántotta aszfalton vizet szállító, műanyag kannákkal megpakolt kordék, talicskák, babakocsik nyikorgása keveredik.

Sokak szerint a délszláv válság következő hadszíntere Macedónia lehet. Ez az alig hárommillió lakosú köztársaság minden szomszédja szemében szálka, nem is szólva arról, hogy stratégiai helyzete olyan, mintha az isten is arra teremtette volna, hogy valamelyik balkáni ország katonai felvonulási tereppé változtassa.

Macedóniának nincs hadserege, a rendőrségen kívül csak kétezer főt számláló határőrséget tart fenn. Az ENSZ rendfenntartó csapatainak jelenléte eddig inkább segélyeket és gazdasági fellendülést hozott Macedóniának, mint politikai stabilitást.

Milyen érzés szerb létére szerbek ellen harcolni?

Én nem a szerbek ellen harcolok, hanem a vak nacionalizmus, mondjuk ki kereken: a fasizmus ellen. Nekem Bosznia-Hercegovina a hazám. Itt élek 28 éve. Szarajevó polgára vagyok, mint bárki más: ezért kötelességem védeni, megmentem a szerb és a horvát nacionalizmustól. A fasizmus, ami ellen harcolok, persze nemcsak itteni jelenség, Zsirinovszkij előretörésének például közvetlen következményei is lehetnek térségünkben. Meg kell írnia: az, hogy itt polgárháború vagy vallásháború folyik: csak propaganda.