Az utóbbi időben tetőfokára hágott az orosz sajtóban a Jelcin-ellenes hisztéria. Hogy kik csinálják? Kik mozgatják? Magától értetődően az értelmiség.

Egy valamirevaló értelmiségi természetesen utálja a hatalmat, semmi kedve „hatalomra kerülni”, irányítani, utasítást adni, büntetni, ne adj’ isten embertársait börtönbe csukni vagy főbe lőni.

Az oroszországi választások legnagyobb szenzációja, hogy a magát Oroszországi Liberális Demokrata Pártnak nevező fasiszta szervezet messze megelőzte a legesélyesebbnek tartott demokratikus reformpártokat, s a hétfő esti részeredmények szerint akár a mandátumok egynegyedét is megkaphatja az Állami Dumában. A Zsirinovszkij-párt öttagú főtanácsának tagjával a párt székházában, egy lepusztult belvárosi bérházban beszélgettünk: a tatarozatlan irodákban felesleges röpcédulák pótolják a padlót, egyedül az elnök fogadószobája ragyog, akár egy XIX. századi szalon.

Beszélő: Geremekért tűzbe teszem a kezem – nyilatkozta Aleksander Kwasniewski, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) szejmfrakciójának vezetője legutóbbi interjújában, az általa nagyra becsült politikusokat sorolva. Vajon ez fordítva is így van? Milyen a viszonya Önnek az SLD-hez és a Pawlak-kormányhoz?

Bronislaw Geremek: Egyértelműen ellenzéki – ellenzékben vagyok mind Aleksander Kwasniewski pártjához, mind pedig a Waldemar Pawlak kormányához képest.

Rosszmájú megjegyzések szerint az ivócimborák sem rekrutálódnak olyan véletlenszerűen, mint ahogy ezek a névsorok kialakultak.

Az oroszországi választás végleges eredményei lapzártakor még nem ismeretesek, annyi azonban világos, hogy a fasisztának nevezett Zsirinovszkij-párt, az Oroszországi Liberális Demokrata Párt vezet, a mandátumok 26 százalékát szerezte meg. A második helyen a kormánypárti Oroszország Választása, tehát a Gajdar-féle blokk áll, szavazataik száma egyelőre nem éri el a 15 százalékot sem. A harmadik helyen, tekintélyes szavazatszámmal (11 százalék) a kommunista párt állj tőlük némileg leszakadva a Javlinszkij vezette demokratikus reformblokk.

A speciális közigazgatási státussal rendelkező Dél-Tirolban tartományi tanácsot, néhány helyen megyei tanácsot, több mint száz városban pedig polgármestert és önkormányzati testületet választottak.

Vladimír Meciar kormányfő és DSZM-vezér kormányalakítási alapelve roppant egyszerű volt: még tovább fokozni a Szlovák Nemzeti Párt belső megosztottságát, ily módon végleg legyengíteni, sőt megalázó helyzetbe hozni koalíciós partnerét. Ehhez nem kellett egyebet tennie, mint bőséges jutalomba részesítenie Ludovít Cernák SZNP-pártelnök ellenfeleit: Marián Andel és Jozef Prokes miniszterelnök-helyettesi posztot kapott. Ugyancsak miniszterelnök-helyettesi rangba került az eddigi pénzügyminiszter Julius Tóth, valamint Sergej Kozlík, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagja.

A játék november elején elérkezett teljesítőképessége végső határáig: a kifizetések akadoztak, legutóbb ráadásul a beígért nyolcszoros összeg helyett mindössze a betét négyszeresét osztották ki, a nyeremény felét pedig újabb Caritas-betétszámlák formájában kapták kézhez a „játékosok”. A nyertesek listája a Tribuna Ardealuiban péntekenként eddig nyolc oldalt tett ki, ám most csupán alig negyed oldalnyit. A lap szombaton már meg sem jelent, a központi lapárudában vörös szegfű és krizantém volt csupán kapható.

Az utóbbi hónapokban Olaszországban az ügyeletes szerkesztőkön kívül már alig figyelte valaki a képernyőket, ha a „Tiszta kezek” sorozatban lebukott politikusokról szóló hírek peregtek. Nem csoda: az elmúlt másfél évben immár minden negyedik parlamenti képviselő és mintegy kétezer üzletember ellen folyt vizsgálat korrupció miatt. Egy október 28-i közlemény láttán azonban még a legelfásultabbak is felugrottak a helyükről: Vincenzo Terranova bíró elrendelte hat titkosszolgálati főnök előzetes letartóztatását.

Hivatalos bejelentés szerint 1993. végén Prágában beszünteti tevékenységét a Szlovák Kultúra Háza. Dr. Vojtech Celko, az intézmény igazgatója a „Prager Zeitung”-nak adott interjújában röviden ismerteti az intézmény történetét. A prágai Szlovák Kultúregylet már 1969-ben megalakult, a klub beindítása azonban a „normalizace” légkörében némileg – 1977-ig – elhúzódott, a házat pedig csak 1985-ben sikerült megnyitni Prága belvárosában, a Maj Áruházzal szemben.