A német alkotmánybíróság döntése nem olyan dodonai ugyan, mint annyi más szöveg a maastrichti szerződés körül, de egyenes beszédnek is túlzás lenne nevezni. Már megint nem lehet biztosan tudni, ki nyert: a föderalista euroenthuziaszták, vagy a nemzetállamista euroszkeptikusok.

Megnyugvás és gyanakvás

A bírák értelmezésében a német alaptörvény nem zárja ki eleve, hogy Németország egy nemzetek fölötti államközösséghez csatlakozzék (ez azért tényleg rendkívül megnyugtató hír a sok eurofilozofálás után).

A választásokat ráadásul nem is annyira ők nyerték meg, mint inkább az 1990 tavasza óta kormányzó konzervatívok, a Konstantinosz Micotakisz vezette Új Demokrácia vesztette el, már ha legutóbbi országlásuk egyáltalán kormányzásnak volt nevezhető. Ugyanis a maastrichti feltételeknek már csak részleges teljesítése is igen szigorú takarékossági intézkedéseket követelt az EGK „fekete bárányának” számító Görögországtól, ami már önmagában is elég volt ahhoz, hogy a kormány szinte valamennyi társadalmi csoportot magára haragítsa.

Maggie-memoárok és lojalitás

Margaret Thatcher természetesen most sem állta meg, hogy személyét az érdeklődés középpontjába ne állítsa: a konferencia nyitónapján nyilatkozatban közölte, hogy szerinte nem tesz jót egy pártnak, ha leválthatja vezérét, miközben a párt hatalmon van: vagyis az idevágó szabályt meg kellene változtatni. (Ismeretes, hogy Margaret Thatchert a konzervatív párt parlamenti frakciója 1990-ben ilyen módon fosztotta meg trónjától, s előtte a XX.

Miközben egy délolasz városkában a NATO-tábornokok a boszniai szerbekre mért légicsapás tervét készítették elő, a Szarajevót bombázó szerb tábornok felkiáltott: Lehet, hogy sok halottunk lesz, de még a sírokból is a NATO ellen fogunk harcolni! A szóhasználat elárulja, hogy a harcterekre vonult a törökökkel vívott 1389-es rigómezei csata után született „mennyei Szerbiáról” szóló legenda.

„Szó, szó, szó…” – idézik a Biblia helyett inkább Shakespeare-t a PFSZ elismerésének ellenzői, amikor az Izrael számára nyújtott garanciákat minősítik. Bizonyos értelemben igazuk van: a PFSZ egyelőre valóban „csak” szavakba foglalt biztosítékokkal szolgál az izraeli kormány számára: „A PFSZ elismeri Izrael jogát a békés és biztonságos létre. A PFSZ elfogadja a Biztonsági Tanács 242. és 383. számú határozatát.

Nekem sincsenek területi követeléseim. Nem is lesznek. Nem-nem-soha! Tessék csak nyugodtan aláírni, parafálni, ratifikálni, mifene! Arra a kis földre is lehet bátran szerződni, ami itt van a lábam alatt. Tessék csak beáldozni! Majd legfeljebb felemelem (feldobom) a talpamat. Inkább a talpamat, mint a szerződést!

Ungvár elesett. Nem, nem a köztudomásúlag errefelé lassan járó hírközlés késett 49 esztendőt a bejelentéssel: én nem az 1944-es október végi szovjet bevonulásra gondolok, hanem egyfajta szubjektív végső elestére szülővárosomnak.

Mint arról hírt adtunk (Beszélő, 1993. szeptember 4.), Szlovákiában óriási belpolitikai vihart kavart az orosz–szlovák alapszerződés tervezetének ama cikkelye, mely jócskán korlátozta volna Szlovákia szuverenitását. Jelcin és Kovác ugyan e cikkely elhagyása után írta alá a szerződést, emellett azonban a nyilvánosság kizárásával, csendben megszületett az a szlovák–orosz katonai szerződés is, mely az alapszerződésen messze túlmenően aláveti Szlovákiát az orosz hatalmi érdekeknek.

Beszélő: Mivel magyarázza, hogy nem ratifikálták a magyar–orosz alapszerződést?

– Ez sajnálatos tény. Jómagam kétszer is próbáltam rávenni képviselőtársaimat a ratifikálásra, de nem ment. Ezért mind a két fél felelős. Amikor a szerződést megszövegezték, nem szerepelt benne az ’56-ra vonatkozó kitétel. Az utolsó pillanatban Antall József kérte, hogy valami hangozzék el ezzel kapcsolatban. Jelcin azt felelte: persze, miért is ne. S ahelyett, hogy a megfelelő módon átdolgozták volna a szöveget, egyszerű külügyminiszteri jegyzékváltással intézték el az ügyet.

Beszélő: Mi volt a végső érv a parlament feloszlatásához?

Vlagyimir Sumejko: A referendum óta teljesen világos, hogy az orosz államiság csak úgy menthető meg, ha új választásokat írunk ki. A parlament feloszlatásához az utolsó lökést az adta meg, hogy egy szeptemberi tanácskozáson, ahol az összes tanácsi szerv képviselői jelen voltak, Haszbulatov példátlanul éles kirohanást intézett Jelcin ellen.

Beszélő: Részeges alaknak titulálta…

V.

Patkányok kergetnek porban fürdő verebeket az út szélén. A határ menti módos, telepes falu, Béreg (Backi Breg) végén vagyunk. A nagy élelmiszer-áruház, melynek tetején két éve még ott éktelenkedett hegesztett vasrudakból kirakva a felirat: TITO A MI JÖVŐNK, most tiszta üres. Van idő bámészkodni, mert hosszú kocsisor kígyózik előttünk. Ötpercenként meglódul a görnyedő hátak láncolata – az autójukat ugyanis tolják az emberek. Hercegszántóra mennek benzinért meg élelemért.