Albániában egészen 1990-ig virultak a „tiszta sztálinizmus” hagyományai: a totális „kommunikációs tilalom” itt dühöngött leginkább és legtovább. Még a közelmúltban is tilos volt például arról beszélni, hogy hiányzik valamilyen áru a piacról; Picassóról vagy Joyce-ról végképp nem volt tanácsos kedvező véleményt nyilvánítani.

A palesztin szélsőségesek bevallott célja az, hogy meghiúsítsák az arab–izraeli béketárgyalásokat. E célt szolgálják a hetek óta tartó merényletek és az Izrael északi településeire zúdított heves aknatűz, amelyeknek izraeli katonák és polgári személyek estek áldozatul. Az izraeli kormány nagyon is tudatában volt a támadások céljának, épp ezért tanúsított sokáig önuralmat és tartózkodott a visszavágástól.

Amikor a román kormány megvonta az állami szubvenciót a kereskedelemtől, a gyógyszeripartól, az energetikai szektortól, mindenki belátta, hogy enélkül a – nemzetközi pénzintézetek sürgetésére hozott – drasztikus intézkedés nélkül piacgazdaságról szó sem lehet. Végrehajtásának módját azonban már sokan és joggal kérdőjelezik meg.

Vacariou miniszterelnök öncélú gazdaságpolitikája ugyanis hemzseg az ellentmondásoktól. A fő baj az, hogy a szubvenciók megvonása nem teljes – a veszteséges ipari mamutokat a továbbiakban is támogatni óhajtják.

Az 1945–1946-ban kitelepített szudétanémetek ügye miatt amúgy is „túlterhelt” cseh–német viszonyt néhány hónapja még tovább bonyolítja a német szövetségi parlament által elfogadott menekültügyi törvény. A csehek ugyanis attól tartanak, hogy az 1993. július 1-jével érvénybe lépő német törvény nyomán a cseh–német határon át Németországba özönlő illegális bevándorlókat egyszerűen visszaküldik Csehországba.

Alig hajtották végre – nyilvánvalóan orosz közreműködéssel – a partraszállást az abház Szuhuminál, néhány nap múltán az orosz parlament rendeleti úton „birtokba vette” az ukrán felségterületnek számító Szevasztopol kikötőjét.

Pozsony, válaszul Budapest 800 millió dolláros oroszországi fegyvervásárlására, 180 millió dollárért kíván fegyvert venni. „A típus és a konkrét fegyverfajta attól függ, milyen anyag érkezik Budapestre. Országunk védelmi képessége és a fennálló egyensúly nem szenvedhet semmilyen sérelmet” – jelentette ki a szlovák kormányfő. Úgy tűnik tehát, hogy a két demokratikus állam miniszterelnöke olyan megbeszélést folytatott egymással, melynek egyetlen következtetése lehetett: nem kizárt a fegyveres konfliktus veszélye sem.

Bár az energikus belügyminiszter, Charles Pasqua hivatalosan csak a bevándorlási törvénynek a szerzője, a három javaslatot az újságírói-politikai köznyelv szereti „Pasqua hármaskönyvének” nevezni.

Nemrég a kormányzó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) vezetősége bizalmatlanságot szavazott Lubomír Dolgos privatizációs miniszternek, valamint Matús Kucerának, az oktatásügyi tárca vezetőjének. A DSZM választmánya ugyanakkor helyén tartotta Viliam Sobona egészségügyi minisztert, aki „Szlovákia történelmének legjobb kormánya” (ez is Meciar eposzi jelzője) tagjai közül a közvélemény legnagyobb ellenszenvét váltotta ki.

A genfi tárgyalások legutóbbi fordulóin a szerb és a horvát vezér, Karadzsics és Boban által javasolt tervezet, Bosznia nemzeti alapon történő konföderálása nem új a rendezési kísérletek sorában. A múlt év márciusában már született egy hasonló értelmű egyezmény, az ún. Couthiero-terv.

Reagan ereje

Amikor Ronald Reagant elnökké választották, elsőként azt kérdezte a Kongresszus vezetőitől, hogy hol rontotta el Carter elnök. Az egybehangzó válasz az volt, hogy túl sok problémát akart megoldani egyszerre, és végül egyet sem sikerült megoldania. Reagan nem eresztette el a füle mellett, amit hallott, és a rákövetkező nyolc évben mindössze négy fontos kérdésre összpontosította a figyelmét.