1956 őszén jelentős események történtek a Visztula mentén. A júniusi poznani munkásfelkelés – amelyet könyörtelenül vérbe fojtottak – a lengyel kommunista vezetésnek szóló, egyértelmű jelzés volt: érdemi változtatásokat kell végrehajtani a sztálini típusú berendezkedésen, hogy maga a rendszer fennmaradhassék. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalommeg­őrzés szempontjából csakis egyetlen személy szavatolhatja az elkerülhetetlen reformok biztonságos vé­gigvitelét: a „jobboldali-nacionalista elhajlás” miatt az 1950-es évek elején félreállított és bebörtönzött korábbi pártvezető, Władysław Gomułka.

Trockij életéről és haláláról az özveggyel együtt írt könyvet Victor Serge.¹ A fiatalságáról, a száműzetés keserűségéről és alkalmi örömeiről. Az 1905-ös forradalom után Lev Davidovics és Natalja Szedova Bécs városát választották emigrációjuk színhelyéül, de a forradalmár természetszerűleg kereste a hasonszőrű lázadókat.

Tóth Ilona kivégzésének 50. évfordulójára a híressé vált medika történetéről az eddigieknél jóval vaskosabb tanulmány jelent meg.

„A villa ki volt világítva lampionokkal, és színes selyempapírokkal volt díszítve. A bejárat előtt jobbra vadászok álltak díszegyenruhában, balra pártifjúság kék inggel és vörös nyakkendővel. Az ünnepelt ugyanis nemcsak pártember, hanem természetesen vadász is volt. Oldalt a parkolóban állt néhány amerikai limuzin, két szovjet katonai kocsi, több motorkerékpár és néhány hintó. Egy rendőrségi autó is jelen volt…”1 – visszaemlékezés-kötetében Merán Fülöp tudósít egy emblematikus, 1946-os eseményről, a csákberényi párttitkár születésnapjáról.

Dr. Sándor Gyula
szülész-nőgyógyász, a Zsidókórház főorvosa
1890. január 10., Budapest – 1945 (?), Budapest

Dr. Pollák Konstantina Szilárdka
ideggyógyász, pszichoanalitikus
1896. február 4., Szemlak – 1945 (?), Budapest

Aligha kétséges, hogy a nemzetközi kapcsolatok egyik legproblematikusabb dokumentuma az 1948-as Egyezmény a népirtás büntettének megelőzéséről és megbüntetéséről, amelyet a világ legtöbb országa ratifikált. Mint ismeretes, ennek a dokumentumnak szellemi atyja eredetileg Raphael Lemkin volt, az a lengyel zsidó jogász, aki a genocídium kifejezést is megalkotta, s akinek sikerült a második világháború korai szakaszában Európából elmenekülnie.

Amikor a Vörös Hadsereg első tankjai begördültek Budapestre, Kelet-Berlinben a magyar filozófus meg­szöktetését tervezték. Különös epizód ez a világ szovjet befolyás alatt élő részének történetében, de még inkább árulkodó: rávilágít, milyen félelem és bizonytalan légkör uralkodott Kelet-Német­or­szágban, ahol az 1953. júniusi felkelés emléke még nagyon is elevenen élt.